| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

VI.

| Fehér haj |

-Szó se lehet róla! – förmed rám a király. A tegnapi beszélgetésünk után, melyet Friggával folytattam le, az este elhatároztam, hogy beszélek Odinnal. Egy próbát megér! Frigga, aki ott áll a férje mellett, szomorúan rápillant a félszemű, ősz királyra.

-Próbaidő – teszem hozzá. – Ha valami bajt okozna, visszaküldi – vonok vállat. – Több mint egy hónapja be van zárva, volt ideje gondolkodni. Ha kapna egy lehetőséget, hogy kijöjjön, biztos, hogy nem az lenne neki az első, hogy újra megpróbálja leigázni a Földet. Vagy épp Asgardot – a király bosszúsan néz rám. – Egy próbát megér, mindenki kaphat egy második esélyt!

-Nem is ismered – szólal meg.

-Az igaz – nevetek fel. – De ha jól tudom, miután visszajött, rögtön bedugta a cellájába. Semmi beszélgetés, tárgyalás – itt egy pillanatra elgondolkodom. – Bár nem tudom, itt ezt, hogy szokták megoldani. És igen, nem ismerem úgy, ahogy maguk. De beszélgettem vele, és nekem nem tűnt olyan gonosznak.

-Pedig jobb lenne, ha elhinnéd, hogy az – mondja mérgesen Odin, mire Frigga erre lehajtja a fejét.

-Nem egy szörnyetegről beszélünk – emelem fel a hangom. Ezt követően veszek egy mély levegőt, majd miután megnyugszom egy kicsit, folytatom. – Ha nekem nem teszi meg, tegye meg a feleségéért – itt Odin az említettre néz, aki csak szomorú pillantást vet a királyra. – Biztosra veszem, hogy Frigga is jobban érezné magát, ha kint lenne Loki – ezzel megoldottam azt, hogy nem tudta meg a király, hogy a tegnapi nap folyamán beszéltünk erről a királynéval. – Loki is biztos meghúzná magát. Lehet csak egy kis időre, de kapna egy esélyt. Tudom, hogy az én véleményem nem nagyon érdekli, de szerintem magának se a legjobb érzés, hogy az egyik fia egy cellában csücsül – vonok vállat. Odin és Frigga összenéznek. Kérdőn felvonom a szemöldököm, ugyanis nem tudom, ez mit jelenthet.

X

-Mintha azt mondtad volna, hogy nem jössz vissza hozzám – áll fel Loki az ágyról, majd a falhoz sétál. – Megmondtam, hogy vissza fogsz jönni – vigyorodik el. – Biztos hiányoztam – felnevetek mondatait hallva.

-Nem éppen – vonok vállat. – Mit szólnál, ha azt mondom, hogy kijöhetsz? – Loki zavartan összevonja a szemöldökét, nem érti, miről is beszélek.

-Miről beszélsz, drágám? – ráncolja fel a homlokát.

-Beszéltem Odinnal – meglepettség ül ki az arcára. – Úgymond próbaidőre kienged.

-Figyeltetni akar a nap minden percében? – felnevet. – Kihagyom – ráncolja össze az orrát.

-Nem – rázom meg a fejem. – Kienged, és igen néha-néha rád fognak nézni! Nem hagyhatod el a palotát, és így Asgardot sem! Illetve amint valami bajt okozol, visszaküldet ide – mutatok a kellemes cellára, melyben álldogál.