| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XLI.

| Tudom, ki az Árnyak vezetője!  |

Ugyan az éjszakát a házunkban töltöttük, reggel ébredés után mégis visszatérünk az elvarázsolt barlangba. Nagyon nehéz nem azonnal belekezdeni a felújításba és rendezkedésbe. Annyi ötletem van már most, hogyan alakítsuk ki, miképp rendezzük be közös otthonunkat.

Az előttünk álló nehéz napok ellenére, a múlt éjjel sikerült minden rossz, negatív gondolatot elűznöm. Még csak nem is törtem magam, hogy elfeledjem ezeket. Loki a tettével, a meglepetésével, a jövőnkkel azonnal elűzte. Olyan dolgot kaptam tőle, amit még soha. Egy boldog jövő ígéretét. Egy olyat, melyben ő is benne van, melyben azzal az emberrel lehetek, akit tiszta szívemből szeretek.

Ha visszamennék az időben arra a napra, amikor találkoztam Lokival, leülnék magammal szemben Mike kávézójában és azt mondanám, hogy ő lesz az Igazi, a párom, biztos vagyok benne, hogy a múltbéli énem képen röhögne. Bármit mondhatnék magamnak, nem hinném el. Most azonban, hogy itt vagyok, ennyi idő elteltével is alig tudom felfogni, hogy mindez velem történik. Hogy én vagyok a kulcs a világok megmentéséhez, hogy boldog párkapcsolatban élek és épp egy háborúba készülök.

Annyi érzés kavarog bennem, mint égen a csillag. Annyira kuszák a gondolataim, mint a dobozból kiszedett karácsonyi égősor, amit tavaly szépen összetekerve tettek el, mégis úgy összegabalyodott, hogy órákba telik kibogozni.

Egyszerre vagyok leírhatatlanul boldog az elmúlt éjszaka miatt, azonban a kellemes, meleg érzés mellé beköltözött a hideg félelem is, mely egyre erősebb lesz, ahogy közeledünk a könyvtár felé.

Mindössze arra volt időnk, hogy lezuhanyozzunk és átöltözzünk. Thor sürgősen a palotába hivatott bennünket, útközben ettem meg a reggelinek nem nagyon nevezhető almámat. Egy kávé még igazán ráférne a szervezetemre.

Loki a szokásos ruhájában van, míg én kivételesen a tőle kapott páncélom egy részét viselem magamon. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt kell magamra öltenem, és nem a könnyed anyagú, asgardi ruhák egyikét, melyek a szekrényben sorakoznak gondosan felakasztva.

A könyvtár a mai napig lenyűgöz szépségével, nagyságával. Pedig elég sokat vagyunk itt mostanában. Kellemes érzést kölcsönöz mindazok ellenére, amik idebent történnek. A könyvek és polcok poros, dohos szaga megcsapja az orromat, ahogy belépünk a hatalmas, kétszárnyú ajtón.

Mintha most még több fegyveres katona állna a palotában. Tartásuk feszültebb, mint eddig bármikor. Történt valami. Ez abban a pillanatban még bizonyosabbá válik, amint meglátom Thor arcát. Az Árnyak fekete vére borítja a ruháját, mely keveredik néhol a sajátjával. Gyomrom lesüllyed, nehezebbé válik.

A kör alakú asztalnál álldogál még Odin és Volstagg, az utóbbit szintén vér pettyezi. Loki izmai megfeszülnek, ahogy meglátja testvérét és a harcost. Vonásai megkeményednek, arcáról semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni.

-Mi történt? - Kérdezi a fiatalabbik herceg. Odinból olyan düh árad, hogy szinte már füstöl a füle. A mennydörgések istene ránk pillant, tekintetében gyűlölet és félelem tükröződik.

-Egy órával ezelőtt merényletet próbáltak meg elkövetni anyánk ellen - az információ olyan hirtelen zúdul ránk, hogy egyikünk sem tud mit szólni. Párom szemében tűz villan. A nyakék, melyet Árnyénem adott át nekünk, megcsillan a nyakában. A kék fény olyan hirtelen tűnik el, ahogy megjelent. A kristály felerősíti az erőnket és ezek szerint az érzelmeink is hatással vannak rá.