| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XI.

| Egy félresikeredett bál |

A lépcsőn lépkedek lefelé. Ruhám súrolja az aranyozott fokokat, majd amint a folyosóra érek a szőnyeget. Hajamat végül összefogtam. Középen van egy fonat sáv, ami teljesen a hajgumi kezdetéig tart. Ahogy közeledem a bálterem felé, fokozatosan hangosodik a zene és a beszélgetések moraja. Nevetés csapja meg a fülem. Elsétálok két nő és két férfi mellett, akik nagyban beszélgetnek valamiről. Nagyon bele vannak mélyülve, szerintem fel se tűnt nekik, hogy elhaladtam mellettük. Még mielőtt befordulnék a terembe, gyorsan megigazítom az orromban lévő septum piercingemet.

Nagy meglepetés nem fogad, tekintve, hogy segítettem a terem feldíszítésében. A folyosókon égnek a lámpák, míg idebent halványabbra vannak véve. Az asztalokon gyertyák égnek, illetve az akvárium és a benne lévő halak is világítanak. Az oszlopokon lévő virágdíszítések a kedvenceim. Meg persze az erkély. Így este a sötétben gyönyörű innen a kilátás. Mikor segítettem, helyeztünk ki az itt lévő asztalokra, illetve beugrókba is pár gyertyát.

Hatalmas a tömeg, nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Vannak, akik már esznek, vagy épp az asztaloknál beszélgetnek. Látok nevetve koccintó asgardiakat. Párok táncolnak a parketten, a zenekar ehhez illő zenét játszik. Nevetnek, beszélgetnek és jól érzik magukat. A túloldalon kiszúrom Friggát, ahogy másik két nővel beszélget. Azóta mióta bent volt nálam eltelt másfél óra, nem tudom, hogy sikerült-e beszélnie Lokival. Tovább nézelődve észreveszem Thort és a többieket. Elindulok feléjük, megpróbálok utat vágni az emberek között. Mikor a fal mellet lévő egyik tartó oszlop mellet sétálok el, valaki megragadja a kezem és behúz a két oszlop közé.

-Szervusz, kedvesem – vigyorog rám Fandral. Megforgatom a szemem és indulnék tovább, de szóval visszatart. – Látom egyedül érkeztél – pillant körbe. Gondolom Lokit keresi. – Hol hagytad a kísérőd?

-Nem akarok bunkónak tűnni, szóval próbálok finoman fogalmazni – mosolyodom el gúnyosan, melyet a szőke férfi megnevet. – Szerintem nincs sok közöd ahhoz, hogy hol van Loki. Ha jön jön, ha nem nem – vonok vállat.

-Hoppá – csodálkozik el. – Csak nem összevesztetek? – vonja fel a szemöldökét kérdőn, de közben vigyorog.

-Na és te hol hagytad a szöszke hölgyet, akivel az előbb láttalak? – kérdezek vissza. – Nagyon az arcába voltál bújva. Nem akarom, hogy féltékeny legyen. Habár nincs oka rá – nevetek fel.

-Ez nem volt szép – vigyorodik el.

-Hidd el, hogy ez még az volt – mosolyodom el gúnyosan. Fandral szólásra nyitja a száját, de a mellénk lépő feketehajú férfi nem hagyja.

-Ha nem baj, elrabolnám – pillant nem túl kedvesen a férfira, majd felém nyújtja a karját. Egy percig sem gondolkodom, belé karolok.

-Mindig jól tudsz időzíteni Loki – veti oda Fandral.

-Tudom – azzal elindulunk ki az erkélyre. Kiérve azonnal elengedjük egymást és megállunk a korlátnál. – Nem kell megköszönnöd!

-Csodálkozom, hogy odajöttél - pillantok rá. – Most már szóba állsz velem?

-Beszéltem Friggával – kapom meg a választ. Enyhe nyugodtság suhan át rajtam. – Elmondta, mit mondott neki Odin – tart pár másodperc szünetet, majd vesz egy nagy levegőt és folytatja. – Éreztem, hogy nincs rendben valami azzal, amit nekem mondott. De így, hogy Frigga is elmondta, már értem!

-Tehát szerinted is azt szeretné Odin, hogy ne beszéljünk?

-Igen – bólint.

-Ötlet, hogy miért? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.