| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

LII.

| Nekem két agyam van! |

A nappalinkban állva figyelem, ahogy Loki épp kicsomagolja az ebédlőszékeket. Annyira izgatott vagyok, az utolsó simításokat végezzük a házunkon. Pár héttel ezelőtt már beköltöztünk, akkor már úgy gondoltuk, nem akarunk tovább várni vele.

Eddig a barlangból elhozott székeken ültünk, ha az asztalnál szerettünk volna enni, de az egyáltalán nem illett a kigondolt képbe.

Nika a konyhában éppen kávét készít maguknak, míg nekem teát. Hétvége van, így a mai napon nincsenek betegei, de készenlétben áll, hogyha akadna egy sürgős eset. Mint mindig. Nagyon sokat segített ő is a házban. Itt volt, amikor festettünk, mikor berendeztük a hálószobánkat, a nappalinkat. Csodálatos gyógynövényeket hozott nekünk ajándékba. És istenem, az a pohárkészlet, amit nászajándékba kaptunk tőle, valami gyönyörű. Midgárdon biztos nem találtunk volna még csak hasonlót sem.

A gyerekszobát ketten rendeztük be Lokival. Mondtam Nikának, hogyha szeretne segíteni, én nem küldöm el, de úgy gondolta, az ránk tartozik. Csodás kis szobácskát hoztunk össze Lokival. Ágy, játékok, forgó, falfestés, komód a cukibbnál cukibb babaruháknak.

Nem tudom, hogy kit volt nehezebb lelőni Friggát vagy a bátyámat, mikor elmondtuk nekik a jó híreket.

Ben természetesen pörgött, dobálta a tanácsokat, kérdezte, miben segíthet. El is sírta magát, de ezt férfiasan tagadja. Nagyon elszomorodott, mikor mondtuk nekik, hogy itt szeretnénk maradni, de Loki egy pillanat alatt megoldotta a helyzetet. Adott a bátyámnak egy mágikus kristályt, melyet, ha megdörzsöl, a párja – mely nálunk van – azonnal felizzik és fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot.

Már a hatodik hónap végén járok, pocakomat simogatva figyelem a férjemet. Beleharapok a táblás csokoládémba. Elég édesszájú lettem.

-Ez nem jó – szólalok meg, miután lenyelem a finom falatomat. Loki ledermed, miközben a székhez vásárolt párnákat csomagolja. Az ülőalkalmatosságok nagyon szépek, illenek az asztalhoz és az egész földszinthez. De ez a fekete párna, ez nem az igazi.

-Te mondtad, hogy fekete legyen – egyenesedik fel Loki.

-Én biztosan nem! Túl sötét.

-Azt mondtad, legyen fekete – ráncolja fel a homlokát.

-Fehéret mondtam.

-Feketét! – Nika próbálja palástolni vigyorát, és azt, hogy mennyire élvezi a kialakult helyzetet. Két bögre koppan a pulton, elkészült a kávéjuk.

-Ne vitatkozz velem – résnyire húzom a szemeim. - Fehér!

-Rosszul emlékszel, drágám.

-Te emlékszel rosszul. Nekem két agyam van! – Újra megsimítom a pocakomat. – Míg neked csak egy! – Nika kis híján belefullad a kávéjába, egy kis adag a földön landol az italból. Köhögni kezd vagy lehet, hogy nevet. Mindegy is. Elballag a törlőpapírért, hogy felitassa a kis kávéfoltot a padlóról.

-Ebbe nem tudok belekötni – nevet fel Loki, én pedig kiöltöm rá a nyelvemet. Egyik kezét a feje magasságába emeli, zöld fény járja át egy pillanatra az ujjait. A fekete párnák fehérre színeződnek. Elmosolyodom. – Megfelel, Úrnőm?

-Igen! – Mellé érve nyomok egy puszit az arcára, majd a konyhába vezet utam, hogy ízesítsem a teámat. Nika ezalatt odaviszi Lokinak a kávéját.

-Feketét mondott – súgja oda férjemnek.

-Tudom – vigyorodik el Loki.

-Tessék? – emelem fel a hangom, hogy jól hallják a kérdésemet.

-Semmi! – Válaszolják egyszerre, amit mind a hárman megnevetünk. Én is tudom, hogy feketét mondtam, de a fehér jobban illik ide, így, hogy már látom az egészet. De nem hagyhattam ki ezt a beszólást!

Ma estére mind a hárman a palotába vagyunk hivatalosak vacsorára. Imádok főzni, sokszor csináljuk együtt Lokival. De most jól fog esni, hogy nem kell délután órákat a konyhában állnom, így is fájnak már a lábaim.

Odinnal a kapcsolatunk egy kicsit mintha jobb lenne. Továbbra sem a szívem csücske az öreg, és ez kölcsönös felőle. De muszáj elfogadnia, hogy itt vagyok és itt is maradok. Az esküvőnkön például eléggé meglepett, nem számítottam rá, hogy el fog jönni, tekintve, hogy előtte két nappal Loki csúnyán összeveszett vesze. De még nászajándékot is kaptunk tőle.

Lehet szed valamit. Ha így van, örülök, hogy nem én hívtam fel rá a figyelmét.

Thort továbbra is imádom. Amikor ideje engedte, segített nekünk a költözésben, újításban. Bár miután visszanyertem az emlékeimet és visszajöttem Asgardba, napokig nem találkoztam vele, mivel Midgárdon volt. A Bosszúállókkal volt valami ügyük egy hataloméhes robottal. Azt hiszem, Ultronnak hívta Thor, mikor elejétől a végéig részletesen elmesélte, pontosan mi is történt az összecsapásuk alatt. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, természetesen győztek, sőt három új taggal bővült a csapat. Az ikrekig még én is mosolyogtam, de a homlokában követ viselő valaminél elvesztettem a fonalat.

A lényeg az egészben az, hogy csodás hónapokon vagyunk túl. Ami már bőven kijárt nekünk a szörnyűséghullámok után.

Közös otthonunk van Lokival, már férj és feleség vagyunk. Az i-re a pont pedig, hogy már tényleg nem kell sokat várni arra, hogy a pocaklakó – akinek továbbra sem tudjuk a nemét - velünk legyen.

Ennél boldogabb pedig nem is lehetnék!