| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XXIX.

| Hiányzott már a nevetésed |

Fehérneműimön kívül semmi sem takarja sebhelyes testemet. A hálószobában ülök az ágyon, hajamat felkötöttem, hogy ne zavarja a gyógyítót. Nika minden egyes sebhelyemet alaposan megnéz és megvizsgál. Biztosra akar menni, hogy nem fertőződött-e el valamelyik. Nika rettentően kedves és gyönyörű nő. Hosszú szőke haját rendezett fonatban hordja a feje körül. Fehér, könnyed ruhája finoman omlik a földre, mely tökéletesen kiemeli az alakját.

Itt hagy nekem pár gyógynövényt és főzetet. Az utóbbiak fájdalomra és hányingerre vannak, míg az előbbi a sebeim kezelésére. A növényeket majd össze kell morzsolnom, beletennem egy különleges fehér folyadékba, így lesz kész a kenőcs, melyet a sebeimre és a körülötte lévő bőrre kell kennem, ha égnének vagy viszketnének.

-Ezt itt be kell kötnöm - simítja meg a combomon lévő nagyobb vágást. - Biztos felszakadt, amíg aludtál. Elég mélynek tűnik, szóval összevarrom.

-Rendben - bólintok és úgy helyezkedem közben, hogy könnyedén hozzáférhessen. Loki sebhelyét intézte el először, mivel azt csak át kellett kötnie. Neki is hagy itt az egyik kenőcsből a biztonság kedvéért. A vállamon éktelenkedő lyukat, melyet a tőr okozott, még az első alkalommal varrta össze. Azt mondta, annak a gyógyulása lesz valószínűleg a leghosszabb még így is, hogy visszakaptam az erőmet.

-Nem tudom, min mehetett keresztül Hölgyem, ne vegye tolakodásnak, de itt nem a fizikai sebekkel lesz a legtöbb gond - óvatosan pillant fel rám.

-Hívj Desynek - mosolygok rá finoman. - Sajnos ezzel én is tisztában vagyok - vallom be neki, már kevesebb mosollyal.

-Ha gondolod, ebben is tudok segíteni.

-Nem szeretnék róla beszélni - eltorzul az arcom a fájdalomtól, mivel ismét átszalad a tű a bőrömön. Hallom, hogy kattan az olló. Befejezte a varrást. Óvatosan megemelem a combomat, hogy könnyedén be tudja kötni.

-Ezt megértem - keze gyorsan cikázik a lábam körül. - De ha mégis, akkor szólj nyugodtan!

-Köszönöm! - Rögzíti a gézt.

-Nincs mit köszönnöd! - Azzal feláll és elkezdi összepakolni a kötszereket, cérnákat, tűket és egyéb kenőcsöket. Egy nagyobb táskával érkezett, amely itt hever mellettem az ágyon. Ülőhelyzetbe tornászom magamat és felkapom az egyik túlméretezett pólómat. Loki mintha megérezte volna, hogy felöltöztem, belép a szobába. - Minden, amire szükségük lehet, letettem az asztalra - mutat maga mögé.

-Köszönjük - hajt fejet Loki. - Mivel tartozunk?

-Azzal, hogyha gond van, azonnal hívnak - mosolyodik el Nika. Loki vitába szállna, de nem hagyja, hogy megszólaljon. - Tényleg! - Erősködik lágy hangján. A csínytevések istene elmosolyodik.

-Nem akarsz maradni esetleg reggelizni? - Nika meglepetten rám kapja a tekintetét. Halvány pír szökik az arcába, visszafordul a táskájához.

-Nem szeretném elutasítani Önöket, de tíz perc múlva érkezik egy betegem a rendelőbe - becipzározza a táskáját és a kezébe veszi. - Szívesen maradnék, de mennem kell!

-Semmi gond! - Felállok az ágyról. - Majd legközelebb! - Loki előre engedi a gyógyítót, aki a barlang előtt állva várja meg. Még mielőtt utánamenne, hozzám lép.

-Visszaviszem és jövök.

-Szerintem túlélek tíz percet - poénkodom, ezzel pedig sikerül mosolyt csalnom az arcára.

-Addig pihenj le, utána reggelizünk - közelebb lép, már hajolna közelebb, mégis megáll. Hezitál. Mélyen belül mosolygok, mert fél. Így lábujjhegyre emelkedem és arcon csókolom. Megsimítja a kezemet és kilép a függönyök takarásából. Hallom, ahogy Nikával váltanak pár szót, majd csend telepszik a barlangra. Elmentek.