| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XXXIV.

| Közeleg a Sötét Hold |

Futólépésben haladunk a földszinten található hatalmas könyvtár felé. Thor piros és az én fehér köpenyem mögöttünk fodrozódik. Páncélom - melyet Lokitól kaptam - testemre simul. Volt már rajtam, míg gyakoroltunk, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy kényelmes és egyáltalán nem zavar az érzése. Annyi szabad percem volt, míg visszamentem az erdőben található otthonunkba érte. Loki mindenáron velem akart jönni, de jobbnak láttam, ha az anyjával marad. Frigga nincs valami jó állapotban, mióta kiderült, hogy senki sem tudja, hol lehet a férje.

Párom ragaszkodott hozzá, hogy ne menjek egyedül, így két páncélos férfi kísért el. De csak az erdő pereméig. Mivel a barlangot varázslatok védik, így szabad szemmel nem látható. Thor váltig állította, hogy csak azok az őrök vannak a testközelünkbe, akikben vakon is megbízna. Ő lehet bízik bennük, de én nem. Nem akartam, hogy megtudják, hol van Loki rejtekhelye.

Hat őr próbálja velünk tartani a lépést.

-Az alsóbb szinteket is átnézeted? - Kérdezem, miközben bevesszük a következő kanyart. A folyosó végén található hatalmas faajtók jelzik, hogy hamarosan a könyvtárba érünk. Asgard első könyvtárába. Akkor még nem volt olyan fényűző és gazdag város, mint most. Odin úgy tisztelgett őseinek, hogy nem alakította és festette át a helyiséget.

-Amennyi katonát csak nélkülözni tudok, mind a palotát fésüli át - válaszolja mogorván. Nem rám mérges, a kialakult helyzet miatt van ilyen állapotban. Még Janet is hazaküldte Midgardra, hogy biztonságban legyen.

-Engem is egy olyan szinten tartottak, amiről egyikőtök sem tudott - pillantok rá. - Keressék a titkos ajtókat, lépcsőket! Lehet, nem csak az az egy szint volt rejtve, lehet Odin még itt van a palotában - Thor morog egyet. Felvetődött már közöttünk az a tény is, miszerint Odint az árnyak világába vitték, ott tartják fogva.

-Kétlem, hogy itt lenne - hangjában düh és félelem vegyül.

-Thor! - Torpanok meg és fordulok szembe vele. A minket kísérő őrök kellő távolságban állnak meg.- Még életben van! Ebben biztos vagyok. Különben a tudtunkra adták volna - mély sóhaj a válasza.

-Tudom, hogy nincs jó kapcsolatod apámmal - állkapcsom megfeszül. - Épp ezért nagyra értékelem, hogy segítesz - fogalmam sincs, erre mit válaszolhatnék, így bólintok egy aprót. Tovább indulunk a még zárt ajtók felé. Már kivehetőek a fegyveres férfiak az ajtó előtt. - Szóval - megköszörüli a torkát. - Te és Loki? - Elnevetem magam a hangját hallva, amit megmosolyog. Valószínű ez az utolsó mosolya egy jó darabig.

-Igen - őszinte válaszomat hallva sem hervad le a mosoly a szája sarkából. Thor mindig is sejtett valamit, így nem látom értelmét hazudni neki. A teljes igazságot mégsem adom a tudtára. Hogy pontosan mik is vagyunk egymásnak a fivérével. Nika szerint jó ideje nem volt ilyenre példa, és nem is szeretnénk, hogy megtudják. Loki elmesélte, mit vett észre Frigga arcán, amikor megérezte, hogy baj van. Biztos vagyok benne, hogy a királynő is tudja.

-Örülök nektek! - Az előttünk magasodó faajtók nyikorogva kinyílnak. Feltárul Asgard hatalmas, ősi könyvtára. Polcok sokasága sorakozik az ajtó mögött. A középen található elágazásban pedig egy hatalmas térképasztal. Loki az asztalnak támaszkodva olvas egy könyvet, Frigga falfehér arccal, némán ül az egyik széken. - Őszintén!

-Jól esik! - A minket kísérő őrök sorban leválnak egy-egy könyvespolcnál. Fegyverüket megtámasztják a földön, izmaikat megfeszítik. Loki felpillant a könyvből, majd nekidől a hatalmas, kerek térképasztalnak.