| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XII.

| Igaz az, amit Odin mondott? |

Felkiáltok a fájdalomtól, amikor magamhoz térek. Thor és Loki azonnal a két oldalamra lépnek és leszorítják a kezem. Hogun pedig a lábaimhoz lép, hogy azokkal se kapálózzak. Érzem, ahogy valaki ismét a sebembe nyúl, mire ismét felkiáltok. Oldalra kapom a fejem és látom, ahogy egy nő épp a sebemben matat. Megfeszítem az izmaim, próbálok kiszakadni Thorék szorításából, de erősebbek nálam. Fájdalomhullám suhan át a testemen, mire én csak összeszorítom a szemhéjaim és a fogaim.

-Nyugodj meg, Desy – szólal meg Thor. – Meg akarnak gyógyítani – felszisszenek, mivel a nő kihúzza a vállamon éktelenkedő lyukból azt a fémes valamit, amit az előbb belemélyesztett. Loki egyik keze a felkaromon marad, azonban a másikkal most a kezemet fogja meg. Fájdalmamban rászorítok.

-Mennyire súlyos? – kérdezi a feketehajú férfi, majd a nőre pillant.

-Eléggé – válaszolja a nő szomorúan. – Kitisztítottam, de már így is túl sok méreganyag került a vérébe.

-Ez mit jelent? – kérdezi Hogun.

-Reménykedjünk, hogy nem rosszat – pillant rá a nő, majd visszanéz a sebemre. – Pár napig feküdnie kell majd és megfigyelés alatt tartjuk. Gyógyszereket kap. Le lesz gyengülve, de ha a teste erős és védekezik, akkor felépül.

-Nem valami nyugtató – pillant rá Thor nem túl kedvesen.

-Tudom – bólint a nő finoman. – Sajnos ez már csak rajta áll – néz rám. – Már csak össze kell varrnom a sebet és kész vagyunk – simítja meg a kezem, mire én bólintok. Azonban még mielőtt elkezdhetné a varrást egy dárda száguld el Loki mellett, majd a falba csapódik.

-Gratulálok, Loki! – üvölti Odin. Zavartan az említettre pillantok, aki csak sajnálkozva összeráncolja a szemöldökét. 

Némán kiejtem a nevét, mire megfeszül az állkapcsa, majd egy sajnálomot tátog vissza. Semmit se értek! A fájdalom is egyre erősebb és kezdek egyre feszültebb lenni. Egyszerűen nem tudok tisztán gondolkodni, annyi minden kavarog a fejemben. A vállam iszonyú módon ég és lüktet, még sose éreztem ilyen fájdalmat. Még az autóbalesetkor sem fájt ennyire semmim. És ez a mostani fájdalom átjárja az egész testem. Ahogy lezuhantam, majd pedig Loki elkapott, úgy hátracsuklott a nyakam és most az is sajog. Olyan mintha a végtagjaim lángolnának, ami azért ironikus, mivel amikor tényleg lángba borulok szinte semmit sem érzek. De ez most iszonyú érzés! Olyan, mintha a testemben lévő erek fel akarnának robbanni, érzem, ahogy valami nem stimmel velük. A méreg átjárja a testem, és fogalmam sincs, mit tehet velem!

-Majdnem megölted! Azonnal vigyék vissza a cellába! – utasítja még mindig nem túl nyugodt hangon a katonákat Odin. Loki ellép tőlem, ezzel elengedve a kezem. Könnyek gyülekeznek a szemembe. A csínytevések istene egy szó nélkül hagyja, hogy a katonák karon ragadják és kivezessék, egyenesen vissza a cellájába.