Túl a csúcson - Az új generáció

6. Fejezet - Nickolas Leclerc

Nickolas Leclerc (2051 február)

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel szerető családban nőttem fel. Két testvérem van, egy bátyám Luckas és egy nővérem Clairita. Luckassal öt év korkülönbség van köztünk, Clairivel három. Gyerekkorom óta lesi fotósok kísérték a lépteimet. Ez annak köszönhető, hogy Charles Leclerc tízszeres Forma 1-es világbajnok és Amy Sofia Clucher legkisebb fia vagyok. A keresztapám pedig Sebastian Vettel, aki a Scuderia Ferrari csapatfőnöke volt, majd az FIA igazgatója lett. A sebesség és a Scuderia Ferrari iránti szeretet a vérembe lett kódolva, ahogy a testvéreimnek is. Ám engem a Forma 1 világa sosem vonzott annyira, mint a bátyámat. Nyolc évesen kezdtem el gokarttal versenyezni és a korosztályomban sikeres is voltam. Több bajnoki címet zsebeltem be tizenöt éves koromra, majd jött a Forma Renault 2.0-ás sorozat a 2048-as szezontól, ahol egy éven keresztül versenyeztem majd jött a Formula 3 két szezonon keresztül, utána a Formula 2. Mondhatni elég átlagos karrierem volt autóversenyzés tekintetében és egyenes utam lehetett volna a Forma 1-be valamelyik csapathoz, azonban a szívem nekem más ritmust kezdett el diktálni, de erre később térek ki.

Barátok tekintetében Jared Sainzot nevezhetem a legjobb barátomnak, aki Carlos Sainz fia és másfél évvel idősebb nálam. Jaredék Monte – Carlo másik felében laknak egy családi házban. Ismerjük egymás titkait, álmait. Ő később a rally kategóriában kezdett el versenyezni. Sok mindenben hasonlítunk egymásra. Így az ízlésünk is sok esetben megegyezik, emiatt volt egy nagyon fontos szabályunk. Egy barát barátnőjét elhalászni tilos, ha szakítanak kizárt, hogy összejöjjél vele! Ez volt a mi kódexünk egyik alappillére. Ezt sosem rúgtuk fel.

A másik fontos személy az életemben Emma Norris, Lando Norris lánya. Emma rengeteg időt töltött nálunk, mivel édesapám a keresztapja és a nővérem az egyik legjobb barátnője. Igazi törtető típus, amit a fejébe vett, azt mindig elérte és annak úgy kellett lennie. Emiatt nagyon felnéztem rá. Én mindig is egy olyan személynek tartottam magam ellentétben vele és a bátyámmal, hogy nem kell mindennek úgy történnie, ahogy én elképzeltem. Az életben vannak buktatók és ha azt nem tudjuk megugrani, akkor ki kell őket kerülni és nem kell mindenen és mindenkin átgázolni. Emmát a barátomnak nevezhettem, azonban ahogy idősödtünk elég fura hatást gyakorolt rám. Mindig is egy türelmes embernek tartottak. Lehet azért, mert rengeteg időt töltöttem el édesanyámmal. Ő pedig nem egy idegeskedő típus és ez rám ragadt tőle. Mások már kiabáltak, dühöngtek bizonyos dolgokon, én csak legyintettem. Azonban Emma tekintetében teljesen más volt a helyzet tizennégy - tizenöt éves korunktól kezdve, amire nem tudtam magyarázatot találni. Az első barátjával, ahogy én az első barátnőmmel a középiskola alatt jöttünk össze. Kezdetben sok közös programot szerveztünk négyesben, de ahogy Sashával szakítottunk ez megszakadt. Jason, Emma első barátja az idegeimre tudott menni. Sokszor össze is szólalkoztunk, amit igyekeztünk Emma előtt titokban tartani, hogy ne érezze magát kellemetlenül. A kapcsolatunk csak akkor enyhült meg, mikor összejöttem a második barátnőmmel Kristennel. Ekkor voltunk tizedik osztályosok Jason pedig végzős és ahogy megtudta, hogy felvették Londonba az egyetemre szakított Emmával, aki teljesen összetört. A külvilág felé próbálta magát erősnek mutatni, de akik közel álltak hozzá és ismerték tudták, hogy a mindig erős lányban egy hatalmas törés következett be. Ezt használta ki Liam, aki egy évvel járt felettünk Jared iskolájában és az osztálytársa volt. Jared egyik buliján találkoztak először, ahová én vittem el Emmát. Nagyon hamar elcsavarta a fejét. Nem tudtam, hogy miért irritál a csávó, hiszen korábban nagyon jóba voltam vele, de ahogy összejött Emmával megismertem az igazi oldalát. A szépfiús külső mögött egy arrogáns seggfej lakozott.

A harmadik barátnőmmel Zoéval tizenegyedik osztály előtti nyáron jöttünk össze. Az egyik futamom után ismertem meg, mikor a parton futottam. A szőke kék szemű szépség a közvetlenségével és az életvidám stílusával hamar levett a lábamról. Egy évvel volt fiatalabb nálam és úgy éreztem igazi szerelem lehet a miénk, de tévedtem.
- Nick egy fontos dolgot kell elmondanom. – simított végig a kézfejemen Zoé, miközben leültünk a parkban egy padra
- Mi az szívem? – fordultam felé
- Édesapám új állást kapott Floridában. – hajtotta le szomorúan a fejét
- Elfogtok költözni? – kérdeztem félve
- Igen. Az új tanévet már ott kezdem. – lábadt könnybe a szeme
A karjaimba vontam és simogatni kezdtem a hátát.
- Nem akarlak elveszíteni! – hebegte
- Meglátogatlak és van internet. – próbáltam észérveket találni
- Úgy gondolod, hogy érdemes lenne megpróbálnunk a távkapcsolatot? – törölte meg az arcát
- Érted bármit. – csókoltam meg lágyan
- Szerinted a versenyeid mellett lesz időd arra, hogy ingázzál? – kérdezte félénken.
- Ha nem próbáljuk meg, sosem derül ki. Mikor költöztök?
- Jövő hétvége. – válaszolta szomorú tekintettel
- Ilyen hamar? – néztem rá meglepetten
- Igen. Apát a hét elején hívták fel és elfogadta az állást. Velem ma reggel közölték a hírt és semmi beleszólásom nem volt. Hiába érveltem. Elengedték a fülük mellett. – temette a fejét a mellkasomba
- Ne aggódj édesem! Mindent megoldunk. – pusziltam meg a feje búbját
- Veled akarom tölteni ezt a pár napot. Félek, hogy ezek lesznek az utolsó napjaink. – hebegte
- Nem lesznek az utolsók! – néztem határozottan az égkék szemébe – Mit szeretnél?
- Csak veled lenni és élvezni minden pillanatot. – csókolt meg hevesen, amibe belenyögtem
A testemben lévő hormonok próbáltak felszínre törni. Felemeltem a fenekénél fogva és szemből az ölembe helyeztem. Halk nyögés hagyta el a száját, ahogy a nadrágomhoz feszülő férfiasságomhoz dörzsölődött.
- Nincs otthon nálunk senki. – suttogtam a fülébe
- Menjünk.
Az elkövetkező napokat a költözésig együtt töltöttük. Próbáltunk minél több felejthetetlen élményt szerezni napközben. Este pedig egymás mellett tértünk nyugovóra miután elmerültünk egymás testében. Úgy éreztem, hogy nem lehet senkit sem szeretni ennyire, mint őt. Ő jelentette számomra a világot és mindent, ami fontos volt számomra. A költözése napján depressziós hangulatba kerültem. Az éltetett egyedül, hogy pár hét múlva újra láthatom.