Túl a csúcson - Az új generáció

8. Fejezet

Clairita és Dante E/3 személy (2048. március eleje)

A téli tesztek és vizsgák után a fiatalok élete kezdett visszaállni a rendes kerékvágásba. A barátságuk kezdett átlépni egy bizonyos határt mi sem bizonyította azt jobban, hogy Dante a benne érlelődő gondolatot vázolta fel az édesapjának Estebannak a házuk nappalijában.
- Ez lesz az utolsó szabad heted a szezon kezdetéig. Mit terveztél? – kérdezte fiától
- Elviszem Riát bowlingozni majd vacsorázni. – válaszolta
- Kettesben? – ejtett felé egy félmosolyt
- Reménykedem benne. Tizennyolc évesek vagyunk már. Szerintem nincs szükségünk felügyeletre. – igazította meg a haját
- Beszélj Charral!
- Muszáj? – húzta meg a száját
- Fiam, szerintem jobb, ha tiszta lapokkal játszol Clairi édesapjával. Char az egyik legjobb barátom. A lánya a szeme fénye. Hiába ismer téged pelenkás korod óta jó pontnak számít, ha beszélsz vele és mik a szándékaid a lányával. A futamhétvégékkel kapcsolatban is szoktál vele beszélni. Ez sem más. – érvelt
- Rendben. Egyáltalán ma itthon van?
- Én nem élek vele együtt. Még anyád beosztását is csak a hűtőről tudom. Kérdezd meg Clairit vagy Luckast!
- Rendben, de inkább átmegyek, mert tuti kombinálna Luck.
- Szuper! Ha már átmész, vidd már át azt a tálat, amiben Amy hozta át múltkor a gyümölcssalátát.
- Okés. Hol találom? – állt fel a kanapéról és elkezdte felhúzni a bakancsát.
- A konyhapulton.
- Te nem jössz át? – érdeklődte
- Anyád nemsokára haza ér. Nyugodtan maradj estig. – kacsintott rá
- Rendben majd valamikor jövök! – vette fel a kabátját és a sapkáját majd a kezébe vette a salátás tálat – Csáó!
- Helló fiam!

A tavasz első napsugarai megvilágították Monte – Carlo utcáit. A madarak csicsergése néhol felcsendült a szikár lombok közül. Dante az arcát a nap felé irányította és élvezte az év első sugarait. Imádta a meleget és a hőséget. Az az ő világa. Télen csak a síelés és snowboardozás vonzotta. Ennek az aktív kikapcsolódásnak általában a barátaival hódolt a francia alpokban, ahol az egyik vidéki nyaralója volt az Ocon családnak, hasonlóan a Leclerc és a Norris családhoz. A három família nagyon szoros barátságban állt hosszú évek óta. Hozzájuk szokott csatlakozni Carlos Sainz és családja, Daniel Ricciardoék és néha Sebastian Vettelék. Dante határozott léptekkel igyekezett a pár házra lévő nagy családi házhoz, ahol a gyerekkori két legjobb barátja lakott Luckas és Clairita. Clairita iránt körülbelül fél éve kezdett el mélyebb érzelmeket táplálni. Villámütésként érte a felismerés, hogy a lányt már nem csak a barátjaként szereti, hanem többként. Hiányzott számára, ha nem volt mellette és a védelmi ösztöne is erősebb lett a lány irányába, mint korábban volt. Nem tudta, hogy miért, hiszen évekkel ezelőtt el sem tudta volna azt képzelni, hogy valaha ők egy párt fognak alkotni. Most pedig már harmadik hónapja különböző formákban udvarolgatott a lánynak, aki nagyon élvezte a helyzetet. Megnyomta a bejáratnál lévő csengőt, miközben megtörölte a bakancsát a lábtörlőben. Hallotta, hogy valaki nagy robajjal fut az ajtóhoz és pár másodperccel később kinyitja.
- Dan! – ugrott a nyakába Clairita nevetve
- Helló Ria! – puszilta meg az arcát
- Mond, hogy hozzám jöttél! – húzta be a lakásba
- Stip – stop enyém! – jelent meg Luck a konyhából
- Nem, az enyém! – bújt hozzá az oldalához Clairi
- Neked nem gyakorolnod kellene? – érdeklődte tőle a bátyja
- Már két órán keresztül azt csináltam. Holnap is van nap. – akadékoskodott
- Várj, ezt elveszem, mert a végén eltörik. – vette ki a kezéből Luck az üvegtálat
- Képzeld meg jött az eredményem a táncfelvételimmel kapcsolatban. – áradozott neki Ria
- Hogy sikerült? – mosolygott rá
- Felvettek. – ugrott fel örömében Ria
- Ez az! – csapott a tenyerébe
- Kérsz valamit a konyhából? – kérdezte tőle Luck
- Egy üdítőt. – fordult a barátja felé
- Clairi tőled zeng az egész ház. Kicsit higgadj le kislányom! – lépett ki az édesapjuk a dolgozószobából – Szia Dante!
- Helló! – intett felé
- Clairi kapcsold ki a hifit, ha nem próbálsz már! – jött ki Luckas a konyhából három dobozos üdítővel
- Máris. – fogta meg Dante kezét és behúzta a nappaliba.
- Megőrülök tőled húgi. – követte őket a helységbe és a kezükbe adta az üdítőt. Leültek a nappaliban lévő kanapéra. Középen foglalt helyet Dante a két Leclerc testvér között.
- Végeztetek a teszttel? – érdeklődte Luck
- Igen. Az elektronikán finomítottunk, így készen állunk az első futamra. Ti?
- Minden tökéletes. – válaszolta vigyorogva – Alig várom már az első futamot.
- Érdekes szezonnak nézünk elébe az már biztos. – ült le Charles az egyik fotelba, miközben felbontott egy üveg savas vizet.
- Te neked mikor kezdődik a külön képzésed? – fordult Dante Ria felé
- Két hét múlva, addig itthon vagyok. – mosolygott rá
- Szerencsés vagy.
- Gyakorlatra kell mennem a suli utolsó félévében két - két hétre. Mázlista vagy, hogy neked a magántanulóság miatt nem kell. – húzta meg a száját
- Anyudnál meg tudod csinálni Maranelloban. – mondta neki lágyan Char
- Az egyik felét, de a másikat más sport területen kell elvégeznem. – húzta meg a száját
- Beszélj a tréneremmel. – vetette fel az ötletet Dante
- Jó ötlet. – derült fel az arca Clairinek
- Visszahoztam a salátás tálat. – fordult Dante Char felé
- A helyére raktam. - egészítette ki Luck
- Köszönöm. – túrt bele Char az őszülő hajába
- Meddig engedtek el? – kérdezte Dantét Clairi
- Estig.
- Akkor tudunk filmezni, kicsit sétálni a környéken. Olyan jó, hogy végre jó idő van! Itt áll előttünk az egész nap! – hadarta izgatottan
- Jó ötlet, csak szeretnék apuddal beszélni. – emelte a tekintetét Dante Charra, aki meglepetten nézett rá
- Apával? – kérdezte meghökkenve Luck
- Igen. – vágta rá Dante – Ő, mint csapatfőnök lehet, hogy tudna nekem tanácsot adni pár dologban. – talált ki egy mondvacsinált indokot
- Nem értem, hogy a Forma 1 és a MotoGP, hogy kapcsolódik össze. – értetlenkedett Luck
- Tanácsot szeretnék tőle kérni, ennyi az egész. – próbálta lezárni a témát Dante
- Jól van, akkor beszélgessünk Dante. Dolgozószoba jó lesz? – állt fel Char a fotelból
- Persze. – bólintott megerősítésképpen
- Addig válasszatok valami filmet! – fordult vissza Char a gyerekei felé a dolgozószoba ajtajából majd előre engedte Dantét.