Túl a csúcson - Az új generáció

10. Fejezet - Luckas Leclerc

Luckas Leclerc (2048. március)

Adrenalin, amire mindig szükségem van, akár a pályán, akár kívül. Ez ösztönöz mindig arra, hogy jobb legyek. Az Alfa Romeónál a második szezonomban ez hiányzott, amikor az autómban ültem nem kerített hatalmába már a bizsergés. A pályán kívül viszont az élvezeteknek éltem, mivel nem volt barátnőm és néhány lány mindig kapható volt egy – egy kalandra, akik a testemben tomboló energiák levezetésében segítettek. Sokan gondolhatják emiatt, hogy bunkó, tapló vagyok, de mindig közöltem a lányokkal, hogy nem akarok tartós kapcsolatot csak egyéjszakás kalandot. Fiatal voltam és kiakartam élni magam. Nem találkoztam még olyan lánnyal, aki megfogott volna hosszú távra. A két tartós kapcsolatom is csak három hónapra datálódott még tizenéves koromból. Most azonban húsz vagyok és az életem egy fordulóponthoz ért. Nemrég igent mondtam egy élmezőnybeli csapatnak a Forma 1-ben. A téli tesztek új energiákkal töltöttek fel. Az érzékszerveim újra kiélesedtek és úgy éreztem magam az autóban, hogy újra élek.

Jelenleg Melbourneben vagyunk az időmérő előtt. A szabadedzéseken az autóval az első ötben végeztem, így elégedett voltam a teljesítményemmel, ahhoz képest, hogy az első futamomra készültem a csapatnál. A mérnökeim segítségével átnéztem az autót majd magamra vettem a tűzálló maszkom és az egyedi festésű sisakom és beszálltam a kocsimba. A monitoron szemléltem az aktuális verseny állapotot majd a mérnököm intett, hogy ideje pályára gördülnöm. A Q1-ben a negyedik helyre hoztam be az autót.
- Szép munka Crush! Csak így tovább. – mondta a mérnököm
- Köszönöm.
A Q2 eseménytelenül zajlott majd a Q3-ban az autóval a harmadik helyre kvalifikáltam magam.
- Jiháá! – kiáltottam fel a kör végén
- P3. Remek szezon kezdés! Csak így tovább Crush!
- Nagyon szépen köszönöm srácok! Új értelmet adtatok a versenyzésnek. – nevettem fel
- Tartalékolj a holnapi futamra!
- Minden koncentrációmat befogom vetni.

Mérlegelést követően kiszálltam az autómból és a bokszomban egy barna hajú lány ugrott a nyakamba.
- Szuper voltál bátyus! – vigyorgott rám
- Igyekeztem.
- Újra a csúcson tesó. – veregette meg a vállam Dante
- Remélem csak feljebb. – vigyorogtam rájuk – Terveztetek valamit?
- Körbejárjuk a környéket? – kérdezte Clairi
- Nem voltál még elégszer itt? – nevettem fel
- De, csak mindig valami újdonságot látok.
- Elkészült az új szabadidő központ. Nem megyünk el bowlingozni? – kérdezte Dante
- Benne vagyok. Kipróbálhatnánk a játékokat. – vigyorogtam rá
- Szimulátor! – emelte magasba az öklét Clairi
- Nagyon elemedben vagy húgi. – nevettem fel
- Persze, mert a két legjobb pasi kísér engem mindenhová.
- Ó, ezt felírom a naptáromba. – kacsintottam rá
- Írd is! Mert nem sokszor fogod tőlem hallani. Meghagyom a rajongóidnak.
- Nem is te lennél. – borzoltam össze a haját
- Luckas! – ugrott a hátamra
A fotósok a háttérben iszonyatos kattogtatásokba kezdtek.
- Luck! Clairita! – hallottuk a kiabálást és egy mikrofon megállt a fejem előtt.
- Mi a véleményed a hétvégi teljesítményedről?
- Édesapád, hogy reagált az eredményedre?
- Már nyilatkozott az ifjú úr! Holnap feltehetik a maradék kérdésüket! – lépett a riporterek elé Domenico a trénerem.
Az újságírók és a riporterek nagy zsörtölődések közepette magunkra hagytak minket, miközben hálásan tekintettem az edzőmre, aki a Formula 2-es karrierem óta van velem és az FBSCI program alapján készíti el az edzéstervemet, amit édesanyám fejlesztett ki a diplomamunkájaként.
- Kösz Dom. – öklöztem vele
- Semmiség kölyök. Reggel találkozunk! Este 10-ig dugjátok ágyba! – nézett Clairire és Dantéra
- Meg lesz főnök. – kacsintott rá Dante
- Nem kell nyalizni, nem a te edződ. – morogtam
- De igaza van. Remek formában kell lenned. Máskülönben, hogyan mutatod meg, hogy nem csak a neved miatt kaptad meg az ülést. – magyarázta lágyan Clairi
- Jó nem vitázok veletek. De egy sört csak ihatok? – emeltem rájuk a tekintetem
- Csak egyet. – vágta rá a húgom
- Hú! Rosszabb vagy, mint anya. – nevettem fel
- Tudod, vigyázok rád, ahogy te is mindig rám. – kacsintott rám majd megpuszilta az arcom, mire mosolyra húzódott a szám.
- Máris jövök. Itt várjatok meg! – indultam a bokszomba majd a pihenőhelyiségemben átöltöztem.