Túl a csúcson - Az új generáció

61 Fejezet - Nickolas Leclerc

Nickolas Leclerc (2054. szeptember közepe)

A 2054 – es év sok változást hozott az életembe. A második szezonom töltöttem a Scuderia Italy csapatnál a GT kategóriában, aminek a világbajnoki pontversenyét fölényesen vezettem. Minden hétvége hatalmas energiákkal árasztott el. Az adrenalin végigszáguldott az ereimben, ahogy a motorbőgése felhallatszódott a paddockban vagy ahogy a vörös autó volánja mögött ülve vártam a zöld lámpa felvillanását a futam kezdetén. Szeptember második hetére túl voltunk a két legnehezebb versenyen a 24 órás Le Mansi és a 24 órás Spa – Francorchamps futamon. Az elsőt augusztus első hétvégéjén szervezték, majd két hét pihenőre mehettünk a sűrű beosztásunkat követően. Következett ezután Belgium, ahol a szezonban kétszer is rótták a köröket a GT kategóriában versenyző csapatok 2050 – től fogva. 2050 egy fordulópont a GT kategória történelem könyvében. A futamok idővel tizenötre nőttek és egy hónapban két versenyünk volt. Engem ez a beosztás nem viselt meg, mivel a Formula 2 – es versenyzésem alatt hozzászoktam. A pörgős futamhétvégék gyerekkorom óta szerves részét alkotják az életemnek. A régebbi versenyzők azonban, korábban morogtak, hogy mindössze a tíz versenyből álló széria további öt futamhétvégével bővült, amelyek közül két hétvége azonos országokban volt szétszórva a naptárban. Olaszországban Monza és Imola, Spanyolországban Valencia és Barcelona, Franciaországban Le Castellet és Le Mans, Belgiumban pedig Spa – Francocrchamps városa volt az otthonunk két különböző versenyhétvégén. Egyedül számomra ebben az okozott nehézséget az első szezonomban, hogy miért szétszórva kellett ugyanabban az országban versenyeznünk. A versenyigazgatóság a változatossággal indokolta a döntését, amivel utat törtek maguknak Bahreinbe és Japánba is egyaránt a 2050 – es szezontól kezdve. A GT kategória az autóversenyzésért rajongó országokban hatalmas népszerűségre tett szert, így a lelátók egy – egy hétvége során tömve voltak, akár a Forma 1-esek során. Enzo édesanyám öccse mesélte, hogy amikor kezdetben versenyezni kezdett, a GT kategória nem volt ennyire felkapott, azonban idővel egyre nagyobb teret hódított magának és azóta sincs megállás.

A 2054 – es szezonnak úgy vágtam neki, hogy az álmom valóra akarom váltani és csak a karrieremre koncentrálok. Csak a világbajnokság fog a szemem előtt lebegni, azonban a számításaimat az első futamhétvége keresztülhúzta. Április 3 – án a pénteki szabadedzésem előtt ismertem meg Anna Simona Sandrellit. Egy szerencsésnek mondható „baleset" miatt találkoztunk, amely során elgáncsolt a bokszutcában. Az aggódó kék szemei a lelkemig hatoltak és egy ezredmásodperc alatt megdobogtatta a szívem, ahogy találkozott a tekintetünk. Az eset után együtt ebédeltünk, majd sokáig nem találkoztunk csak futólag, ahogy láttam a távolból a dolgára igyekezni vagy ahogy teljes átéléssel fókuszál egy – egy versenyautóra, ami a pályán körözött a fényképezőgépe szemlencséjére tapadva. Próbáltam magam távol tartani tőle nem sok sikerrel, mivel fizikálisan hiába sikerült, a gondolataim éjszakánként körülötte forogtak, ahogy lehunytam a szemem a kék írisze felvillant előttem. A gondolataimba férkőzött és nem eresztett, így megfogadtam a nyár beköszöntével, hogyha alkalmam nyílik rá, akkor beszélgetésbe elegyedek vele, hogy közelebbről is megismerhessem az olasz származású fiatal nőt. A rejtélyességét tovább fokozta, hogy sehol sem találtam a közösségi oldalakon, így a kíváncsiságomat semmivel sem tudtam palástolni. Július első futamáig vártam a megfelelő hétvégére, hogy újra találkozhassak vele. A lelkem megnyugodott és a szívem egy ismeretlen ritmusra kezdett el hevesen dobogni, ahogy találkozott a tekintetünk. Az egész hétvégét a csapatnál töltötte, amivel kapcsolatban csütörtök reggel tájékoztattak a futamhelyszínén. Luckas nem firtatta az idegességem, hanem elterelte a gondolataimat bulizással, amely során mindketten a garatra öntöttünk. Pénteken másnaposan botorkáltam be a bokszomba, ahol már az egész családom jelen volt. Édesanyám éppen Luckasba töltötte vissza az életet a macskajajt elűző zöld színű vitaminbombájával, amit az évek során gyakorlottan megtanultunk inni mindketten. Két titka volt: Húzd le! Ne vegyél levegőt! A szaga felfordította a gyomrot, az íze támadás volt elsőre az ízlelőbimbóknak, azonban ahogy az első korty a gyomrod felé kezdett száguldozni jótékony hatással volt a szervezetedre. Az ital elfogyasztása után az idegesség újra úrrá lett rajtam, ahogy eszembe jutott, hogy Anna mától lesz vendége a csapatnak és dokumentálja a hétvégénket. Az én drága bátyám ezt minden valószínűség szerint észre vehette, mivel hirtelen átkapcsolt valami az agyában és egy másodperc erejéig sem hagyott elkalandozni a saját világomba. Hálás voltam neki emiatt és a jókedve egy idő után rám ragadt. A bokszutcában, ahogy egymást kergettük Luckassal, találkozott Annával a tekintettünk. A meglepett arckifejezését láttán, úgy gondoltam egy életre elástam magam előtte, ahogy azonban mosolyra húzódott a szája minden félelmem elszállt. Egy gondolat férkőzte magát bele az elmémbe: Meg akarom ismerni. A közelében minden természetesnek és egyszerűnek tűnt. Vonzott magához és mindenáron meg akartam érinteni. Az apró gyengéd érintések, azonban nem csillapítottak, inkább feltüzeltek. Egy olyan oldalam került előtérbe, amit sosem ismertem. A vágyakozás egy új színtérre lépett, miközben megszállt a nyugalom. Ezt az érzést sosem tapasztaltam, pedig nem egy nő ébresztette fel bennem az ösztönt, ami által megmutattam, hogy milyen is egy férfi. Igyekeztem mindig megragadni a lehetőséget, ha az ágyamba tudtam csábítani egy vagy két lányt is egyszerre. A világomban, ahogy helyre állt a béke a karrieremet illetően elengedtem minden kételyt és a pillanatoknak éltem egy – egy buli alkalmával, amely során ahogy Luckas fogalmazott nem hoztam szégyent a Leclerc névre. Tudtam, hogy fiatalon kell kiélnem magam és nem szabad homokba dugnom a fejem, mert akármikor jöhet egy lány, aki megbabonázhat. Nem akartam abba a csapdába sétálni, mint a bátyám, aki hónapokon keresztül tagadott mindent. Megfogadtam az őrlődését látván, hogy én nem fogok ezen keresztül menni. Igyekeztem tanulni a hibáiból, mivel így is rengeteget elkövettem, amely során a családom is megsínylette. Őszintén szólva, amikor én gyötrődők valami miatt az nagyon látványos tud lenni. Szerencsére ilyen ritkán volt, de mindig más is megszenvedte nemcsak én, ezt pedig el akartam kerülni. Így amikor alkalmam nyílt rá félredobtam minden kételyem és cselekedtem lesz, ami lesz alapon. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy megbántam – e? Sose mondanék igent, mivel megtaláltam azt a személyt, akit a másik felemnek nevezhetek. Nem ismerem sok ideje, mint a nővérem a férjét vagy Emma Philt, Luck Sharont vagy éppen Jared Monicát. Nem több hónapra vagy éppen évre nyúlik vissza az ismeretségünk mégis mellette felszabadult, nyugodt és őrült tudok egyszerre lenni. Júliusban ahogy megcsókoltam soha többé nem akartam elengedni.