Túl a csúcson - Az új generáció

26. Fejezet - Dante Ocon

Dante Ocon (2048. Karácsony)

Pár héttel ezelőtt közösen a családdal és a barátokkal megünnepeltük Clairita tizenkilencedik születésnapját, amire egy nyakláncot vettem neki. A tizennyolcadik születésnapjára egy karkötőt vettem és úgy gondoltam a tizenkilencedikre megveszem neki a hozzáillő nyakláncot. Levakarhatatlan mosollyal és szenvedélyes csókkal köszönte meg. A karácsonyt a családunk együtt töltötte a barátokkal. A hangulat szokásosan a tetőfokára hágott, mint minden alkalommal mikor keresztapámék, a Leclerc, a Norris, a Vettel, és a Sainz család összegyűlt. Most mi voltunk a sorosak az ünnepi vacsorával. Édesanyám már előtte lévő nap előkészült mindennel és a sütemények rendelését édesapám leadta a cukrászdában, amit házhoz szállítottak. Édesanyámnak általában ilyenkor mindketten segítettünk valamiben. Édesapám boltba rohangált, ha kellett valami, én pedig voltam a kóstoló. Már mindennel készen álltunk és édesanyám megterített a hatalmas étkezőben és nappaliban, mivel mindenki eljön, kivéve Sebék gyerekei, akiknek saját családjuk van már. Éppen a hajam állítottam be a fürdőszobámban, amikor a tükörben megláttam az én imádnivaló barátnőmet.
- Segítsek? – lépett mögém és átölelt
- Mindig jókor jössz. – mosolyogtam rá és lágy csókot leheltem az ajkaira
Kezébe adtam a hajzselét, amiből nyomott a tenyerébe. Leültem a kád szélére és belépett a lábaim közé majd alapos gondossággal megregulázta a hajtincseimet.
- Tökéletes. – ejtett felém egy ragyogó mosolyt
- Inkább te. – markoltam a fenekébe és kis híján beleestünk a kádba, ahogy magamhoz húztam
- Dan! – visította a fülembe és nekidőlt a mellkasomnak
- Ti meg mit? – lépett be röhögve keresztapám a fürdőbe – Kopogtam. – szabadkozott, ahogy meglátott minket. A derekamnál beszorultam a kádba és a lábam a levegőben lógott, miközben Clairi a nyakamba csimpaszkodott, így mindkettőnk súlyát én tartottam meg a kezemmel. Clairi szoknyája enyhén felcsúszott körülbelül a feneke aljáig. Szerencsére vastag harisnya volt rajta, így az mindent eltakart.
- Fiam! – hallottam édesapám hangját
- Eso, gyere már! – vihogott Daniel
- Na ez nekem új. – vakarta meg röhögve a fejét
- Csak ott fogtok állni? – kérdeztem, miközben a kezemmel támaszkodtam a kád aljában, miközben Clairi egyre szorosabban ölelte át a nyakam és a feje a vállamnál volt.
- Char! – kiáltotta keresztapám
- Csak apát ne! – nyögte Clairi
- Valakinek le kell szednie róla, úgy hogy ne értsd félre. – próbálta neki magyarázni
- Luckas! – kiáltottam
- Mi az? – lépett be a két Leclerc egyszerre
- Baszki! – görnyedt össze a röhögéstől Luck és vihogni kezdett, mint egy ló
- Apa ne értsd félre! – szabadkozott Clairi
- Mi az már? – hallottam Lan hangját
- Jól vagy kölyök? – kérdezte Lucktól Carlos
- Mi ez az össznépi gyülekezet? Jól vagy? - húzta fel Lan a földről Luckot, aki a falnak támaszkodva tovább röhögött.
- Liri és Dante... - fuldokolt a röhögéstől
- Inkább valahogy emeld le rólam! – próbáltam észhez téríteni
- Ilyen pózt még nem láttam. – vakarta a fejét Lan, miközben belépett a helységbe – Char ezt tőled látták? – a fejét rázta – Eso? – már öten álltak a kádnál, de egyikük sem tett semmit
- Bolond beragadtak. – világosította fel Carlos röhögve és nyúlt Clairi dereka felé Char mellett
- Hozzá ne nyúlj! – sziszegte Char
- Jó én csak segíteni akartam. – emelte a kezét védekezésképpen maga elé és hátrébb lépett
- Luck! – szólt a fiának
- Nem sokáig fogom bírni. – nyögtem
- Én sem. – fűzte hozzá Clairi, aki egyre jobban csúszott a falhoz és így még jobban beleragadtunk oldalról a kádba. A lábam már szinte függőleges vonalban volt a levegőben.
- Még jó, hogy fiam ilyen széles vagy. – jegyezte meg édesapám
- Na jó. Ha sérvet kapok kórházba visztek. – nézett rá a férfiakra és megfogta a lánya derekát.
- Itt meg mi van? – érdeklődte Seb és ő is belépett a fürdőbe
- Liri és Dan... - vihogta Luck
- Ne foglalkozz vele! Röhögőgörcsöt kapott. – tette a vállára kezét Carlos
- Várjatok ezt lefotózom! – vágta rá édesapám és elővette a telefonját és lőtt rólunk egy képet
- Eso! – kiáltotta Char, ahogy több villanást meglátott
- Nem én voltam. Lan!
- Lan! – töltötte be a monacói hangja a fürdőt – Basszus kislányom! – próbálta leemelni rólam – Pár éve még ment is volna.
- Várj a kettő egyszerre nem fog menni! – lépett Seb az oldalára – Clairi engedd el Dantét!
- De lefejelem a csapot. – nyögte kétségbeesetten
- Apád már fog.
- Kizárt, hogy elengedjem. – hebegte Clairi
- Édesapád sérvet fog kapni.
- Apa! – nyögtem
- Ebből kórház lesz. – lépett oda édesapám Char másik oldalára és a hátam alatt megtartotta a felső testem. – Baszki. Ugye tartod magad?
- Már alig bírom. – éreztem, hogy remegnek a kezeim
- Várjatok. – fogta meg az egyik lábam Lando a másikat valószínűleg keresztapám, mert Carlost kiszorították a helységből
- Egyszerre! – adta ki az utasítást Seb - Most engedd el Liri! – Ria elengedte a nyakam, így Char és Seb leemelték rólam, miközben én belecsúsztam a kádba, aminek következtében édesapámat is magammal rántottam, ahogy a kezem elgyengült.
- Aú! – dörzsölte a homlokát, mivel lefejelte a csempét.
- Na már csak te vagy kölyök. – nyújtotta felém a kezét keresztapám és Carlos.
Megfogtam és kihúztak a kádból.
- Köszönöm. Jól vagy? – fordultam Ria felé
- Köszi a kérdést. Már igen. – válaszolta édesapám, miközben a homlokát dörzsölte és körzött párat a jobb kezével
- Nem tőled kérdezte. – rakta a vállára kezét Dan
- Sejtettem. – morogta
- Igen jól vagyok. – csókolt meg lágyan
- Kösz a nem segítséget. – fordultam a barátom felé
- Megoldottátok nem? – kérdezte röhögve
- De. – rakta a vállára kezét Lan
- Szép volt fiúk! – csaptak egymás tenyerébe a felnőttek
- Mint az óvodások. – suttogta a fülembe Clairi
- Nekik köszönhetjük, hogy nagy baj nélkül megúsztuk. – simítottam végig a hátán
- Az már igaz. – mosolygott rám

A Karácsony ezután a megszokott medrében zajlott. Természetesen édesapám és a barátai hozták a szokásos formájukat és ilyenkor előkerültek a régi sztorik. Charles születésnapja, keresztapám és édesapám fogadása, mikor a jeges vízbe futottak bele meztelenül. Lando és Carlos elektromos kisautós versengése. Amy vízipisztolyos kergetése, Seb és Charles különböző fogadásai. Lando futása a nők elől az orosz futam után. Mindig történtek furcsaságok, amikor még fiatalok voltak, ahogy a mi életünkben is.
- Luckas, mintha te testesítenéd meg Lan fiatal változatát. – nevettem fel
- Te pedig tiszta apád vagy. – röhögött
- Végülis az ő vére vagyok. – húztam ki magam
- Ezt jól hallottam? – fordult felém vigyorogva édesapám
- Naná. Hisz te vagy a legjobb. – mosolyogtam rá
- Hú, de ritkán mondasz ilyet. Hallottátok király vagyok! – emelte a sörös korsóját magasba
- Hé, Eso még nyakon öntesz vele valakit! – röhögött fel keresztapám
- Keresztapu maradtok Szilveszterre is? – fordultam felé
- Naná! Chris úgyis a barátnőjével van. Ideje nekünk is lazítani.
- Dante ugye nem? – nézett rám kimérten Luck
- Talán ciki velünk bulizni? – lökte oldalba Lan
- Csak pár csajt össze akarok szedni.
- Elég lesz egy is! – nevetett fel Seb
- Inkább kettő. – vigyorgott rá
- Óha, Char, milyen étvágya van a fiadnak? – kérdezte vigyorogva Carlos
- Ne is mondd! A sajtó tőle hangos. – húzta meg a száját
- Crush újra betört! Crush újabb álmokat zúzott szét! – idézte a szalagcímeket a keresztapja
- Crush Sepangban bulizott. Crush a barcelonai szívek összetörője. Crush skalplistája még egy névvel bővült. – egészítette ki az édesapja
- Jó oké. Értem a szitut. – kortyolt bele a sörébe Luckas
- Crush mindenesetre Crush. Álmokat és szíveket tör, de akkor is a miénk. – mosolygott rá az édesanyja
- Na ő a legjobb. – mutatott az édesanyjára és lehúzta a sörét
- De ő az enyém. – vigyorgott rá az édesapja
- Tévedésben élsz. Neked csak a feleséged. Nekik az anyjuk. – vágta rá Lan
- Neked is akkor Jemma. – fordult felé
- Ebben igazad van. – kacsintott rá és koccintottak

A Szilvesztert együtt töltöttük a barátokkal. Elmentünk bulizni az egyik ismerősünkhöz. Riával sokat táncoltunk. Luck pedig ahogy tervezte két lányt és meghódított majd velük töltötte az éjszakát, amin már senki sem lepődik meg, aki ismeri.

Sziasztok!

Meghoztam a huszonhatodik fejezetet. 😊

A srácok hozták a szokásos formájukat, de így szeretjük őket❤️

Kedden hozom a következő részt ismét Dante szemszögéből. 😊

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhettek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 🥰😘

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel.