Túl a csúcson - Az új generáció

7. Fejezet - Emma Norris

Emma Norris (2051. június)

A hírnév és a csillogás a mindennapi részese volt az életemnek, mióta megszülettem. Azonban sosem szerettem learatni mások babérjait és mások dicsfényében tündökölni. Mindig is saját magam harcoltam meg azért, amit elértem és erre roppantul büszke vagyok. Céltudatos személyiség vagyok. Nem félek véghez vinni az álmaimat, emiatt sokan beképzelt, egoista, öntelt, törtető személynek hisznek. Pedig a lelkem egy érző szívű lányt takar, akiből ki tud bújni a bohóckodás és a lázadás. Egyedüli gyerekként nőttem fel a családomban, amit nem bánok, mivel hamar önálló lettem bizonyos tekintetekben. Édesapám Lando Norris ötszörös Forma 1-es világbajnok, aki jelenleg a régi csapatánál a Scuderia Ferrarinál mérnök. Édesanyám Jemma Norris (Deschamps) a JD Company megalapítója és tulajdonosa. Menő divattervező, emiatt nagyon sokszor van úton a munkája miatt, ahogy édesapám is. Gyerekkoromban sokat vigyázott rám keresztanyám Amy Sofia Leclerc, mivel a legkisebb gyermeke és köztem mindössze három hónap korkülönbség van. Igen Leclerc, annak a Charles Leclercnek vagyok a keresztlánya, aki a Forma 1 egyik legendás alakja. Tízszeres világbajnoka a Scuderia Ferrarinak. Úgy hívták, hogy rekorddöntő, ifjú titán. Legidősebb fiát Luckast emiatt sosem irigyeltem, mivel mindig hozzá hasonlították. Meg kellett tanulnia kilépnie az apja árnyékából. Én szerencsés helyzetben érzem magam, mivel egyedüli gyerek vagyok és lány, így az újságírók sosem cikkeztek arról, hogy fel akarnák nőni édesapám örökségéhez.

Barátok tekintetében keveset nevezhetek igaz barátomnak. Egyik legjobb barátnőm Clairita Leclerc, Char és Amy lánya, illetve Zoé volt, akit középiskola tizenegyedik osztályában ismertem meg. Clairi öcsének Nicknek volt a barátnője. Sokat lógtunk négyesben. Nick, Zoé, Liam a barátom és én. Fiú barátok tekintetében pedig közel állt hozzám természetesen Nickolas és Jared Sainz, aki Carlos Sainz volt Forma 1-es pilóta fia. A szüleink barátsága a gyerekeket is összekovácsolta pelenkás korunktól kezdve. Együtt nőttünk fel és váltunk azokká az embereké, akik jelenleg vagyunk.

Édesapámnak Landonak én voltam a kis hercegnője, amit szerettem kihasználni. Pár szempilla rebegtetés után édesapám szíve rögtön megenyhült. Szinte bármire rá tudtam venni, még arra is, amikor öt – hatéves lehettem, hogy copfokba fogjam a haját és lefotózzuk. A képet elküldte édesanyámnak, aki éppen üzleti úton volt. A kép megnézése után rögtön videóhívást indított és amikor meglátta apukámat majd megfulladt a nevetéstől.
- A gyerek műve. – mutatott a hajára apukám
- A kisebbiké vagy a nagyobbé? – vigyorgott
- Enyém! – emeltem magasba a kezem és büszkén kihúztam magam
- Szívem, téged Em bármire rá tud venni. Legközelebb ki is fog sminkelni?
- Remélem addig nem jutunk. – rázta meg a fejét vigyorogva édesapám a kamerába, amire a copfjai lebegni kezdtek.
Édesanyám önfeledten kacagott rajta.
- Három napra hagylak titeket magatokra és ez fogadd. Legközelebb mi lesz? Női ruhákba fog bújtatni? – próbált komoly arcot vágni nem sok sikerrel
- Magassarkúban már tudok menni. – vigyorgott rá
- Ugye nem? – kérdezte kacagva édesanyám
- Dehogy, csak vicceltem.
- Mindenesetre remélem a házat nem gyújtjátok fel.
- Úgy ismersz minket?
- Csücsöríts apuci! – léptem oda hozzá édesanyám egyik vérvörös rúzsával és kikentem a száját
- Lan! – vihogott édesanyám
- Úgy hívnak. – vigyorgott rá rúzsfoltos fogakkal
- Remélem a netre nem posztoljátok ki.
- Apci, keresztapunak elküldtem a képed.
- Tessék? – fordult felém meglepetten
- Mondom. A gyerek nagyon furfangos, ha nem ti, akkor Char majd világgá kürtöli. – kacagott a vonal túlsó oldalán
- Ugye nem Emma? – nézett rám apukám
- Mondom. – mutattam felé az egyik régi készülékét, amivel a képet készítettük és körbeküldtem véletlenül jó pár embernek. Köztük a baráti társasága összes tagjának.
- Nem csak Charnak küldte el. – nézett a kamerába édesapám kétségbeesetten
- Bukta édes. Ezt már nem mosod le magadról. – nevetett édesanyám
- Ki vagyok veletek segítve.
- Te csinálsz mindig magadból bohócot Lando Norris.
- De, így szerettek nem?
- Mindennél jobban. – mosolygott rá édesanyám
- Te vagy a legjobb apci. – pusziltam meg az arcát