Túl a csúcson - Az új generáció

58. Fejezet - Clairita Ocon

Clairita szemszöge (2054. augusztus közepe)

Monte – Carloban a lakásunkban a szobában néztem a TV-t. Hivatalosan már négy napja meg kellett volna szülnöm a kislányunkat. Így bármelyik percben gondolhat egyet, hogy előbújik. A terhességem komplikációmentes volt. Az energiám a negyedik hónap után visszatért, így azt kismama tornával igyekeztem levezetni. Édesapám és apósom persze mindig ilyenkor rémeket látott és árulkodni kezdtek Danténak, édesanyámnak és Elenának. Ők persze legyintettek a dologra, de felhívták a figyelmemet arra, hogy nehéz dolgokat ne emelgessek, amihez tartottam is magam. Hiányzott a tánc, amit próbák tartásával igyekeztem pótolni. Az orvos azt mondta igyekezzek szóban és videók segítségével oktatni, mivel most egy ideig el kell felejtenem a breaket. Az ötödik hónap után nem is bántam, mivel akkorra már elég nagy pocakom lett és idővel a legegyszerűbb dolgok is nehezemre estek, mint például a cipőfűző kötés, amit belebújos cipőkkel oldottam meg. Igyekeztem stresszmentes életet élni amennyire lehet. Édesapám hiába nevelt fel három gyermeket és volt édesanyám mellett a terhességei idején. Szerintem értem sokkal jobban aggódott, akihez Esteban is társult. Együtt ketten eléggé meg tudták bolygatni a hormonszintemet.

Mindössze három hónapos terhes voltam, mikor bemutatták az első húzásukat. Elszabadultak vásárolni és mint két tudatlan férfira rásóztak rengeteg dolgot a bababoltban. Rózsaszín és piros volt minden. Vettek rugdalózókat, cumikat, kis kádat, babakocsit, de még bababútort is. Körülbelül mindentől megfosztottak, amit Dantéval szerettem volna megvásárolni. Minden hónapban megpakolt szatyrokkal érkeztek. A hatodik hónapra eljutottam odáig, hogy már csak legyintettem és mondtam nekik tegyék a helyére a dolgokat. A gyerekszobában, amit kialakítottunk úgy éreztem magam, mint egy bababoltban. Egyedül Dantéval a kiságyat tudtuk saját magunk kiválasztani és megvenni.

Édesapám rosszabb volt, mint egy nő. Valamikor nem is értettem, hogy miért viselkedek így. Hiszen a bátyámat, engem és az öcsémet is felnevelte. Esteban pedig keresztkérdésekkel bombázott:
- Rendben van a vércukrod? Azt eszed, amit az orvos előírt? Milyen volt a baba szívhang értéke? Mekkora már? Nem rugdos éjszaka? Tudsz aludni?
A válaszom az eldöntendő kérdések nagy részére igen volt és igyekeztünk fotókkal kompenzálni a további kíváncsiságát.
Édesapám apósom kérdéseit mindig kiegészítette:
- Meddig akarsz vezetni? Nem gondolod, hogy otthon kellene maradnod? Minek mész futamra? Nem igaz, hogy nem tudsz a feneked megmaradni? Sírba fogsz vinni, ha ismét próbát tartasz! Szeded a vitaminokat?
Dante pedig mikor átjöttek hozzánk vigyorogva hallgatta a mondandójukat. Finoman megfogta a kezem és végigsimított a hátamon, mikor a hormonjaim kezdtek úrrá lenni bizonyos helyzetekben.
Kívánosság terén napi szinten meg tudtam enni egy kiló narancsot, pedig korábban sosem rajongtam érte. Édesapám azt mondta erre, hogy édesanyám Luckkal folyamatosan citromot evett. Velem megállás nélkül tudta falni a ropit, Nicknél pedig a mentáscsokis kekszdarabos fagyi fogyott a legjobban. Mikor meglátta, hogy narancsot eszek kovászos uborkával vakarni kezdte a fejét. Esteban csak jót nevetett és annyit mondott: Elena a csemegeuborkát ette csokival.

Dante igyekezett mindenben tehermentesíteni. Segített a napi a feladatokban, mikor nem volt futamhétvégéje vagy tesztje. Megmasszírozta a hátam és a talpam egy fárasztó nap után. Nem utolsósorban pedig megtanult pillecukros forrócsokit készíteni, amiért bolondultam. Leste minden kívánságomat és ha nyugalomra vágytam elhessegette az édesapját és az enyémet, akik a szabadidejüket általában mindig nálunk töltötték. Jöttek szívhangot hallgatni, ultrahang videó felvételt nézni. Egyszer felajánlották, hogy főznek ebédet, de annak az lett a vége, hogy majdnem felgyújtották a konyhát és a levest leégették. Szerencsére átjött Emma édesanyámmal és mielőtt felfogtam valamit a konyhai káoszból rendet varázsoltak. Aznap inkább rendeltünk és megfogadtam soha többé nem engedem be őket a konyhámba. Egy fazekam, két konyharuhám és majdnem a főzőlapom is bánta az akciójukat.