Túl a csúcson - Az új generáció

15. Fejezet - Luckas Leclerc

Luckas Leclerc (2048. szeptember vége)

Szeptember végén a szobámban hevertem ki az oroszországi mozgalmas futamhétvégét. Tegnap, hétfőn érkeztünk haza édesapámmal és keresztapámmal Sochiból. Az első szezonom a Ferrari csapatnál elég jól alakult. A világbajnoki pontversenyben jelenleg a negyedik helyen álltam. Tavaly ilyenkor adtam meg a választ édesapámnak, hogy a szezont a csapatnál fogom tölteni. Tisztán emlékszem a napra, amikor kétségek között őrlődtem. Két élmezőnybeli csapattól a Mercedestől és a Ferraritól is ajánlatot kaptam két évre. Hosszas mérlegelések után a szívem válaszára hallgattam és így esett a választásom a tűzpiros autót versenyeztető csapatra. Nem érdekeltek a sajtótól eredő pletykák. A kezdeti fellángolásuk pár futam után elillant. Főként azután, hogy édesapám engedélyt adott egy nyílt hétvégére, amely során meghatározott jogi keretek között a sajtó betekintést kaphatott a bokszban folyó munkálatokba. Tapasztalhatták, hogy a csapat nem kivételezik velem. Édesapám teljesen ketté tudta választani a munkát a magánélettől. Valószínűleg amiatt, mert édesanyámmal több szezonon keresztül együtt dolgoztak, mikor még versenyző volt. Most édesanyám a trénereket felügyeli és a pilóták kartonjait összegzi édesapámmal karöltve.

Úgy gondoltam, hogy lemegyek a konyhába és megiszom a shakemet majd a nappaliban leheveredek és filmet nézek. A szüleim a dolgozószobában dolgoztak, az öcsém a középiskolában volt a havi konzultációján. A húgom pedig Dantéval ment el valamerre, mivel ma nincs órája az egyetemen. Erőt vettem magamon és lementem az emeletről az előszobába majd a konyhába és a hűtőből kivettem a csokis shakemet. Nagyot kortyoltam bele miután felráztam és egy fehérjeszelettel a kezemben hanyatt feküdtem a kanapén. Bekapcsoltam a TV-t majd megnyitottam a videótárat és kiválasztottam egy akció vígjáték filmet. A telefonom pityegett egyet így a kezembe vettem:
- Köszönöm ezt a csodás estét. Ha valamikor újra itt jársz és van kedved hozzá megismételhetnénk. – halvány mosoly jelent meg a szám szélében az üzenet elolvasásakor. Az egyik rajtrács lánnyal egy élvezetes éjszakát töltöttem együtt a futamot követően. Már az elején tisztáztam vele, hogy nem akarok komoly kapcsolatot, amibe ő beleegyezett. Ezután elmerültem az orosz szépség bájai között és meg sem álltunk az ágyig. Reggel a hotelszobámat ragyogó mosollyal hagyta el.
- Ki tudja mit hoz a jövő év. Ha újra ott leszel, talán lehet róla szó.
- Egyik barátnőmet is tudom hozni. – válaszolta rögtön
- Jövőre megbeszéljük Alina, de semmi jónak nem vagyok az elrontója.
- Sejtettem Crush. Csalódtam is volna benned, ha nem vagy hű a hírnevedhez.
- Ahhoz mindig. – raktam le a telefonom vigyorogva az asztalra.

Sosem áltattam a nőket komoly kapcsolattal. Túl fiatalnak éreztem magam hozzá és eddig egy lány sem hozott kellően lázba, hogy hosszú időre lehorgonyozzak mellette. A védekezést emiatt sosem vettem félvállról. Gyógyszert szedsz? Én akkor is gumit húzok. Voltak kivételek. Például két volt iskolás osztálytársnőm, akikkel a viszonyunk csak a szexre épült. Legjobb barátnők így tudnak egymásról. Sosem szerettem, ha titkolóznom kell. Szerettem mindig több vasat tartani a tűzben és ő velük még néha egy – egy baráti találkozó is belefért, mivel sosem akartak többet. A telefonom képernyője ismét felvillant, így a kezembe vettem a készüléket.
- Estére meglepetéssel készülünk. – írta Paula
- Talán készültetek nekem valamivel?
- Igen. A futamgyőztesünknek mindent. Estére várunk Ritával. Kilenc óra. Ne várakoztass meg minket szép fiú!
- Igyekszem pontos lenni baby.
- Pihend ki magad! Szükséged lesz az energiára.
- Tudod, hogy engem nem kell félteni. – nyaltam meg a szám a gondolatra, hogy az este ismét valamivel meg fog lepni a két fekete hajú szépség. Leraktam a telefonom az asztalra és a filmre koncentráltam.
Édesanyám kócos hajjal lépett ki a dolgozószobából, miközben megigazította a szürke pólóját.
- Mióta vagy itt? – kérdezte meglepetten
- Neked is szia. – nyögtem és meghúztam a szám
- Ne légy bunkó anyáddal! – lépett ki édesapám a dolgozószobából
- Csak köszöntem neki. – morogtam – Amúgy nem hallottam semmit és úgy tíz perce. – túrtam bele a hajamba majd rájuk néztem. Az arcukat le kellett volna fotózni, ahogy paradicsom színűre változott majd mindketten megrázták a fejüket ugyanazzal a mozdulattal és kezdett visszatérni az eredeti színük. Mindig is csodáltam a köztük lévő összhangot, amely kézzel tapintható volt. Közel huszonhat éve voltak együtt és huszonhárom éve voltak házasok. Tiszta harmónia, ami közöttük uralkodik. Édesapám akárhányszor ideges lett volna akármi miatt, hirtelen lehiggadt, ahogy édesanyám hozzáért. Teljes mértékileg csak rá koncentrált, mindent és mindenkit elfelejtett maga körül. Így a testvéreimmel úgy gondoltuk, hogy anya egy boszorkány, de édesapánk is hasonló hatást gyakorolt anyánkra, ha éppen ő jött ki a béketűréséből. Szerencsére az ritkán volt, mivel akkor ne mulass volt számunkra. A nagybátyám, édesanyám testvére Enzo mindig csak úgy hívta, hogy csendes terrorista.
- Ebédeltél? – kérdezte édesanyám és leült az egyik fotelba, miközben megigazította a haját
- Igen és már a shakem iszom.
- Nem úgy volt, hogy ma Matteoval leszel? – érdeklődte édesapám és leült a másik fotelba.
- Dolga van, így napoltuk. Este nem leszek itthon. – ültem fel a kanapén
- Bulizni mész? – érdeklődte édesanyám
- Mondhatjuk, de nem fogok inni. – néztem rá határozottan
- Kerüld a sajtó sztorikat! Nem akarok többel eltussolni. – emelte rám kimérten a tekintetét édesapám
- Igyekszem, de tudjátok, hogy hajt a vérem és élvezem a fiatalságom. – túrtam bele a hajamba
- Csak tudnám kitől örökölted? – húzta meg a száját édesapám
- Csak hű vagyok önmagamhoz. – nevettem fel
- Kértek valamit a konyhából? – érdeklődte édesanyám
- Víz. – emeltem magasba a kezem
- Egy narancslevet. – csatlakozott édesapám
- Máris. – kacagott fel édesanyám majd pár perccel később vissza is tért a rendelt italokkal.
- Köszönöm. – pusziltam meg az arcát
- Kösz kicsim. – csókolta meg lágyan apám
- Átnéztük az aktád Luck és egyeztettem Dommal. Rá kell gyúrnotok az erőnlétre! Több saját testes edzésed lesz jövő héttől kezdődően és beiktattunk plusz fél óra erőnléti szekciót.
- Ki fogtok csinálni. – morogtam
- Szükség van rá, mert eltunyulsz. Dom is az mondta, hogy mostanában csak futni vagy biciklizni akartál. Kevesebb lesz ezentúl a kardio edzésed. – magyarázta határozott hangnemben.
- Rendben. – sóhajtottam egy hatalmasat
- Ez a te érdeked szolgálja fiam. Bajnok akarsz lenni, nem? – kérdezte a szemembe nézve
A szürkéskék tekintetében az elszántságot láttam. Ilyenkor mindig előbújt belőle a törtető énje. Néha elgondolkodom azon, hogy a szüleim közül melyikük céltudatosabb. Édesapám tíz világbajnoki címet szerzett és a Ferrari Múzeumban külön termet állítottak ki neki. Nem beszélve arról, hogy itthon is egy külön szoba van kialakítva, ahol relikviákat őriz a versenyző korszakából. Édesanyám pedig kezdettől fogva teljes vállszélességgel támogatja. Keresztapám mondta azt nekem egyszer, hogy apádat anyád rázta gatyába és ezért nyerte meg az első bajnoki címét.
- Igen. - fújtam ki a mellkasomba szorult levegőt majd a szemébe nézet - Rendben, igyekszem megfelelni az elvárásaidnak.
- Köszönöm. – mosolygott rám fülig érő szájjal, amire nekem is mosolyra húzódott a szám
- Mondtam én, hogy neked nem fog nemet mondani. – simított végig a hátán édesapám
- Nincs más választása. Csirke gyros jó lesz vacsira? – érdeklődte
- Tökéletes.
- Ha hétig végzel vele benne vagyok. Kilenctől programom van.
- Addigra háromszor is megfőzöm. – tekerte le a csuklójáról a hajgumiját majd lófarokba fogta a festett barna haját majd a konyhába ment.
Édesapámmal ezután a figyelmünket a TV-nek szenteltük. Csendben néztük a filmet majd körülbelül fél óra múlva az idilli csendet a csengő berregő hangja törte meg. Feltápászkodtam a kanapéról és a bejárati ajtóhoz sétáltam majd szélesre tártam.