Túl a csúcson - Az új generáció

20. Fejezet - Emma Norris

Emma Norris (2052. május közepe)

Ellenőrzést követően behajtottam az őrzőt parkolóba. Fizettem az őrnek majd felvettem a napszemüvegem és ellenőrző kapu felé sétáltam. Felmutattam az igazolványom majd lecsipogtattam és beléptem a paddock területére. A garázsokat már felállították és a szurkolók a kordonok mögött várakoztak, hogy megpillanthassák a kedvencüket. A riporterek mellett elhaladva a lépteim sietősre vettem és a Scuderia Ferrari Motor Homeja felé igyekeztem, ahol megállított a biztonsági őr.
- Szurkolóknak tilos. – állta az utam ellentmondás nem tűrő hangon
- Jó napot kívánok! Emma Norris vagyok. Lando Norris lánya. – mutattam fel a belépőkártyám majd a személyim is a kezébe adtam
- Apádhoz jöttél? – érdeklődte lágyan
- Igen. Beköszönnék neki.
- Eligazításuk van. Fél óra múlva végeznek. Általában utána a csapatfőnökkel a bokszba mennek. Ránéznek a szerelőkre, aztán beszélgetnek a többi csapatfőnökkel.
- Esetleg megvárhatom itt? – kérdeztem
- Serena? – fordult a recepciós felé
- Persze Emma. Kérsz addig valamit?
- Egy üveg vizet.
- Savas, enyhén savas vagy mentes?
- Enyhén savas. – mosolyogtam rá
- Máris hozom. – mondta majd elsietett a kantin felé
Kényelembe helyeztem magam az egyik fekete bőrfotelban és a kezembe vettem a telefonom. Elolvastam a két újabb üzenetemet:
- Tizenegytől eligazításon veszek részt. Utána tali?
- Esetleg egy ebéd? – kérdezte a második üzenetben
Láttam, hogy tíz perc múlva tizenegy így gyorsan visszaírtam neki.
- Tökéletes. A központi ebédlőben leszek.
- Rendben. - írta vissza

Megköszöntem Serenának a vizemet, amit kibontottam és belekortyoltam. A hideg ital egy időre békét teremtett a háborgó gyomromban, amiben a pillangók egyre hevesebben vertek, ahogy láttam múlni a perceket. Tinédzserkori izgalom lett úrrá rajtam, ahogy a másodpercek követték egymást. Titokban Philip Gerard mégis levett a lábamról? Végtére is Abu – Dzabi óta majdnem napi szinten beszélgettem a francia pilótával. Próbáltam tőle a két lépés távolságot megtartani, úgy hogy nem látogattam ki egy futamhétvégére sem édesapámmal. Mégis, ha nem ő, én kerestem a pilótát, aki finoman ostromolni kezdett. Az apró beszólogatások a barátságunkat jellemezték, amiket a személyes találkozók során a testiség színterére is átvezettünk. Szerettem azt, amit kihozott belőlem. Mellette annak a személynek éreztem magam, aki nincs elnyomva és egyenrangúnak tekintenek rá. Nem ítélt el semmiért sem és lelket öntött belém, ha kellett. Ő adta vissza nem egyszer az önbizalmam mikor Nickolassal is összevesztünk. Felajánlotta nem egyszer, hogy beszél a fiatalabbik Leclerc fiúval, hogy mi húzódik meg a háttérben, azonban én nem akartam. Nick mindig is egy magának való figura volt. A viszonyunk régen kőkemény biztos talajon nyugodott, amit az idők folyamán átváltott a homok. Nem tudtam sosem nála, hogy hányadán állok vele. Néha jó fej volt, néha pedig kiakadt és belém rúgott. Úgy éreztem nincs szükség az életemben egy ilyen emberre, aki mindig csak eltiporna. Én mindig támogattam és segítettem. Ő ennek ellenére az utóbbi egy évben számtalan alkalommal rúgott belém. Mióta keresztanyám beszélt a fejével az egyik családi ebéd után a viszonyunk normalizálódott valamennyire, mivel ritkán futottunk össze futólag, de Nicknél sosem lehet tudni, mikor robban fej újra a bomba. Testvéremként szeretem, de nem lehet a végtelenségig eltűrni a folytonos megmagyarázhatatlan szekálódást, amit nagy valószínűség szerint az váltott ki, hogy nem meri elmondani az álmait a szüleinek, akik biztosan támogatnák, ahogy mindig.
- Te vagy a bajom Em! – vágta nem egyszer a képembe
Természetesen nem tudta megindokolni, hogy miért. Inkább a fejemhez vágta, hogy világi életet élek, mióta nincs pasim. Finoman nevezve lekurvázott. Pedig csak bulizni és táncolni jártam. Egy alkalom volt, mikor összeszűrtem a levet egy pasival és az is Philip volt, de sosem bántam meg. Kaptam a személyében egy jó barátot, akivel a személyes találkozok alkalmával a testi vágyainkat is kiélhetjük. Mellette önmagam lehetek és teljes embernek éreztem magam.