Túl a csúcson - Az új generáció

44. Fejezet - Philip Gerard

Philip Gerard (2053. november eleje)

A fürdőszobámban a járólapon ülök kezemben egy üveg félig elfogyasztott portoricói rummal, amit nem rég bontottam ki. Úgy gondoltam, hogy az ital majd segít és elűzi az agyamba beáramló negatív gondolatokat, amik már lassan két és fél hónapja emésztettek. A darabjaira tört csempék és a vércseppek látványa bármely embert meghátrálásra késztetnének, engem viszont egyáltalán nem zavart. Úgy éreztem vége az életemnek. Próbáltam harcolni. Ő viszont látni sem akart. A legrosszabb az egészben, hogy magyarázatot sem kaptam rá senkitől. Még a húgomtól sem, hogy történt-e valami a táborban, miután Emma összepakolta az összes cuccát majd a kulcsát a lábtörlő alá rejtette. Csak egy levelet hagyott maga után, aminek a sorait már kívülről betéve tudtam.

Drága Philip!

Sosem leszek eléggé hálás a sorsnak, hogy egy kis időre részese lehettem az életednek. Azonban ez az egy hét, amit nélküled töltöttem most nem olyan hatással volt rám, mint a korábbiak. Nem te voltál minden gondolatom és ha egyedül éreztem magam nem éreztem a késztetést, hogy keresselek. Rá kellett jönnöm, hogy a rózsaszín köd felszállt és ezzel az én szemem is kinyílt. A mondatoddal a szívembe tőrt mártottál és megforgattad, de egyáltalán nem bánom. Hiszen így szembesültem azzal, hogy nekünk mást rendeltetett a sors. Micsoda klisés tündérmesébe ringattam magunkat/magam. Én, aki az ilyenekben sosem hitt. Csak azt tudom neked kívánni, hogy légy boldog! Nem én vagyok a számodra ideális személy és te sem számomra. Kérlek, ha fontos voltam valaha neked ne keress! Luckast velem kapcsolatosan ne zargasd! Édesapám sem fog neked mondani semmit. Mindent összepakoltam és haza vittem. Kérlek, tartsd tiszteletben a döntésem és hagyd, hogy a magam útját járjam nélküled! Kívánom, hogy minden, amit szeretnél teljesüljön és talán majd egyszer a távoli jövőben személyesen is bocsánatot tudok tőled kérni, miközben egy gyönyörű nő fog feszíteni az oldaladon a feleségedként. De most ehhez nem vagyok elég erős és így jobb lesz mindkettőnknek.

Vigyázz magadra:
Emma

Amikor először olvastam úgy éreztem megsemmisültem. A betűk vagdosták a lelkem, a szavak marták a belsőm és úgy éreztem menten megfulladok. Ahogy a szobánkba bementem és megláttam a szekrényrészeit üresen a szívem darabokra tört. Semmi nem fájt még ennyire és a fájdalomtól felordítottam. Mindent magával vitt és csak ezt a levelet hagyta maga után. Kilépett az életemből, amit nem akartam. Voltam a családjánál, de Lando hiába nézett rám szomorúan nem engedett be. Luckas nem árult el Emmával kapcsolatban számomra semmi érdemi információt ahogy Dante sem. Clairi pedig csak átölelt és azt mondta, hogy: Sajnálom. Ez az ő döntése.

Igen az övé és nem az enyém. Napokig, hetekig harcoltam érte, hogy valahogy egy értelmes szót válthassak vele, de elzárkózott és senki nem mondott semmit. Még Nickolashoz is elmentem, mivel tudtam, hogy ő az egyik legjobb barátja és hátha ő tud valamit. Azonban mindenki hallgatott, mint a sír.

Belgiumban ennek hatására összetörtem az autómat. Enyhe agyrázkódással megúsztam a balesetet. Monzában koncentrációhiány miatt több autóval ütköztem. Közvetlen veszélyeztetés miatt eltiltottak a szingapúri nagydíjtól. Oroszországban pedig a tartalékpilóta vezetett helyettem, mivel rátaláltam az egyetlen vigaszomra az italra. Szocsi óta csak iszok kisebb megszakításokkal. A portorikóit úgy töltöm magamba, mint más a vizet. Nem foglalkoztat semmi és senki. Max a csapatfőnököm azt mondta, hogy a paddocka be se tegyem a lábam, amíg nem tudom felmutatni, hogy józan vagyok. Figyelmeztetett, hogy ezzel a Forma 1-es karrieremet kockáztatom. Egyáltalán nem érdekelt. Emlegette a világbajnoki címem megvédését is, amit az eltiltásommal már nagy veszélybe sodortam. Az ivás már csak hab lett a tortán, hogy mindent lehúzhatok a WC-n, amit elterveztem a 2053-as szezonra.
Illuminált állapotban megrántottam a vállam és csak annyit mondtam Maxnak a Red Bull Motor Home épületében a japán nagydíj hétvégéjén, hogy:
- Emma nélkül nem ér semmit az életem.
- Bizonyítsd neki, hogy nem vagy csődtömeg! Harcolj érte! Ne add fel!
- Egy árva szót nem tudtam vele váltani. Senki nem mond semmit. Luckas, aki a legjobb barátomnak vallja magát messziről elkerül, ahogy már mindenki.
- Mert nem szívesen látják a szenvedésed. – tette a vállamra a kezét
A szavait elengedtem a fülem mellett majd kiléptem a tárgyalóból és a folyosóra igyekeztem. Benéztem a hűtőbe, ahol csak shakek és energiaitalok sorakoztak. Erősebb kell! Gondoltam magamban. Mindenkit figyelmen kívül hagyva a bár felé igyekeztem, ahol nem akartak kiszolgálni a versenyhétvége miatt.
- Phil, ha kilépsz azon az ajtón, akkor a következő szezonig vissza se gyere! – kiáltotta határozottan Max, mielőtt a fotocellás ajtóhoz értem volna, ami a bokszutcába vezetett.
- Majd értesíts a szerződésem felbontásáról. – léptem ki az ajtón
- Bassza meg! – káromkodta – Nem érdekel, hogy hogyan, de csináljatok valamit! A karrierjét eldobná miatta! – üvöltötte
Nem érdekelt, hogy kivel beszél. A fejembe húztam a baseball sapkám. A kíváncsi tekinteteteket és a riportereket figyelmen kívül hagyva elhagytam a suzukai pályát és ezzel lehet búcsút mondtam a Forma 1-es karrieremnek.