Túl a csúcson - Az új generáció

56. Fejezet - Luckas Leclerc

Luckas szemszöge (2054. július közepe)

A spielbergi hétvége és az öcsém imolai futama után haza utaztam Monte – Carlóba a lakásomra. Utoljára a monacói nagydíjat követően töltöttem huzamosabb időt a szülővárosomban. Azt követően sűrű volt a szezon és a versenyhétvégék sorra követték egymást. Egy kis szusszanásnyi időm volt a montreáli nagydíjat követően, azonban akkor Maranelloba kellett utaznom, hogy átnézzük és egyeztessük a fejlesztéseket. A világbajnoki pontversenyben a második helyen álltam és Phil mindösszesen tizenkét ponttal vezetett előttem, ami egyáltalán nem tűnt behozhatatlannak. Hosszú szezon áll még előttünk és nem adtam fel a célomat, hogy megvédjem a világbajnoki címemet. Most még van pár nap szabadidőm, mivel ma péntek van és szerda délután indulunk Spielbergbe. Utána ismét egy rövidebb szünet Magyarország előtt és jön a megérdemelt nyári szünet, amire most kifejezetten nem terveztem semmit. Tavaly a húgomék esküvője volt, azután egy hétre elutaztam Mallorcára a barátokkal. Most azonban nem is tudom, miért nem foglaltam sehová sem szállást. Szóba sem került a baráti társaságunkban, mivel mindegyikük a barátnőjével, a menyasszonyával vagy a feleségével utazik el valahová. George is megismerkedett a téli szünet folyamán egy spanyol származású lánnyal, akivel sok ideig randizgattak majd március végén hivatalosan bejelentették, hogy együtt vannak. A fiatal spanyol lány hamar elvarázsolta a brit barátomat. A határozott személyisége pedig remekül passzolt Georgehoz. Úgy nézett ki, hogy ő is révbe ért Victor, Phil és Matteo mellett. Egyedül én lógtam ki a sorból és nem tettem le a voksomat egy lány mellett sem. Hiába járt egy bizonyos az eszembe már folyamatosan Melbourne óta. Sharon, ahogy én becéztem a harmadik futamhétvégétől Ronnie egyre jobban kezdte előtérbe hozni a külvilág számára is azt az oldalam, amit eltemettem. A nálam három évvel idősebb amerikai lány sok mindenben hasonlított személyiségileg rám. Szerettem vele macska egér játékot űzni, amivel a vadász szellememet felpezsdítette. Mélyen szántó beszélgetéseket folytattunk az élet nagy dolgairól, a céljainkról, félelmeinkről. Elmesélte nekem, hogy gyerekkorában félt a sötéttől és mindig éjjeli fény mellett aludt el, amit egy autó szolgált neki. Az iskolában volt, hogy furán néztek rá, hogy több mindent tudott egy autó belső felépítéséről, mint a legújabb divatról. A mosolya pedig mindig egy másik világba kalauzolt és egy pillanat alatt levette az álarcomat, amit viseltem a külvilág számára. A barcelonai futamhétvége után elmentünk közösen gokartozni és hatalmas meglepetést okozott számomra. Tudtam, hogy korábban versenyzett és kipróbálta magát különböző autóverseny kategóriákban, amiket nőknek rendeztek, de ahogy elsüvített mellettem és a magasba ugrált, ahogy legyőzött, gondolkodás nélkül senkitől nem zavartatva megpörgettem. Abban a másodpercben újra megcsókoltam volna, de a bukósisak meggátolt benne. Pedig vágytam rá Melbourne óta, mióta utoljára egymást becézgette a szánk és elmerültünk egymás testében. Nem léptünk a barátság extrákkal szintre, hanem visszatáncoltunk a megismerkedéshez, amit titkon nem bántam. Mindent tudni akartam, ami ő, amivel saját magamat is megleptem. Nem az járt a fejemben, hogyan tudnám újra az ágyamba csábítani, csak mellette akartam lenni és élvezni az élet adta másodperceket, amikbe egy apró érintés, ölelés és puszi hozzátartoztak. A monte – carlói futamhétvégére már senki nem lepődött meg azon, ha puszit adtam az arcára. Ha egy ellesett pillanatunkban végigsimítottunk egymás hátán vagy szorosan átölelt, hogy megnyugodjak. Féltem azonban továbblépni, mivel sosem volt komoly párkapcsolatom. A leghosszabb kapcsolatom két hónapra tehető még középiskolás koromban, amikor a Forma 2-ben versenyeztem. Ahogy bekerültem a Forma 1-be majd a Scuderia Ferrarihoz a lányok egymás után adták át a kilincset. Így a sajtó cikkezett is a szezon elején, hogy talán megjavultam, de ezt megcáfoltam egy – egy buli alkalmával, amikor kiviteleztem egy fogadást a barátaimmal vagy éppen Nickolassal szabadultunk el az éjszakában és a garatra öntöttünk. A lányok azonban kezdtek hidegen hagyni és az egyéjszakás kalandok a szezon elejétől megszűntek. Egyszerűen nem vágytam más női társaságra Ronnien kívül. Mégis féltem továbblépni arról a szintről, amin megrekedtünk. Szükségem volt rá és úgy gondoltam, ha azt érzem megköt, akkor elszúrom. Magamat ismerve pedig, biztosan így lett volna. Hiába hívták rá a barátaim, a körülöttem levők a figyelmem, hogy teljesen másképp viselkedek mellette és egy új oldalam mutatom.