Túl a csúcson - Az új generáció

52. Fejezet - Sharon Walker

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

Sharon szemszöge (2054. március)

Luckast, ahogy megláttam a bokszutcában a nem mindennapi szerelésében először sokkot kaptam majd nevetni kezdtem. A monacói pilótát azt sem érdekelte, hogy bohócot csinál magából, miközben görög arisztokratának öltözött, ahogy ő fogalmazott. Az interjú során egy fogadást említett, amit elbukott. Csak akkor tudatosult bennem, hogy miről beszélhet, amikor az édesapjának odakiáltotta, hogy: Mond meg a beosztottadnak, ha kérek valamit szépen, talán van oka és rám nézett. Ezután minden a feje tetejére állt és Luckast kergetni kezdte Charles és Lando. A nézők hatalmas üdvrivalgással fogadták a külön számukat, ahogy végigfutották az egész pályát és átszelték a célegyenest. Azt hittem Luckas hatalmasat fog esni, ahogy beakadt a lába, de egy macska ügyességével és a róka ravaszságával megoldotta helyzetet és kimászott a slamasztikából.
- Őrült vagy. – vigyorogtam rá, ahogy találkozott a tekintetünk
- Bármire képes vagyok, hogy meglepetést okozzak számodra. – mosolygott rám és a pihenőhelysége felé igyekezett
Nem gondolkodtam, hanem hagytam, hogy a testem magától cselekedjen. Utána indultam és követtem a pihenőhelységébe.

Becsuktam az ajtót és nekidőltem a falnak. Megfordult és meglepett tekintettel a szemembe nézett.
- Ilyen jót még sosem kacagtam. – vallottam be neki
- Tudok ilyen is lenni. – mosolygott rám
- Miben fogadtatok?
- A telefonszámod. – vallotta be
- Miért nem mondtad el vagy kérted el mástól? – kíváncsiskodtam
- Nem tehettem. – túrt bele a hajába zavartan
- Ezért bolondot csináltál magadból. – vigyorogtam rá
- Végtére is veszítettem és a szavamat adtam, hogy végigcsinálom. Igaz az nem volt a tervben, hogy versenyt rendezünk. – nevette el magát
- Apád és Lan kicsit kiakadt. Lan főleg a bácsizás miatt. – tettem felé egy lépést mosolyogva
- Megérte. – szűntette meg a köztünk lévő távolságot egy lépésre
- Mert?
- A mosolyod kárpótolt. – suttogta és megigazította a kósza tincsem, ami a copfomból kijött
- Meddig akarsz játszani? – emeltem a tekintetem az övébe, ami szinte perzselte a belsőm és feltüzelt
- Nem tetszik? – kérdezte búgó hangon
- Így megégethetjük egymást. – hajtottam le a fejem
- Az igaz. Itt maradsz velem?
- Nem jó ötlet, ha ezt csináljuk egymással.
- Kifordítasz önmagamból. – lépett közelebb hozzám és a derekamra tette a kezét
Vágytam az érintésére. Szomjaztam rá, de féltem hogyha most elgyengülök, akkor elégek. Mégis valami hozzá vonzott, aminek nehezen tudtam ellenállni. Talán, ha teljesen levenné az álarcát, akkor minden megváltozhatna.
- Érzem a rezgéseid. – suttogta ahogy a homlokát az enyémhez nyomta lágyan
- Bárcsak mindig így látnálak. – csúszott ki a számon a gondolatom
- Félek, hogy egy mély gödörbe löksz, ahonnan nincs kiút. – végigsimítottam az arcán, így a szemembe nézett. Vágyakozás, félelem és megláttam benne azt is, ami szárba kezdett bennem is szökkeni, hogy bármire képes lennék érte. Lágyan az ajkait az enyémekre vezette és megcsókolta, amit viszonoztam. – Nem állok még készen kicsi. – motyogta
- Ettől féltem. – hajtottam le a fejem
- Ígérem megtartom a két lépés távolságot tőled. – kezdett hátrálni, de elkaptam a csuklóját
Hirtelen a testem megától cselekedett és megcsókoltam. Elvesztem és úgy éreztem nincs kiút, ahogy belenyögtünk a csókunkba. A fenekemnél fogva felemelt, miközben átkulcsoltam a derekát a lábammal. Az ajtóhoz sétált és bezárt. Az észérveket száműztük egy kis időre és csak a pillanatnak éltünk. Felmordult, ahogy benyúltam a hátánál a pólója alá, ahogy leült az ágyra velem az ölében.
- Kicsi, még nem tudok magammal szembenézni. – próbált magamhoz téríteni
- Engedd, hogy segítsek! – érintettem össze az ajkainkat
- Próbálok észnél maradni, de egyszerűen melletted elveszek.
- Én is. Be kell látnod, hogy együtt tudjuk ezt kibogozni.
- Együtt? – kérdezte félve
- Igen, idővel.
- Baj, ha most nem akarok gondolkodni és csak érezni akarlak testestül lelkestül? – csókolt meg szenvedélyesen, így az agyam kikapcsolt. A rezgéseink egymásra találtak és új utat nyitottak egymás felé, ahonnét nehezen volt visszaút. A lelkem mélyén féltem, hogyha megtörténik nehezebb lesz utat találnom hozzá. De kit áltatok? Vágytam rá és valamikor ez mindent felül tud írni.
Levettem a pólóját majd ő is enyém. Felnyögtem, ahogy megcsókolta a nyakam. Észre se vettem, hogy megszabadított a melltartómtól csak azt, hogy már a szájával becézget.
- Ki akarok verni mindenkit a fejedből. – döntött le az ágyra és a sarokba dobta a cipőm majd a nadrágom is a fehérneműmmel. Megcsókolta a nyakam majd ahogy a puncim, felnyögtem az élvezettől, amit már nagyon régen éreztem. Az orgazmus végigszáguldott a testemen és remegni kezdtem, mint a nyárfalevél. Rám mosolygott és megcsókolt. A szemébe néztem és a színtiszta vágyat olvastam ki az odaadás mellett. Megnyílt előttem a lelke és bepillantást kaptam Luckas Leclerc igazi személyiségéhez, ami egy igaz szívű, szeretetéhes férfit takart. A nadrágjához nyúltam és megszabadítottam tőle a bokszerével. Kézbe vettem a szerszámát majd gondolkodás nélkül a számba vettem, miközben felnyögött.
- Kicsikém. – térített észhez hangjával és az államnál fogva magához emelt. Szenvedélyesen megcsókolt, miközben ledöntött a pihenőágyára. – Szeretnéd?
- Igen. Gyógyszert szedek. – húztam magamhoz a nyakánál fogva
Behajlította az egyik lábam majd éreztem a nyilallást a lábam között, ahogy belém hatolt. Mindketten felnyögtünk, ahogy a testünk egyesült. Ütemesen el kezdett mozogni, miközben a szemembe nézett. Megláttam benne a lelkét, ami ugyanolyan volt, mint az enyém. Bizonyára ő is, mert megrázta a fejét és megmerevedett. Lágyan megcsókoltam majd a fülébe suttogtam:
- Ne agyalj! Csak élj a pillanatnak! Kívánlak Luckas!
- Te vagy a legcsodálatosabb. – hebegte a fülembe
Egymás szájába nyögtünk, ahogy ránk talált az orgazmus. Csapzott hajjal a mellkasára húzott és simogatni kezdte az oldalam. Megpuszilta a homlokom, így ráemeltem a tekintetem.
- Lehet ez hülyeség volt. – motyogta halkan, mire megsimogattam az arcát. Lehunyta a szemét és élvezte az érintésem.
- Tudom, hogy nehéz lesz, de ezt mindketten akartuk. Nem foglak megkötni. – csókoltam meg lágyan majd felültem az ágyszélére. Kérdőn rám emelte a tekintetét, így folytattam: - Ha készen állsz rá, hogy teljesen levedd a maszkod és szembenézz a való világgal megtalálsz.
- Köszönöm, hogy nem siettetsz. Maradj még! – simított végig a kézfejemen majd lágyan megcsókolta a nyakam és hozzádugta a fejét
Beletúrtam a hajába majd lágyan megcsókoltam. Visszafeküdtem picit mellé az ágyra, ahol csendben élveztük egymás érintését. Kis idő elteltével finoman megcsókoltam és felálltam az ágyról és öltözködni kezdtem. Felült az ágy szélére és követte a példámat. Miután felöltöztünk az ajtóban finoman magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt.
- Ez a mi kis titkunk marad. – érintette a homlokát az enyémhez, közben a magán névjegyem elrejtettem a zsebébe
- Tudom. Bízok benned. Ha készen állsz, szívesen megismerném még jobban a másik igazi oldalad.
- Tudom, hogy megértesz.
- Ezért is nem sietetlek.
- Köszönök mindent.
- Én is. – csókoltam meg lágyan majd mosolyogva visszasétáltam a bokszutcába.

Benéztem Luckas bokszába, ahol konstatáltam, hogy nincs több teendőm, így Lando engedélyével visszamentem a hotelba, ahol összepakoltam a másnap reggeli indulásra. Lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról az aznapi izzadtságot. Miközben szappanoztam magam megelevenedett előttem az emlékkép, ahogy Luckas lágy, de mégis birtokló mozdulatokkal simogatta nemrég a testem. Áthágtam a szabályom miatta. Az agyam felmondta a szolgálatot és az érzelmek győzedelmeskedtek az észérvek helyett, amik azt mondták, hogy tartsam magam távol Luckas Leclerctől, aki ugyanolyan, mint én. Ostorozhatnám magam, de teljesen felesleges. Ami megtörtént, azt nem tudjuk semmisé tenni. Megláttam ismét az igazi személyiségét, amit most nem akart előttem eltemetni. De vajon készen áll-e arra, hogy nyíltan is levegye az álarcát. El kezdte lebontani a maga köré épített téglafalat. Biztos, hogy idő kell hozzá, hogy teljesen ráeszméljen. Tértem vissza a szobámba ezekkel a gondolatokkal.
Pityegett egyet a telefonom az éjjeli szekrényen, így a kezembe vettem.
- Most már késve, de elmondhatom, hogy megadtad a számod.
- Ha szóltál volna, miért kell lehet megesett volna rajtad a szívem.
- Köszönök mindent. Tudom, hogy nehéz lesz, de az idő majd segít eldönteni, hogy merre tovább.
- Nem sietetlek, de a végtelenségig majd én sem tudok várni.
- Sejtettem. Talán érted képes leszek szembenézni vele.
- Te is láttad, amit én. Így nehezen tudjuk homokba dugni a fejünket.
- Igen. Csak magamnak is be kell vallanom, amivel már évek óta csesztetnek a srácok.
- Mi az? – írtam neki mosolyogva
- Nem érdekes. – próbálta lezárni
- Ha már bele kezdtél fejezd is be.
- Hogy jön egy lány és minden a feje tetejére áll és kirángat a csigaházamból.
- Készen állsz rá?
- Fogalmam sincs. Az idő majd eldönti. Jó éjszakát kicsi!
- Jó éjt Luck!

Bizony az idő majd eldönti. Hajtottam álomra ezzel a gondolattal a fejem.

Kedden hozom a következő részt Nickolassal.😊

Szerintetek Luckas képes lesz ledönteni a maga köré épített falat?

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhettek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 🥰😘

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel.