Túl a csúcson - Az új generáció

42. Fejezet - Luckas Leclerc

Luckas Leclerc (2053. augusztus 9. lakodalom)

Csak ámultam és bámultam, ahogy a húgom és az édesapám Charles Leclerc a parketten táncosokat megszégyenítő koreográfiát adtak elő. Tudtam, hogy édesapám tud táncolni, mivel az esküvőjükről készített videofelvételen láttam, hogy milyen koreográfiát adtak elő édesanyámmal 2025. augusztusában szintén 9-én. Ma ünnepelték a huszonnyolcadik házassági évfordulójukat édesanyámmal, aki tátott szájjal nézte, ahogy a majdnem ötvenhat éves férje a huszonhárom éves húgomat emelgeti. Azt hittem ezzel még nincs vége az ámulatomnak, de ezután következett Clairi és Dante első tánca. Mielőtt belekezdtek volna odaültem édesapám mellé és a vállára raktam a kezem így rám figyelt:
- Király voltál. – vigyorogtam rá
- Azt hittem sérvet kapok a próbák közben. – nevette el magát
- Mióta gyakoroltatok rá?
- Május utolsó hetétől. Heti egy próbánk volt. Inez és Fino nem kíméltek. Mindenféle hülyeségre próbáltak rávenni, mivel Liri adta alájuk a lovat.
- Remek voltál Char! – csapott a tenyerébe Fino
- Mondtam, hogy sikerülni fog. – mosolygott rá Inez
- Nem kíméltetek gyerekek.
- A húgom már csak ilyen. – vigyorgott Phil
- Keresztapu jól vagy? – mosolygott rá Emma
- Mikor belevágtam, nem gondoltam, hogy újra súlyzóznom is kell majd.
- Szívem megleptél. – csókolta meg édesanyám majd a kezébe adott egy pohár vizet
- Igyekeztem. – vigyorgott rá
- Tesó állat vagy. – csapott a tenyerébe keresztapám
- Hamarosan lehet téged is rávesznek hasonlóra. – nevette el magát
- Em, ugye nem? – nézett rá kétségbeesetten
- Pedig te a tánc tudásodról vagy híres apa. – kacsintott rá
Philre emeltem a tekintetem, aki rázta a fejét, így megnyugodtam
- Végülis, ha folytatom az edzést, mire keresztapád rá vett. Lehet menne is. – kacagott
A ceremóniamester a mikrofonhoz lépett és megszólalt:
- A színpadon Dante Ocon és Clairita Ocon. Fogadjátok sok szeretettel a meglepetéstáncukat férjként és feleségként!

Az előadásuk valami fergeteges volt. Nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátom ilyen jól tud táncolni. Tisztában voltam vele, hogy Clairi mellett megtanult pár alap lépést különböző műfajokban, de nem gondoltam, hogy ilyen komplex koreográfiát elő tudnak együtt adni. Az előadásuk után lassan következtek a beszédek. Kezdtem egyre izgatottabb lenni, ahogy lassan ránk került a sor Nickkel.
- Mehetünk? – nézett rám vigyorogva az öcsém
- Persze. – intettem a fejemmel a fiúk felé, akik vették a lapot és segítettek előre hozni a nagy vetítővásznat a projektorral, ami a tervem kivitelezéséhez volt szükséges.

Másfél hónappal ezelőtt, amikor két versenyhétvége között szünetet tartottunk egy érdekes gondolat futott át az agyamon, miközben telefonon beszélgettem Nickkel.
- Arra gondoltam, hogy készíteni kellene nekik egy fényképes videó montázst.
- Benne vagyok. – vágta rá az öcsém – A képeket, hogy szedjük össze?
- Beszélek anyával és Elenával. Biztosan szívesen segítenek benne.
- Ha meg vannak szóljál és akkor együtt összedobjuk.
- Berendezkedtél? – utaltam a lakására, amit pár hónappal ezelőtt vett a szomszéd panelban
- Ja. Itthon vagy? – érdeklődte
- Nemsokára. – hajtottam be a parkolóba
- Te amúgy mit gondolsz arról, hogy pont anyáék házassági évfordulóján házasodnak össze? – érdeklődte
- Szerintem apa és Dan így legalább elkerülik azt, hogy elfelejtik. – nevettem el magam, ahogy kiszálltam a kocsiból
- Ez nekem is eszembe jutott. – kacagott – Szimulátor? – érdeklődte
- Persze. Fél óra múlva beszéltük meg a srácokkal.
- Írta Matteo. Gondoltam én is beszállok.
- Ha már a Forma 1-es mezőnyhöz nem csatlakoztál. – nevettem el magam
- Csak irigykedsz. Én legalább nem vagyok annyira apa felügyelete alatt. – szúrt vissza
- Csak anyáéban. – adtam neki vissza
- Nem is! – vágta rá
- Nicki csomagoltam ebédet. Nicki ne felejtsd el a shaked! Nicki megyek én is Imolába a versenyre. – próbáltam utánozni édesanyánk hangját
- Végülis én vagyok a kedvence. – nevette el magát
- Csak nem bírsz elszakadni a szoknyájától. – kacagtam
- Nem is tudom ki jár haza szennyest mosatni. – vágott vissza
- Te pedig még enni is.
- Jó de én még csak húsz vagyok. Te hány évesen is költöztél el?
- Huszonkettő. – válaszoltam elgondolkodva
- Akkor te vezetsz.
- Téged már kidobtak otthonról. Zavartad őket. – kacagtam
- Ha, ha, ha nagyon vicces vagy bátyus! – ironizált
- Valld be, a romantikázásukat túlságosan zavartad! Most élik a második fiatalságukat túl az ötvenen.
- Az igaz, tavaly óta minden megváltozott. Apa betöltötte az ötvenötöt és újra fiatalnak érzi magát.
- Csak nehogy túlságosan. – túrtam bele a hajamba és a hűtőhöz léptem.
Kihangosítottam a telefonom és leraktam a pultra, miközben szendvicset készítettem.
- Célzol ezzel valamivel? – érdeklődte meglepetten
- Gyerekük biztos nem lesz másik.
- Talán apa csinált valamit? – kérdezte félve
- Apa, kizárt! – vágtam rá – Neki csak egy nő létezik. Szerintem előbb herélné ki magát. – nevettem el magam majd beleharaptam a szendvicsbe
- Akkor mire célzol?
- Arra, hogy a Ferrarit kikiáltották a bokszutca legviccesebb csapatának és itt nem a teljesítményünkre célzok vagy ilyesmi. – ültem le az asztalhoz
- Már megint mit csináltak Lannel?
- Nem láttad a videót? – érdeklődtem
- Melyikre gondolsz?
- Arra, amikor emoji challengünk volt Matteoval. – világosítottam fel
- Azt persze, hogy láttam. Monte – Carlon sokat gondolkodtatok, majd behaltam a röhögéstől. – nevette el magát
- Na apáék übereltek minket. Ők csinálták meg helyettünk a: Mi van a dobozban challenget. – világosítottam fel
- Fent van a neten? – kérdezte izgatottan
- Szerintem nemsokára felrakják. Mi is ott voltunk és Lando végigvihogta az egészet. Már kezdeni is alig tudtak, mert röhögőgörcsöt kapott. Matteoval a hasunk fogtuk a nevetéstől és a könnyünk is folyt. A két ötven feletti játszik. Erre felbátorodva több csapatfőnök is megcsinálta, de a Ferrarié lett a legjobb. Beszólogattak egymásnak, röhögtek, minden volt. Lando visítozott, de apa is, mikor hozzáért a tiramisuhoz majd az ujjaival simogatni kezdte.
- Na ne! – röhögött
- Képzelheted! Próbáltuk megemberelni magunkat Matteoval, ahogy apa a tiramisut taperolta majd miután kimondta mi az, belemarkolt és megdobta vele Landot, így egy kis darab a hajába ragadt. – nevettem el magam
- Jézusom! Tényleg nem komplettek. – vihogott a vonal túlsó felén
- De még nadrágjára is ment, így az ölébe kapta a lábát és elkezdte leenni róla
- Apa megkérdezte tőle finom? Miután lenyalogatta az ujjait. Kellett pár perc, hogy megembereljék magukat, hogy el tudjanak köszönni a rajongóktól.
- Nem tudod átküldeni a videót? – érdeklődte nevetést visszafojtva
- Sajnos nem, de szerintem hamarosan fent lesz a neten. Megyek lezuhanyozok öcsi. A szimulátorban találkozunk.
- Rendben. Csáó.
- Csáó. – nyomtam ki a telefont
Zuhanyzás közben dúdolgattam, így megtalált az ihlet, amivel sokkolni tudjuk a nővéremet és a legjobb barátomat. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Clairit.
- Helló bátyus!
- Szia húgi! Hány főt vihetek az esküvőre?
- Ugye nem csajokat akarsz hozni háremként?
- Dehogy! – nevettem el magam
- Kikre gondoltál?
- Emma gondolom Phillel jön? – érdeklődtem
- Persze.
- Matteo, George, Victor. – soroltam fel a barátaim nevét
- Persze ők jöhetnek. Victor nyugodtan hozza el Sandrát és a kicsit is.
- Köszönöm.
- Talán készülsz valamivel Luckas? – érdeklődte pár másodperccel később
- Dehogy! – dörzsöltem magamban a tenyerem – Csak örülnék a társaságuknak.
- Amíg nem rendezel valamilyen botrányt, akkor nyugodt maradok. Ezt Nicknek is elmondtam.
- Jó fiú leszek Liri. Ez a ti napotok. – mosolyodtam el
- Ajánlom is, mert lenyakallak. Mennem kell mert próbát tartok. Puszi Szia.
- Csáó! – nyomtam ki a készüléket
Ez az! Gondoltam magamban majd bekapcsoltam a szimulátorom, miután betöltött, csatlakoztam a videóhíváshoz is, amibe láttam mindenki megérkezett.
- Megjöttem híveim! – köszöntem nekik vigyorogva a kamerába
- Ebből nem sok jóra következtetek – röhögte el magát Matteo
- Már megint mit találtál ki? – érdeklődte mosolyogva George
- Phil ott van Em? – kérdeztem a másik legjobb barátomat
- Készül a vizsgájára a dolgozószobában. Szóljak neki?
- Nehogy! – vágtam rá vigyorogva
- Rosszat sejtek. – túrt bele Victor a hajába
- Mit terveztetek augusztus 9 szombatra? – érdeklődtem
- Akkor lesz Liriék esküvője. – vágta rá Nick
- Egyértelműen ott leszek Emmával. – mondta Phil
- Azt tudom. Matteo, George, Victor?
- Szabad vagyok. – vágta rá Matteo
- Nekem nincs programom. – mondta George
- Szívem terveztél valamit augusztus 9-re? – érdeklődte Victor a feleségét
- Én nem érek rá, mivel interjúm lesz, de te nyugodtan menjél csak. A kicsit elviszem anyuékhoz.
- Ráérek. – válaszolt Victor a kérdésemre
- Akkor sok szeretettel várlak benneteket Clairita és Dante esküvőjére és főként a lagzira. – dörzsöltem a tenyerem a kamerába
- Mit terveztél bátyó? – érdeklődte Nick
- Egy hatalmas meglepetést és remélem benne vagytok. Mindent lezsírozok csak a ti beleegyezésetek is kell hozzá.
- Kell vetkőzni? – érdeklődte Matteo vigyorogva
- Nem.
- Meztelenkedni? – kérdezte Victor
- Börtön? Botrány? – faggatott George
- Egyik sem, de tuti, hogy le fog mindenkinek esni az álla, ha megcsináljuk.
- Ha ezek közül egy sem, én benne vagyok. – mondta Phil
- Szintén! – csatlakozott a többi Forma 1-es barátom
- Én sem maradhatok ki belőle. – nevette el magát Nick
- Kizárt, hogy megússzad. – vigyorogtam, mint a vadalma, mivel a tervem első pontja sikeresen végbe ment. Már csak egy nagy falat volt hátra, de majd bevetem magam és biztos nem fognak nemet mondani.