Túl a csúcson - Az új generáció

49. Fejezet - Sharon Walker

Sharon Walker (2054. február)

Egy férfiak által uralt világban meg kell tanulnia az embernek érvényesítenie akaratát. Főként, ha az illető az ellenkező nemhez tartozik. Az életben számtalan buktatón és elágazáson keresztül vezetett az életem. Igyekeztem mindig az álmaimnak élni és az alapján cselekedni. Régen megfogadtam magamnak, hogy a kitűzött céljaimat megvalósítom. Jöhet bármi vagy bárki. 2024. május 21-én születtem az Egyesült Államokban Colorado államban Grand Junction városában. Gyerekkoromban gokartoztam majd különböző kategóriákban versenyeztem köztük a GT4 és a nőknek indított W szériában, ami a Formula 3-as autókon alapszik. A babák sosem érdekeltek, az autók és főként a versenyautók iránti szerelem alappillérét képezték a személyiségemnek versenyzés és tervezés terén egyaránt. Már a középiskolai tanulmányaim alatt eldöntöttem, hogy versenyautók tervezésével fogok foglalkozni. Nagy álmom az volt, hogy Forma 1-es autókat tervezzek. Hozzásegítsem valamelyik pilótát a világbajnoki és a csapatot a konstruktőri cím megszerzéséhez. A diplomám megszerzését követően nem is gondoltam, hogy ez valóra válhat. Az interneten láttam egy álláshirdetést, hogy a Scuderia Ferrari mérnök állás helyet hirdet a GT kategóriában. Az önéletrajzomat e-mailben továbbítottam a megadott címre. Azonban nem bíztam a véletlenre a jövőmet és számtalan állás helyet megpályáztam Amerikában és Európában egyaránt. Egy héttel később telefonon értesítettek, hogy állásinterjúra vagyok hivatalos Maranelloban.

A gyárba belépve úrrá lett rajtam az izgalom, ahogy 2046. decemberében végigsétáltam a folyosókon a megadott állásinterjú szoba felé. Elhaladtam a Forma 1-es külön részleg előtt, ahol nagy betűkkel láttam díszelegni a Bajnokok Fala feliratot. Eszembe jutott, amikor kislányként néztem a sportot és csodáltam a két Ferrari versenyzőt Charles Leclercet és Lando Norrist, akik tizenhat éven át uralták a sportot. Két legendás alakja a sportnak és ők is valaha ugyanilyen izgalommal sétálhattak ezeken a folyosókon. Nagy levegőt vettem, ahogy Antonio Parini a Scuderia Italy tulajdonosának az ajtaja előtt megálltam. Kopogtam az ajtón majd egy középkorú, barna hajú, barátságos barna tekintetű férfi kinyitotta az ajtót.
- Bizonyára te vagy Sharon. Paolo Mazzini vagyok a Scuderia Italy vezetőmérnöke. Kerülj beljebb!
- Köszönöm szépen. – mosolyogtam rá
Rámutatott az asztal szabad felére, aminek leült a másik oldalára egy fekete hajú barna tekintetű férfi mellé. Mielőtt leültem volna felállt és a kezét nyújtotta, ahogy alaposan végigmért:
- Örvendek, Antonio Parini.
- Örvendek, Sharon Walker. – fogtam vele kezet majd leültem az üres székbe
Antonio az életrajzomat tanulmányozta az érkezésem előtt. Láttam, hogy egy üres lapra kérdéseket írt fel. Maga elé vette és rám emelte a tekintetét.
- Kezdhetném átlagos kérdésekkel, mint például: Hol végzett? Mi pontosan a szakterülete? Mennyi munkatapasztalata van? Hol volt gyakorlaton? Ezek mind benne vannak az életrajzában. Így felesleges is feltennem őket. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért pont a mérnöki pálya? – emelte rám kíváncsian a tekintetét
- Sosem voltam az a babázós lány vagy olyan, aki teadélutánokat tart a plüss állataival. Azt sem mondanám, hogy családi szinten sok közöm lenne az autósporthoz, de már kisgyerekként elvarázsolt a versenyautók hangja és ahogy idősödtem ez a szenvedély erősebb lett. Sok ideig gokartoztam majd ahogy idősödtem különböző kategóriákban versenyeztem. Belekóstoltam abba az életbe is. Tisztába vagyok vele, hogy nem elég egy jó pilóta egy jó autó is kell hozzá, ami a mérnökök és a szerelők közreműködésével születik meg. Mindig is szerettem rajzolni, tervezni. Egyszerűen egy másik világba kerültem és büszkeséggel töltött el, mikor valamelyik alkotásomat felhasználták. Számomra egy alkatrész megtervezése olyan, mint a szakácsnak egy étel elkészítése, amit a pincér visz ki az asztalhoz a vendég számára és ő elfogyasztja. A vendég pedig elégedett vagy sem. A mérnöknek a munkáját a versenyző tudja visszatükrözni és az eredményeivel tükröt tartani elé. – mondtam határozottan a szemébe nézve, mire halvány mosoly jelent meg a szája szélében.
Gondolatban megveregettem a vállam és büszke voltam magamra. Ez az Shar, ha így folytatod az álmaid beteljesítéséhez egy lépcsőfokkal közelebb kerülsz.