Túl a csúcson - Az új generáció

37. Fejezet - Emma Norris

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz

Emma Norris (2053. előszezoni tesztidőszak)

Elhaladtam először a Red Bull garázsa előtt, ahol a szerelők Phil autóját törölték át. Intettem nekik hatalmas mosollyal, amit viszonoztak. Határozottan sétáltam tovább, amikor a büfék irányából láttam közeledni három ismerős alakot. Mindegyikük utcai ruhát viselt a szokásos csapat pólóik helyett. Ahogy a tekintetünk találkozott a szívem kihagyott egy ütemet és a lábam magától megindult. Felnevetett és tett felém pár lépést majd kitartotta felém a karját. A nyakába ugrottam, amit a karjaimmal szorosan átöleltem a lábaimmal átkulcsoltam a derekát, miközben ő az egyik kezével megtartott a fenekemnél, a másikkal szorosan magához húzott a hátamnál fogva. Szenvedélyesen megcsókoltam, abban a másodpercben megszűnt körülöttünk a világ, csak mi voltunk ott ketten. Nem érdekelt semmi és senki rajtunk kívül. Úgy éreztem, hogy hazaértem és sosem akarok tőle többé elszakadni. Mindig nehéz volt a külön válás, ha futamhétvégére ment vagy nekem edzőtáborom volt, de a viszontlátás egy atomrobbanásként ért. Ő volt a másik felem és ezt az érzést senki és semmi nem írhatta felül. A lelkem megnyugodott és új hullámhosszra került, mint mindig mellette. Éreztem, hogy előre tesz pár lépést, de nem törődtem vele. A fejem a nyakához hajtottam és mélyen beszippantottam az illatát.
- Nem engedlek el. – suttogta a fülembe
- Hiányoztál.
- Te is nekem. – csókolt meg lágyan majd rám mosolygott
A homlokát a homlokomhoz érintette.
- Nem raklak le, ha nem szeretnéd, de be kell mennem a bokszba átöltözni. – magyarázta lágyan
- Így szeretnék maradni.
- Rendben. – puszilta meg a szám majd visszahajtottam a nyakához a fejem.
Hallottam, hogy fényképezőgépek kattognak, mire egy ismerős hang határozottan felharsant
- Nincs itt semmi látnivaló! Induljanak a dolgukra!
Fél füllel hallottam, hogy megérkeztünk a Red Bull garázshoz. A csavarbehajtó kulcsok és a bokszban lévők hangja egyre halkabb lett, ahogy Phil átvágott a garázson, miközben az ölében tartott.
- Ilyenkor lennék újra fiatal. – nevetett fel Max, aki elhajtotta az újságírókat
- Életem. – puszilta meg az arcom Phil
- Igen? – emeltem fel a fejem és Maxra néztem, aki rám vigyorgott – Bocsánat. – hebegtem
- Neked elnézzük Em. – mondta miközben Phil finoman lerakott a földre és az oldalához húzott. – Azon gondolkodom, hogy most jobb, ha autóba ülsz vagy ha nem. – emelte Philre a tekintetét
- Úgy volt, hogy ma tesztelnem kell. – mondta neki
- Tudom. Két órát még kibírtok egymás nélkül? – kérdezte
- Itt maradhatok? – érdeklődtem
- Már családtag vagy. – vágta rá mosolyogva a holland csapatfőnök
- Nekem az a lényeg, hogy a közelébe legyek. – hadartam
- Te vagy a főnök. – emelte Maxra a tekintetét Phil
- Öltözz át! – adta ki az utasítást
- Rendben. Mindjárt jövök életem. – csókolt meg lágyan
- Veled megyek. – fogtam meg a kezét
- Lehet nem lenne jó ötlet. – suttogta a fülembe
- Jó kislány leszek. – erősködtem
- Ismerlek és magamban sem bízok most jelen pillanatban. – puszilt meg
- Rendben. – sóhajtottam egy hatalmasat
- Mindjárt itt vagyok. – sietett hátra a pihenőszobájához, ahol az overálja volt. Körülbelül öt perc múlva tért vissza, addig én leültem Max és Pierre közé a mérnök fülkében.
- Ezek a tegnapi telemátriai adatok? – érdeklődtem Pierretől
- Igen. Ez itt Philé a másik meg Iwané. – világosított fel
- A kocsi légterelőjének állásán miért változtattatok?
- Mert így jobb lett az egyensúlya. – hajolt az arcom mellé a barátom és lágyan megcsókolt
- Kérdezhetek még valamit? – kíváncsiskodtam
- Persze. – mondta Max
- Nem gondolkodtál azon, hogy a kilencesben hamarabb lépsz a gázra? – fordultam Phil felé
- Hogy érted? – rakta a vállamra a fejét
- A kanyar csúcspontja után egyből a gázra lépsz. Ilyenkor csak a motorféket szoktátok használni. Túl nagy a szabad tér itt. – mutattam a grafikonra.
- Van benne valami, amit Emma mond. – húzta meg Pierre a száját
- A tízeshez közeledve pedig túl korán fékezel. Tudom, hogy hatalmas sebességről kell lelassítanod, de egy pár métert nyerhetsz, ha itt megnyomod - mutattam a pálya térképre - az is bőven elég. Így tudsz egy picit csalni. – magyaráztam neki nyugodt hangnemben
- Emma ezeket honnan veszed? – érdeklődte Max
- Két világbajnokkal nőttem fel a mérnök fülkében. Pár világbajnoki címet azután is nyertek a csapattal azután, hogy visszavonultak. Ragadt rám pár dolog. Nem mellékesen keresztapám és apum is vezetett mellettem ezen a pályán és mondták, hogy mit, hogy csináltak. – mosolyogtam rájuk
- Igaza van Emmának Char mindig a hármas szektorban adott mindenkinek több tizedet. Luckas is ott szokott lefaragni a hátrányából. – magyarázta Philnek Max
- Ismeri az apja húzásait, de én kis ember vagyok. Szeretek vezetni, de nem vagyok versenyző. Ti vagytok a mérnökök és te vagy a pilóta. Ti értetek ehhez. – néztem rájuk
- Ki szeretnék próbálni pár dolgot. Felkapcsolhatom az autót a hetes beállításra? – érdeklődte
- A végén igen. Nem akarom kijátszani a kártyánkat, de meg kell néznünk. Két hét múlva futam. Okozzunk még nekik meglepetést Melbourneban. – mosolygott Max Philre
- Meg lesz. – vigyorgott rá
Phil átkulcsolta az ujjainkat majd finoman magával húzott egy sarokba és szenvedélyesen megcsókolt.
- Nem így terveztem. – hajtotta a homlokát a homlokomhoz
- Ez a munkád. Megértem. – mosolyogtam rá lágyan. – Mutasd meg nekik, hogy te vagy a legjobb!
- Rendben életem. Szeretlek.
- Szeretlek. – csókoltam meg lágyan
Elindult a sisakjával a kezében az autója felé majd a fejére húzta és beült. Visszaültem közben Pierre és Max közé. A fejemre vettem a fülhallgatót majd megszólalt Pierre.
- Rendben Phil. Rádiópróba 3,2,1. Hallasz?
- Igen.
- Mindent ahogy megbeszéltünk.
- Értettem.
Pár perccel később a sötétkék autó kihajtott a garázsból és sorra róni kezdte a köröket.