Túl a csúcson - Az új generáció

34. Fejezet - Philip Gerard

Figyelem a részben maszturbációs jelenet van!

Philip Gerard (2053. február előszezoni teszt időszak)

Az előszezoni tesztelések február utolsó hetében voltak Barcelonában. A paddock újra hangos volt és megtelt a téli szünetről visszatérő csapatoktól. Az élet újra felpezsdült a barcelonai pályán és környékén. Előző héten repültünk a városba a csapattal. Lelepleztük a 2053-as szezoni autót, ami első látásra megdobogtatta a szívemet. Az ereimben az adrenalin száguldozni kezdett és izgatottan vártam, hogy a pályán is kipróbáljam. Nagy célokkal vágok neki a szezonnak. Meg akarom védeni a világbajnoki címemet. Tavalyi évben fölényesen nyertem meg a világbajnokságot George és Luckas előtt. A két pilóta szóvá is tette, hogy a következő szezonban nem fogják könnyen adni magukat, amihez Victor is csatlakozott. Hiába a barátaim nem fogom megadni nekik azt az élvezetet, hogy megfosszanak a világbajnoki címem megvédésétől. Múlt héten a leleplezés után sajtótájékoztatót tartottunk a rajongóknak és különböző forgatásokon vettünk részt. Csapat fotókat készítettek rólunk és elkészítették a 2053-as szezon bemutatkozó kisfilmjét. Már izgatottan vártam, hogy az új RBST53-assal körözhessek a pályán, amire egy teljes hetet kaptunk. Az autóba visszaülve minden kiélesedett előttem és az álmom egyre jobban kezdett kirajzolódni, azonban most nem az volt most a célunk, hogy mindent megmutassunk. Csak tesztelünk. Igazából a fogam fehérjéjét az első futam hétvégén akarom megmutatni és Max is erre kért.

- Rádió próba 3,2,1. Hallasz Phil? – kérdezte a mérnököm Pierre Hamelin
- Igen.
- Ne hajtsd túl az autót! – adta az utasítást a magán vonalamon Max
- Rendben.
Az egyik szerelő kiment a bokszutcába és jelezte, hogy elhagyhatom a garázsomat. Kigördültem a bokszutcába majd a pályára. Lecsukott sisakrostéllyal róttam a köröket, mikor Pierre a fülemre szólt.
- Állítsd az autót az ötös fokozatra. Dobj nekik a végén oda egy gyors kört!
- Értettem.
Beállítottam az autót, majd ahogy a célegyenesen áthaladtam összeszedtem minden koncentrációmat. Mindenkit meglepve egy másodperccel vertem a Ferrarikat, akik az egész napot uralták.
- Szép munka! Boksz!
Követtem az utasításokat.
- Mára végeztél. – világosított fel a mérnököm
Kicsatoltam magam majd a kormányom átadtam az egyik szerelőmnek. Kiszálltam a kocsiból majd levettem a sisakom. Max lépett oda hozzám és a vállamra tette a kezét.
- Még van ennél feljebb is. – vigyorgott rám
- Azt is tesztelni fogjuk? – érdeklődtem, ahogy leraktam a sisakom az asztalra
- Iwan majd leteszteli. Mondtam neki, hogy igyekezzen a te köridődet megközelíteni. Nem akarjuk a lapjainkat kijátszani. – magyarázta
- Időmérőn odaléphetek majd? – kíváncsiskodtam
- El is várom. – mosolygott rám – Pihenjél. Holnap találkozunk.
- Kösz. Holnap 9-re jövök. Helló! – köszöntem el a bokszutcákban levőktől. Egy zuhanyra és az ágyra vágytam már csak. Mozgalmas napot tudhattam magam mögött és még csak az első nap volt. A java még hátra van.

Negyedik tesztnapomat töltöttem Barcelonában. A pihenőszobámban az ágyamon elkényelmesedve feküdtem. Másfél hete voltunk Barcelonában a napjaim pedig teljesen be voltak táblázva, így haza utazni sem tudtam Monte – Carloba, ami az állandó lakhelyem lett tavaly május közepe óta egy félig brit, negyedrészt francia és spanyol lány miatt, akit 2051. augusztus elején ismertem meg. Egyszerűen elvarázsolt és azt vettem észre, hogy a kezdeti barátságunk hipp – hopp átalakult szerelemmé. Hiányérzetem volt, hogy nincs mellettem. A héten volt az első konzultációs időszaka, így nem tudott velem tartani. Megígérte azonban, hogy pénteken az első közvetlen járattal érkezik. Már csak fél napot kellett kibírnom Emma nélkül, amit a videóhívásaink enyhítettek. Kezembe vettem a telefonom és felnyitottam a képernyőzárat. A háttérképemre nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam magunkat csókolózva. Felléptem a közösségi oldalakra, ahol Emma legújabb posztjával találtam szemben magam.