Túl a csúcson - Az új generáció

14. Fejezet - Emma Norris

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

Emma Norris (2051. augusztus eleje)

A péntek éjszaka általában számomra a bulizás estéje volt, mióta végeztem a középiskolában.  Fekete magasderekú bőrhatású cicanadrágot vettem fel egy rövid ujjú fekete fényes mintás felsővel. A hajamat kibontva hagytam végigomolni a hátam közepéig. A szemeimet enyhén füstös sminkkel emeltem ki. Este tíz óra tájában átmentem a középiskolai barátnőmhöz Nadjához majd tizenegy óra tájékában érkeztünk meg Monte – Carlo egyik szórakozóhelyére, ahol DJ szolgáltatta a zenét. A bárpultszéken ülve elmerengtem a tömegen. A csípőjüket tekerő lányok és a tesztoszterontól túltengő férfiak tömege megtöltötte az egész táncteret. Kikértem az absinthe martinimet majd a fogammal lehúztam egy olajbogyót a pálcikáról és bekaptam. Nadja pár másodperccel később vihogva ült le mellém a barátja társaságában.
- Nincs kedved táncolni Em? – fordult felém Nadja
- Majd később. – kortyoltam bele az italomba
- Mindjárt jövök kicsim. Köszönök Victoréknak. – adott egy puszit az arcára és a haverjai felé indult.
- Valami baj van? – érdeklődte tőlem a barátnőm és kikért magának egy mojitót.
- Még nem kerültem hangulatba. – húztam meg a szám
- Pedig pár pasi fejét tuti elcsavarnád. Tényleg beszéltél azóta azzal a sráccal, akivel két hete kavartatok?
- Paullal? – húztam enyhe mosolyra a szám
- Ki mással?
- Csak kavartunk. Még nem állok készen egy komoly kapcsolatra. A pasiknak úgyis csak a szexen jár az eszük. Kicsit el akarom magam engedni, de nem jobban a kelleténél. Pár csók még belefér, de az ágyukba nem mászok be.
- Iszunk egy felest? – térített észhez a merengésemből a szőke hajú barátnőm
- Egy még nem árthat. – mosolyogtam rá
- Abszint vagy vodka? – kérdezte tőlem
- Nem keverek. – böktem a fejemmel a poharamra – Csakis abszint.
- Egy jägert és egy abszintot kérünk. – adta le a rendelését a pultosnak
- Parancsoljanak hölgyeim! – tette a pultra a két rövid italt
- Köszönjük. – mosolyogtam rá halványan
- Köszi. – emelte felém a poharát Nadja – Az estére!
- Az estére. – vigyorogtam rá és lehúztam az italt.
- Hé, csajok! Minket meg sem vártok? – karolta át a vállát Mark Nadjának majd lopott tőle egy csókot
- Még egy kört! – intett a pultosnak Nadja
- Szeretném nektek bemutatni Victort és Philipet. – húzta maga mellé a nálunk körülbelül hat – nyolc évvel idősebb srácokat. – Srácok ők itt Nadja az én pici imádnivalóságom és a barátnője Emma.
- Szia Philip Gerard. – nyújtottam felém a kezét bemutatkozásképpen egy barna hajú kék szemű srác.
- Emma. – mosolyogtam rá.
A vezetéknevemet általában egy srácnak sem mondtam meg, akikkel először találkoztam, mivel egyből mindig apámmal azonosítottak és a Forma 1 lett a téma. Meg ne amiatt akarjanak megismerni, hogy édesapám Lando Norris, aki a Scuderia Ferrari egyik vezetőmérnöke.
- Victor Knight. – nyújtotta a kezét a sötétbarna hajú, barna tekintetű srác
- Emma.
A figyelmemet újra az italomnak szenteltem, miközben a két srác leült mellém, mivel Nadja és Mark pár székkel arrébb falni kezdték egymás száját.
- Kérsz még egyet? – bökött a fejével az üres koktélos poharamra Victor
- Ha nem kérsz érte cserébe semmit. – mosolyogtam rá
- Nem olyan fából faragtak. Meg a barátnőm a kiherélne. – vigyorgott rám
- Akkor szívesen elfogadom.
- Szerintem mondjad, hogy mit ittál mert csak a sörhöz és a feleshez ért. – nevetett fel a másik oldalamon Philip
- Talán ki tudom magam húzni a csávából, hogy ne égessem le magam. – szólt vissza a barátjának – Egy ugyanilyet kérek a hölgynek. – mutatott az üres poharamra Victor
- Lángész vagy. – nevetett fel Philip
- Volt kitől tanulnom. – kacsintott rá
- Köszönöm. – vettem el a pultostól a második absinthe martinimet.
- Amúgy mit iszol Emma? – kérdezte Philip
- Absinthe martini. – kaptam be az egyik olajbogyót a pálcikáról
- Szereted az abszintot? – érdeklődte
- Meg a vodkát. – válaszoltam mosolyogva
- Akkor a haverunkkal leülhetnél. Tényleg ő hol van? – járatta körbe a tekintetét Victor
- Szerintem összeszedett megint egy csajt. – nyújtogatta Philip a nyakát a tömeg felé
- Tuti. Pedig, ha tudná miről marad le. – vigyorgott Philipre Victor
- Mostanában nem lehet nála tudni. Nehéz rajta mostanság kiigazodni. – morogta Philip és kért egy sört magának
- Nekem is az lesz. – csatlakozott Victor
- Hány évesek vagytok? – fordultam feléjük
- Huszonöt. – válaszolta Philip
- Huszonhat. – fűzte hozzá Victor – Te?
- Tizennyolc. – kortyoltam bele az italomba
- Akkor most végeztél a középsuliban? – érdeklődte Philip
- Igen.
- Mész egyetemre vagy valami más tervek? – kíváncsiskodott tovább a kék szemű
- Divattervezést fogok tanulni a Monte – Carlo-i egyetemen és mellette elkezdem az akrobatikus gimnasztika tréneri képzést.
- Az szép. Talán versenyszinten űződ? – kérdezte Victor
- Igen. Többszörös világbajnok vagyok. – mosolyogtam rá – Ti mivel foglalkoztok?
- Pilóták vagyunk. – húzta le a sörét Victor és kért egy újabbat
- Hol? – érdeklődtem
- Aston Martin Forma 1. – válaszolta Victor
- Scuderia Red Bull Toro Rosso szintén Forma 1. – fűzte hozzá Philip
- Szoktad nézni? – érdeklődte Victor
- Régebben. Pár éve nem vagyok tisztában a történésekkel. – húztam meg a szám és beleittam az italomba.
Reménykedtem benne, hogy nem látják meg az arcomon a halvány mosolyt, ami a szám szélében megjelent. Hirtelen áldottam az eszemet, hogy már négy éve nem nagyon voltam egyik futamon sem, akkor is csak a Ferrari bokszban mozgolódtam. Édesapám pedig a magánéletét nem szokta a sajtó elé tárni. Mindenki tudja róla, hogy boldog házasságban él és van egy lánya. Utoljára tizennégy évesen készíthettek rólam a sportriporterek fényképet a Monte - Carlo-i futamhétvége során, akkor is azért, mert Clairitával a kérésükre pózoltunk a kamerába.
- Iszunk egy felest? – kérdeztem tőlük
- Abszint? – fordult felém Victor
- Nem keverek. – halvány mosolyra húztam a szám
- Egy abszintot, egy portoricoit és egy vodkát kérek. – adta le a rendelést Victor
- Az ismeretségünkre. – emelte a poharát középre Philip
- Örülünk, hogy megismertünk Emma...- harapta el a mondat végét Victor és kérdőn rám nézett
- A családnevem nem árulom el. – vigyorogtam rá
- Ajj pedig azt hittem rávágod. – nevetett fel
- Bukta haver.
- Ennyi titok nekem is jár nem? – kacsintottam rájuk
- Talán megengedjük. Egy feltétellel. – húzta félmosolyra a száját Philip
- Hallgatlak.
- Ha elrabolhatlak táncolni. – ajánlotta fel
- Még ahhoz innom kell. Nem éppen szoktam idegen srácokkal csak úgy táncolgatni. – magyaráztam neki
- Rendben, de nem akarlak leitatni. – mosolygott rám
- Még egy feles és benne vagyok.
- Kérnék még egy kört! – emelte fel a kezét Philip
- Te nem vagy komplett. – vigyorogtam rá
- A célt szentesíti az eszköz. – kacsintott rám
- Úgy érzem ebből nem fogok könnyen kijönni. – húztam meg a szám és koccintottam a fiúkkal majd lehúztam az elsőre kikért italt.
- Na Emma. – adta a kezembe a következő felest Philip
- Nagyon nem bírsz magaddal. – nevetett fel Victor
- Csak táncolni akarok. Biztos, hogy tud. Eddigi tudásom szerint az akrobatikus gimnasztikások balettoznak és modern táncolnak is.
- Csak pillázok haver. – röhögött Victor
- Cáfolj meg Emma, ha nincs igazam! – nézett rám megrökönyödve
- De. Én még mellé hip – hop táncolok is.
- Na ugye! Most kérlek ne értsd félre, de ez a szopott gombóc fejű, anyuci kedvence tudhatná, hogy ehhez van szemem. – magyarázta teljes átéléssel Victornak
- Szopott gombóc? Te neked meg szénaboglya. Csigazabáló francia tökfej.
- Juharszirupot vedelő kanadai agyagedény. – vágott neki vissza Philip
A szópárbajukat hátra dőlve hallgattam. Hirtelen elröhögték magukat majd öklöztek egyet.
- Nem vagytok komplettek. – járattam közöttük a tekintetem
- Ezt már sokan mondták. A haverunkat hallanád. Ő kettőnket is überel.
- Nehéz elképzelni.
- Mindenesetre bevallom tényleg van szemed. Kicsit még én is gondolkodóba estem, hogy elrabolom egy tánc erejéig, de ha véletlenül valaki lefényképezne minket és feltöltené a netre Sandra kiherélne. – kortyolt bele a sörébe
- Engem ez a veszély nem fenyeget. – emelte a felesét középre Phil
- Legyen. – mosolyogtam rá a franciára
- Csak tánc. – nézett határozottan a szemembe
- Különben az orrod bánja. – húztam félmosolyra a szám
- Észben tartom. – koccintottunk majd lehúztuk az alkoholos italt