Túl a csúcson - Az új generáció

19. Fejezet - Emma Norris

Emma Norris (2052. május közepe)

Ritkán szoktam Forma 1-es futamokon részt venni, azonban általában a Monte – Carlo – i versenyhétvégén a Scuderia Ferrari bokszában szoktam tartózkodni, mivel édesapám ott mérnök. Az utóbbi pár évben azonban ezt a futamot is kihagytam, mivel általában versenyeim voltak. Utoljára 2051-ben jártam a szezonzáró Abu – Dzabiban versenyen. Oda is azért mentem el, mert egy nagyon jó barátom, akit 2051 augusztusában ismertem meg rávett és vele töltöttem a szabadidejét a versenypályán kívül. Most is az ő kedvéért látogatok ki a Monte - Carlo-i futamra.

A barcelonai futam után győzött meg:
- Helló! – köszöntem mosolyogva a telefonba, ahogy fogadtam a facetimeos hívását
- Szia! – integetett
- Gratulálok. Szép győzelem volt. Azt hittem Luckas meg fog előzni. Nagyon izgultam. – vigyorogtam rá
- Igyekeztem kihozni a legtöbbet az autóból és lám Luckas Leclerc sem tudott megelőzni. Hogy – hogy nézted a futamot?
- Valaki kiposztolta, hogy a második rajt kockából indul. Így gondoltam nem hagyom ki.
- Nem is tudom ki volt az. – ült le a pihenőszobájában az ágyára – Végeztél a gyakorlattal?
- Igen. Lassan készülnöm kell a nyár végi versenyeimre. Teljesen új koreográfiával kell készülnöm.
- Ügyes vagy, neked menni fog. Akkor nyár végéig nem is lesz versenyed?
- Semmi. Csak felkészülés majd júniusban vizsgák az egyetemen. – tájékoztattam – Mert?
- Monte – Carlo.
- Itt vagyok. – nevettem fel
- Tudom, de két hét múlva lesz a következő futam ott. Van kedved kijönni rá?
- Még átgondolom. Igaz rég láttam élőben a hülye fejed.
- Pedig három hete voltam Luckasnál. – világosított fel
- Nekem nem lehet szólni? – kérdeztem tőle tettet felháborodással
- Írjak rád, hogy: Szia Em! Épp most megyek Luckashoz. Nem jössz át hozzá? – kíváncsiskodott
- Nem rossz, de mondjuk azt is írhattad volna, hogy: Szia Em! Ma Luckashoz megyek. Nincs kedved összefutni utána valahol?
- Tartottam tőle, hogy félreérted.
- Abu – Dzabiban is letisztáztuk. Jól éreztük magunkat és barátok lettünk. – válaszoltam neki mosolyogva
- Igazad van. – túrt bele a hajába – Basszus, de melegem van. – húzta le a cipzárját az overáljának
Hatalmasat nyeltem, ahogy megláttam a kockákat kirajzolódni az aláöltözete alatt.
- Úgy látom nem csak nekem van melegem. – nevetett fel
- Nem gondolod, hogy szemét vagy. – nyújtottam ki rá a nyelvem
- Talán beindult a fantáziád? – kezdte el magát legyezni a hosszú ujjú aláöltözettel sármos mosollyal az arcán.
- Perverz.
- Jó húzni az agyad. – nevetett fel
- Akkor én meg átgondolom, hogy mégsem megyek ki a futamra. – csavartam meg az egyik tincsem
- Tudom hol laksz. – kacsintott rám
- Apámmal élek. – vágtam rá
- Tudom, de elrabollak és kocsival elviszlek tőle messzire.
- Sikítok.
- Befogom a szád.
- Mivel?
- Azt bízd csak rám. – nyalta meg a szája szélét
- Minden lánnyal így beszélgetsz Philip Gerard?
- Lássuk csak. – gondolkodó fejet vágott
- Lenyakallak.
- Csak viccelek. – nevetett fel – Meg nem csaponghatok? – érdeklődte
- Nem szólok bele. Végtére is csak barátok vagyunk, akik néha eltöltenek egymással egy kellemes éjszakát.
- Te ragaszkodtál hozzá, hogy csak az legyen. Amúgy nincs miért lenyakalnod.
- Helyes. – mosolyogtam a kamerába, amire az arca utánozta az enyém és egy pillanat erejéig hagytam magam, hogy elveszek a kék szempárjában. Egyre jobban kedveltem meg a videóhívásaink alkalmával és legutóbb is egy kellemes hétvégét töltöttünk együtt Abu – Dzabiban, amely során hajnalig beszélgettünk. Megmutatta a várost, miközben élveztük egymás társaságát. Nem volt tolakodó egy alkalommal sem. Az apró gyengéd érintései, amikor kettesben voltunk a városban magától értetődően jöttek. Vasárnap este a futam után a hotelszobájában pedig elmerültünk egymás testében, amely során új dimenziókat nyitott meg számomra. Úgy éreztem, hogy mellette nem kell álarcot viselnem és önmagamat tudtam adni. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok és így a szívemhez is kezdett utat törni.
- Nem válaszoltál az eredeti kérdésemre.
- Meddig ostromolsz vele? – nevettem fel
- Míg választ nem kapok.
- Még átgondolom. – húztam meg a szám – Mindenesetre csütörtökön lehet kinézek.
- Szuper! – ragyogott fel a tekintete
- Csigusz! – kopogtak az ajtaján – Kivel trécselsz ennyire elnyúlva? - lépett be a pihenőszobájába
- Emmával. – világosította fel miközben rá emelte a tekintetét
- Ruha van rajta? – hallottam Luckas kérdését
- Hülye! - kiáltotta
- Csáó Em! – vette ki Luck Philip kezéből a telefont majd beleivott a pezsgőjébe
- Visszaadnád? – érdeklődte Philip
- Csak köszöni akartam. – nyújtotta neki vissza a készülékét
- Na én is! – vette ki a kezéből a telefont a másik haverja – Szia Emma!
- Helló Victor! – integettem neki
- Gratuláltál neki? – hallottam Luck kérdését
- Igen és meg is dicsértem, hogy nem hagyta magát. – nevettem fel
- Legközelebb agresszívabb leszek. – ugrott Philip nyakába és ledöntötte az ágyra
- Itt meg mi folyik? – hallottam egy számomra ismeretlen hangot
- Crush megerőszakolja Philt. – nevetett fel Victor
- Victor elejted a telefonját. Add már ide! – került a kezébe
- Luck szállj már le rólam! – nyögte Phil
- Csak ha bevallod, hogy tényleg akarsz tőle valamit. – tehénkedett az oldalára majd a telefon felé nyúlt
- George oda ne add neki! – nyögte Phil
- Ezt hallania kell! – erősködött Luckas
- Kinek? – fordította maga felé a készüléket – Ó, szia! George vagyok.
- Helló, Emma. – intettem köszönésképpen
- Nem nagyon tudlak neki odaadni, mert éppen Luck mindjárt lerántja róla a ruhát. – nevetett fel
- Mond ki! – unszolta Luck – és ugrálni kezdett az oldalán
- Mit?
- Hogy akarsz tőle valamit. – erősködött tovább az idősebbik Leclerc
- Tudja jól. – nyögte Phil
- Monte – Carlo, Abu – Dzabi – sorolta Victor – És még ki tudja miről nem tudunk.
- És mit akarsz tőle? – érdeklődte Luck
- Ez nem tartozik rád Casanova. – morogta Phil
- Le ne rakd George! Kihúzom belőle!
- Luck! Luckas! Luckas! – kiáltottam
- Nem nagyon hall! – nevetett fel George
- Már három üveg pezsgőt ivott. – motyogta Victor