Túl a csúcson - Az új generáció

25. Fejezet - Clairita Leclerc

Clairita Leclerc (2048. november vége)

A szezonok véget értek a Forma 1-ben és a Moto GP-ben is, ahogy nekem is táncversenyek. Tegnap érkeztem haza a 2048-as Red Bull One BC-ről, ahol sikeresen megvédtem a címem. Felkerültem ezáltal a legsikeresebb női versenyzők listájára, akik egymást követő három évben sikerült megnyerniük a táncbajnokságot. A férfi győztes az évben újra Fino lett, aminek nagyon örültem, mivel szerettem vele dolgozni és a nálam egy évvel idősebb srác nagyon jó táncos. A stílusunk hasonló, így a forgatások alatt sikerült pár közös mozdulatsort is kitalálnunk, amit a legutóbb Rómában is kamatoztattunk, mikor párbajoztunk a többiekkel szemben az ott készített klipek erejéig.

Dantéval október végén beszéltük meg, hogy ideje szintet lépnünk a kapcsolatunkban, azonban nem volt alkalmam rá, hogy édesanyámmal erről őszintén beszéljek. Dante nem sürgetett és nem is forszírozta, hogy miért nem beszéltem anyukámmal. Megértő és türelmes volt, mint mindig. Szerettem volna, hogyha az első aktus előtt leülünk átbeszélünk mindent és ehhez a nőgyógyász is hozzá tartozik, ahol még nem voltam, mivel még szűz vagyok, annak ellenére, hogy hamarosan tizenkilenc éves leszek. Egyáltalán nem szégyelltem és bántam, hogy a szüzességemet egy fiúnak sem adtam még oda. Egy különlegesre vágytam, aki nagyon fontos számomra és az életemet is rábíznám. Őt pedig megtaláltam és nem is sejtettem, de titkon mindig is jobban szerettem, mint egy legjobb barátot és ehhez még hozzájárul, hogy sokszor érezzük egymás jelenlegi hangulatát. Ő az én másik felem és nem tudnám mással elképzelni az életem, mint vele.

A nappaliban ültem és néztem a TV-t, mikor meghallottam édesanyám hangját.
- Megjöttem!
- Szia anya! – köszöntöttem és futottam neki segíteni
- Egy angyal vagy Clairi. – mosolygott rám, ahogy elvettem tőle a vacsora hozzávalóit – Előkészítetted a csirkét?
- Persze. – siettem a köret hozzávalóival a konyhába
- Átöltözök és jövök. Megpucolod őket? – kérdezte
- Persze. – vágtam rá és elkezdtem kipakolni a szatyorból a krumplit és a saláta hozzávalóit.
Már a krumplit főztem és a saláta hozzávalói aprítottam, amikor megjelent lófarokba kötött hajjal melegítőben. Ötvenéves kora létére és három gyerek szülése után nagyon jól tartotta magát. Tíz évet minimum letagadhatott a korából.
- Nagyon gyors vagy. – szedte leveleire a salátát
- Volt kitől tanulnom. – mosolyogtam rá
Átlagos dolgokról beszélgettünk, miközben a vacsorát készítettük. A salátákat beraktuk a hűtőbe, míg a hús sült. Az órára néztem és láttam, hogy délután négy óra. Tudtam, hogy az öcsémnek edzése van. Így csak hat óra után hozza haza édesapám, aki a Monte – Carlo - i cégnél van és Luckassal egyeztetnek a következő évvel kapcsolatosan, amin a mérnökök is részt vesznek. Ezek a megbeszélések általában pedig több óráig is eltartanak.

Leültünk a nappaliba és édesanyámra tekintettem, aki a fotelban elkényelmesedve nézte a TV-t.
- Anya?
- Igen? – fordult felém
- Szeretnék veled egy fontos dologról beszélni.
- Mondjad csak kicsim. – kapcsolta ki a TV-t és teljes figyelmét rám irányította.
Mindig is megbízhattam édesanyámban. Mindent megbeszélhettem vele, sosem volt velem ítélkező. Nem vágta a fejemhez, hogy még fiatal vagyok és naiv. Mindenben támogatott már kisgyerekkorom óta. Ő vele találtam meg a táncot is, hogy a felesleges energiáimat le tudjam vezetni. Idővel pedig, ahogy komolyodtam csak néha törtek rám pörgős időszakok.
- Korábban beszélgettünk a szexről. – lágyan bólintott – Dantéval tervezzük, hogy szeretnénk továbblépni. Pár dolgot már kipróbáltunk, de az aktusig még nem jutottunk.
- Mit szeretnél tudni?
- Szeretnék elmenni előtte nőgyógyászhoz.
- Ez nagyon jó ötlet szívem, ezt már én is fel akartam ajánlani.
- Eljönnél velem?
- Persze.
- De, ne Elenához. – vágtam rá
- Nyugodj meg, én sem hozzájárok. Elena amúgy is inkább belgyógyászként praktizál már. Meg, hogy nézne ki, hogy a barátod édesanyjához mész nőgyógyászati vizsgálatra? – mosolygott rám
- Köszönöm.
- Ha gondolod kérhetek időpontot Saltzmann doktor úrhoz.
- Az remek lenne.
- Mikor szeretnél menni? – nyúlt a telefonjáért
- A héten valamikor?
- Mikor fog megjönni? – érdeklődte
- Körülbelül két hét múlva.
- Rendben. – emelte a telefonját a füléhez – Jó napot doktor úr! Szeretnék magánrendelésre időpontot kérni a lányomnak. Holnap négy óra? – nézett rám, amire bólogattam – Nagyon jó. Decemberben lesz tizenkilenc. Szűz még és komoly barátja van. Igen, igyekeztünk jól nevelni. Egy áldott jó gyermek. Köszönöm doktor úr, akkor holnap megyünk. Viszlát!
- Köszönöm. – ugrottam a nyakába
- Neked bármit kicsikém. Szeretnél még valamiről beszélni?
- Milyen az első alkalom? – kérdeztem pirultan
- Emlékezetes. Én majdnem tizennyolc éves voltam, vagyis én sem nagyon fiatal, amikor elveszítettem a szüzességem. Középiskola tizedik osztályában jöttem össze az első barátommal, aki elvette a szüzességem. Az első együttlétünk nem tartozik nekem a legkellemesebbek közé, azonban nem mondom, hogy nagyon fájdalmas volt. Nem szabad tőle félni és az a lényeg, hogy megbízzál a partneredben. Maga az aktus jár egy kevés fájdalommal, mivel eddig nem tapasztaltál hasonlót. Az is kellemetlen érzéssel párosul, ha a menstruáció vége felé jársz és bizonyos okok miatt tampont kell használnod a betét helyet. – egyetértően bólogattam, így folytatta – Hasonló érzés tud lenni. Azonban mondtad, hogy bizonyos dolgokat már kipróbáltatok. Legyünk őszinték, mint mindig, amikor ilyen téma került szóba. Mekkora egy tampon?
- Hát nem egy óriás.
- És mekkora egy pénisz?
- Ahhoz képest sokkal, de sokkal nagyobb. – válaszoltam elgondolkodva
- Pontosan.
- Mondod a fájdalmat, de a petting vagy a maszturbáció az viszont kellemes érzés.
- Igen. – mosolygott rám lágyan – A szeretkezés is az tud lenni. Sőt ahogy a maszturbációnál jobb a petting, úgy, ha lelkileg és testileg is készen állsz rá a szeretkezés is jobb a pettingnél. Az első pár alkalomkor viszont kellemetlen érzésekkel járhat.
- Vérezni fogok? – kérdeztem tőle
- Nem biztos, mivel elég régóta sportolsz, illetve emiatt tampont használsz lehet, hogy a szűzhártyád már átszakadt, mivel az egy vékony hártyaszerű képződmény. Hogyan szeretnétek védekezni?
- Gyógyszer? – vetettem fel az ötletem
- Nem rossz ötlet, mivel tartós kapcsolatban élsz. Dante hány lánnyal volt már?
- Eggyel sem. – vágtam rá és láttam édesanyám elkerekedett szemét – Igen. – nevettem fel
- Jó, a bátyádból indultam ki. – kacagott
- Dan nem olyan. – mosolyogtam rá
- Az biztos. A gyógyszert jó ötletnek tartom. Holnap megbeszélhetjük a doktor úrral és kiírja a számodra legmegfelelőbbet. Ahogy említettem a szüzesség elvesztése lehet picit fájni fog, de ahogy később még jobban egymásra hangolódtok, élvezni fogod a szeretkezés minden másodpercét.
- Szerinted apával nem kellene beszélnem, hogy ezt tervezem?
- Az orvost maximum. Kiakadna lehet a részletektől. Hiába vagy lassan tizenkilenc éves.
- A jó mindenit, hogy elkezdett esni az eső. – szitkozódott édesapám majd pár perc múlva megjelent a nappali ajtajában – Talán valami baj van? – érdeklődte félénken
- Csak a holnapi nőgyógyászt beszéltük meg anyával. – közöltem vele komoly hangnemben, miközben a kezem az ölemben pihent
Nagyon kíváncsi voltam a reakciójára, így direkt ezzel indítottam.
Hirtelen falfehér lett és láttam, hogy megrázza a fejét.
- Clairita! – nevetett fel édesanyám – Szívrohamot hozod apádra.
- Ugye nem leszek nagyapa? – hebegte
- Nyugi csak első vizsgálatra megyek. Gyógyszert akarok felíratni, mert úgy érzem készen állok a szüzességem elvesztésére. – közöltem vele lágyan
- Oké. – morogta és megrázta a fejét – Ez nekem sok egyszerre. – indult az üres fotel felé és leült. – Nőgyógyász, gyógyszer, szüzesség. Oké, akkor nem leszek nagyapa. – fújta ki a mellkasába szorult levegőt
- Jól vagy apu? – fordultam felé
- Édes? Szívem? – állt fel édesanyám és végigsimított az arcán – Char?
- Jól vagyok már. – hebegte és lágyan megpuszilta édesanyám – És mikor mentek?
- Holnap négy óra.
- És akkor holnapután már nem leszel... - harapta el a mondatot
- De még az lesz. A gyógyszert a havi vérzéskor kell el kezdeni szednie.
- Oké és akkor még utána mennyi idő?
- Az az ő dolguk. Felnőttek már. – simított végig édesanyám az arcán
- Ha megtörtént, nem akarok róla tudni. – nézett rám kimérten – Azt is csodálom, hogy eddig még nem csináltátok, de most sokkal többet tudok a kelleténél. Nem akarok tudni semmilyen részletet. Barátkozom a gondolattal, hogy az én pici lányom felnőtt. – túrt bele az őszülő hajába – Kellett nekem ilyen korán haza jönnöm. – nézett rá édesanyámra kiskutya szemekkel – Miért nem maradtam egyeztetni Lannel és Luckkal?
- Nick? – érdeklődött édesanyám a másik testvérem iránt
- Lanék haza hozzák. – világosította fel – Clairi. – fordult felém – Ugye nem fogsz belőlem nagyapát csinálni?
- Ezt inkább Luckastól kérdezd. – mosolyogtam rá – Ezért megyek orvoshoz.
- Az igaz. Ő már aktív. – húzta meg a száját – Basszus lassan már Nick fog jönni. – hajtotta a fejét a kezei közé, amire édesanyám és én nevetni kezdtünk
- Ne aggódj szívem! El kell fogadnod, hogy öregszünk.
- De én még nem akarok nagypapa lenni. – morogta – Nem rég még ők voltak totyogók.
- Az igaz, de lásd be. Pár év múlva lehet majd a család bővülni fog.
- Nem akarok több gyereket. – morogta az orra alatt
- Bolond. – lökte finoman oldalba édesanyám nevetve – De a gyerekeink lassan kész felnőttek és családalapítás előtt állnak.
- Remélem addig még lesz pár év. – dünnyögte – Előbb házasság majd gyerek.
- Életem ez nincs kőbe vésve. – simogatta édesanyám a hátát, amire kezdett megnyugodni.
Mindig elvarázsolt, hogy az édesapám Charles Leclerc, aki engem mindentől és mindenkitől mindig óvott és a paranoia kerülgette, édesanyám hatására kezes báránnyá változott.
- Clairita egy dolgot megígérsz nekem? – emelte rám a tekintetét
- Mit? – érdeklődtem tőle lágyan
- Hogy erős nő leszel és nem félsz szembe nézni a valósággal. Tudom, hogy korábban néha túlzásokba estem és bizonyos esetekben nem kellett volna, de az egy szem lányom vagy. És mint az apád te vagy az én gyönyörű kis csodám. – öleltem át hirtelen a nyakát
- Tudom. Ne aggódj! Már szembe tudok nézni a való világ kegyetlenségével. – mosolyogtam rá

Másnap édesanyámmal elmentünk a nőgyógyászhoz, aki megvizsgált és felírt egy fogamzásgátló tablettát. Elmagyarázta a fő tudnivalókat. Például: hogy a menstruáció első napjától szedjem a gyógyszert, amíg az utolsó vagyis huszonegyedik szem el nem fogy majd egy hét szünet és akkor fog megjönni újra a menstruációm majd újra folytassam a következő levél gyógyszerrel és így tovább. A védekezés nélküli együttlétet az első levél beszedése után javasolta. Megköszöntem a felvilágosítást majd édesanyámmal kiváltottuk a gyógyszerem a patikában, amit a megadott módon terveztem szedni. Danténak írtam egy üzenetet, mivel éppen Londonban a csapata főhadiszállásán volt az édesapjával.
- Voltunk orvosnál. Minden rendben volt. Egy hónap múlva tovább léphetünk. Szeretlek.
- Izgatottan várom életem. Szeretlek.

Sziasztok!

Meghoztam a huszonötödik fejezetet. 😊
Bocsánat, hogy ma sikerült de tegnap későn értem haza.

Csütörtökön hozom a következő részt Dante szemszögéből. 😊

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhettek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 🥰😘

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel.