Túl a csúcson - Az új generáció

21. Fejezet - Emma Norris

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

Emma Norris (2052 május közepe)

A Monte – Carlo-i forgalomban haladva Philipre emeltem tekintetem, aki minden figyelmét az útnak szentelte. Elmerengtem a vonásain. A szája vonalán, amellyel számtalan alkalommal barangolta be a testem. A kezén, amellyel mindig érzékien simogatta a bőröm, úgy hogy az egész testem belebizsergett. A szemén, amelynek a kékjében imádtam elveszni és amellyel egy másik univerzumba kalauzolt. Abu – Dzabi óta egy érzés kezdett el bennem kavarogni, amely egyre jobban ostromolt. Nem mellékesen a francia származású pilóta is tett róla, hogy az érzelmeim viharában eltévedjek, azonban a fényt egyre világosabban kezdtem látni az alagút végén és erről a beszélgetéseink tehettek. Vágytam a közelségére mindenhogy. Testileg és lelkileg is egyaránt. A látásmódjával egy új világot nyitott meg számomra, amelyben úgy éreztem a megpróbáltatások után, hogy újra élek és nőnek érzem magam. Az utóbbi egy évben úgy éreztem, hogy csak egy lány vagyok, akit a férfiak elítélnek. Liam úgy bánt velem, mint egy ronggyal. Eldobott magától és megcsalt. Nickolas, akire pedig a legjobb barátomként tekintettem belém rúgott számtalan alkalommal a szavaival. Már kezdtem elhinni, hogy van értelme a szavainak. Mindig is olyan ember voltam, hogy nem féltem szembenézni az akadályokkal, azonban igyekeztem beleképzelni magam mások helyzetébe, akik fontosak voltak számomra. Nickolast sosem bántottam vagy nyomtam el. Mindig támogattam és ismerte az igazi oldalam, amit nem sok ember. Ő mégis úgy viselkedett velem, mint, aki szemellenzőt visel. Az utóbbi időben mindenkit ellökött magától és bezárkózott a saját maga kis világába. Nekem is be kellett látnom, hogy senkit nem enged be oda. Én kevés vagyok ahhoz, hogy újra az a Nickolas Leclerc legyen, akit gyerekkorom óta ismertem. Talán valaki más képes lesz összeilleszteni a lelke és a szíve darabkáit, hogy újra értékelje azt, ami az élet tartogat számára és a csendes gyilkos újra képes lesz nyitni az emberek felé.

Phil végigsimított az arcomon az egyik piros lámpánál, mire a tenyerébe fektetettem automatikusan az arcom. Ránéztem és a mosolyával elöntött a boldogság. A szívem kihagyott egy ütemet és az izgalom végigfutott a gerincem mentén.
- Holnap, mikor kell a pályára menned? – érdeklődtem
- Tízkor kezdődik a második szabadedzés majd kettőkor a harmadik. Szombaton pedig szintén kettőkor az időmérő. Délelőtt pedig összegezzük az eredményeket és beállítjuk a kocsit a telemátria alapján. – indult tovább a forgalommal
- Mozgalmasnak hangzik.
- Mondhatjuk. Hozzá vagyok már szokva, hiszen ez a nyolcadik szezonom. Max megköveteli a tökéletességet, hiszen ő is ritkán hibázott a pályán, annak ellenére, hogy a Ferrari uralta akkor a mezőnyt. Most kiélezettebb a verseny.
- Nem is értem, hogy keresztapám, hogy tudott annyi világbajnoki címet bezsebelni. – nevettem fel
- Egyszerűen ő egy legenda a sportban. Olyan rekordokat állított fel, amit nem hiszem, hogy megdöntenek. Mindenki arra vágyik, hogy felülmúlja, de tíz bajnoki cím nem piskóta. A Ferrari tizenöt éven keresztül uralta a mezőnyt. Én már annak örülnék, ha egy bajnoki címet bezsebelhetnék. Igaz Luckas és George mellett nem könnyű. Nem félnek elmenni a végsőkig. George tavaly megnyerte a világbajnokságot. Mindent megtesz azért, hogy megvédje a címét.
- Most viszont te vezeted a tabellát. – mosolyogtam rá
- Igen. Remek az autó és úgy érzem szárnyra kaptam. Van egy sejtésem, hogy miért, de erre is nemrég jöttem rá. – húzta félmosolyra a száját
- Mi az? - kíváncsiskodtam
- Inkább ki. – nevetett fel
- Elárulod?
- Még nem szeretném a lapjaim kiteregetni.
- Nekem sem? – próbálkoztam
- Nem. – igazította meg a napszemüvegét
- Nagyon titokzatos vagy. Félnem kellene? – kérdeztem sejtelmesen
- Attól függ. – nevetett fel
- Nem könnyíted meg a dolgom. – húztam meg a szám
- Te se szoktad az enyémet.
- Az már igaz. – értettem vele egyet
- Na látod. Ez hadd legyen az én titkom és ha arra kerül a sor elmondom. Most csak élvezni akarom, hogy újra találkoztunk.
- Ebben egyetértünk. – mosolyogtam rá, ahogy behajtott egy több emeletes ház mély garázsába, ami a tengerparttól pár méterre állt.
- Te itt laksz? – kérdeztem meglepetten, ahogy leállította az autót
- Igen.
- Innen nem messze van a házunk. Mikor költöztél át?
- Egy hónapja vettem. Három héttel ezelőtt költöztem be. Már régóta szemezgettem itt egy lakással. Eladtam a régit majd megvettem az egyik tetőtéri lakást. Remek a kilátás. Igaz nem sokat vagyok Monte – Carloban, de ez még változhat.
- Talán gondolkozol az átköltözésen. – kíváncsiskodtam
- Igen. Eladtam a lakást Rouenban. A szüleimnél szoktam lenni, mikor haza látogatok. Kezdek az agyukra menni, így nagyon gondolkodóba estem, hogy itt kötök majd ki. – mosolygott rám
- Csak amiatt? – vigyorogtam rá
- Nagyon kíváncsi vagy ma. Még nem szeretném kiteregetni a lapjaimat.
- Még nekem sem? – próbálkoztam
- Nem. – szállt ki az autóból majd az ajtómhoz sétált, miután kivette a csomagomat. - Ennyit megengedsz nekem? – nyújtotta felém a kezét
- Legyen. – mosolyogtam rá és átkulcsoltam az ujjainkat
A lift felé sétáltunk, ahol megnyomta a hívógombot. A fém ajtó csilingelést követően kinyílt. Beléptünk rajta majd megnyomta a legfelső emelet gombját. Az oldalának hajtottam fejem, mire megpuszilta a fejem búbját. Ránéztem és mindent kiolvastam a szeméből. A törődést, a szeretet, de legfőképpen a vágyakozást. A testem automatikusan reagált az övére. A szívem vad ritmust vert és úgy éreztem, mintha nehezen kapnék levegőt. Az izgalom végigfutott a gerincem mentén, az arcomat elöntötte a forróság. Reménykedtem benne, hogy nem veszi észre, hogy milyen hatással van rám. Nem akartam elrontani a hétvégénket és kiteregetni a kártyáimat előtte. A lift egy csilingelő hanggal jelezte, hogy megérkeztünk az úti célunkhoz. Halkan kinyílt majd Philip finoman maga után húzva egy bejárati ajtóhoz vezetett. Elengedte a kezem, hogy a zsebéből kivegye a kulcsát. Kinyitotta majd szélesre tárta előttem az ajtót.