Túl a csúcson - Az új generáció

16. Fejezet - Clairita Leclerc

Clairita Leclerc (2048 szeptember vége október eleje)

Izgatottan keltem fel szerda reggel hét órakor. A klipforgatás kilenc órakor fog kezdődni. Hétfőn Martin és Mack itt hagyta nekem a számuk nyers változatát, amelyet a klipforgatáskor fogunk használni. Felvázolták az elképzelésüket és megadták a koreográfus és a rendező elérhetőségét, akikkel a tegnapi nap folyamán egyeztettem. Mindegyiküket korábbi munkáim soránról ismertem. Mindig ők dolgoztak Mack klipjein és Martin pár táncos videófelvételét is ők koordinálták. Felvettem egy laza sokzsebes fekete nadrágot hozzá egy piros pólót és fekete pulóvert. A hajamat kibontva hagytam végigomolni a hátamon. Megreggeliztem majd vártam, hogy Dante értem jöjjön és elvigyen a klipforgatás helyszínére. Az első két napban csak visz és hoz, mivel tesztelnek az utolsó három versenyre. Hallottam az ismerős dudálást, így felvettem a cipőm és a kabátom. Kezembe vettem a táskám, amiben a váltócipőm, a sportmelltartóm, az edzőruhám és az irataim voltak. A szekrényről nyakamba akasztottam a klipforgatás helyszínére engedélyező beléptető kártyámat.
- Este jövök! Sziasztok!
- Ügyes légy! – kiáltottam édesanyám a dolgozószobából

Kisiettem a bordó járműhöz, aminek a vezetőülésében a barátom ült. Barna szemeivel mélyen a szemembe nézett és mosolyra húzta a száját, ahogy beszálltam mellé. Odahajoltam hozzá, ő pedig a galléromnál fogva még közelebb húzott magához. Lágyan összeérintette az ajkainkat majd a nyelvével utat tört a számba, amitől borsódzni kezdett a hátam. A levegőt szaggatottan vettem, miközben a gyomromban lévő pillangók heves repdesésbe kezdtek. Beletúrtam a hajába, amire belenyögött a csókunkba.
- Ezt sosem tudom megszokni. – érintette a homlokát az enyémhez
- Ajánlom is. – pusziltam meg a száját, amire egy levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcán – Látom jó kedvedben vagy.
- Ha veled vagyok mindig. – simított végig a combomon majd sebességbe tette az autót – Mindent elraktál?
- Igen. – válaszoltam, miközben ellenőriztem az irataimat.
- Beléptető kártya.
- Itt van. – mutattam fel
- Indulhatunk? – érdeklődte
- Igen.
Az úton zenét hallgattunk. Felcsendült a rádióban Bruno Mars egyik aktuális slágere, amit teli torokból énekeltem és táncoltam rá.
- Csodálkoztam volna, ha nem ismered ezt a számot. – nevetett fel
- Mindegyik számát ismerem. Nem tudsz újat mutatni. – mosolyogtam rá
- Végtére is imádod. – állt meg egy piros lámpánál
- Az biztos és eszméletlen jó fej pasas. 2045-ben még találkoztam is vele futólag, amikor ő zsűrizett a Nemzetközi Hip – hop versenyen.
- Amikor Runaway Babyvel indultál.
- Pontosan. – értettem vele egyet
- Látod emlékszem. – kacsintott rám majd tovább indult
- Mikor törtem el a kezem? – igyekeztem próbára tenni
- Tíz évesen nekimentél gokarttal egy szénaboglyának és megütötted a bal karod.
- Pipa.
- Kedvenc szín?
- Piros és fekete. Ez könnyű.
- Kedvenc étel?
- Nem tudsz megfogni, sült kacsamell.
- Pia?
- Alkoholmentes narancslé, alkoholos tequila.
- Kedvenc mese film?
- Minyonok 2
- Kedvenc film?
- Venom 3
- Első szerelem?
- Attól függ. Rajongás vagy igazából? – fordult felém, miközben leállította az autót a padka mellett.
- Mindkettő.
- Rajongás Lando Norris, igazából Enzo Clucher. – nevetett fel, amire mellkason vágtam – Hé! Jó! Tudod, hogy vicceltem. Kimi Raikkönen? – kezdtem mérges képet vágni, amire ő csak még jobban nevetett – Sebastian Vettel?
- Dante! – kiáltottam fel
- Jó oké! Charles. Charles Leclerc.
- Nyakon húzlak. – csatoltam ki magam, amire ő még jobban nevetett
- Esteban Ocon. – emelte a kezét védekezésképpen maga elé
- Még jó, hogy apám összes volt versenytársát fel nem sorolod. – másztam az ölébe szemből, amire nagyot nyelt és végigsimított a hátamon majd a keze megállapodott a derekamnál. – Ugye, hogy nem tudsz mindent rólam Dante Ocon?
- De, Clairita Leclerc. – sármosan rám mosolygott és megnyalta a száját
- Akkor ki?
- Dante Ocon. – suttogta a fülembe
- Helyes. – csókoltam meg lágyan
- Mindent tudok rólad egyetlenem. Hiszen magamnál is jobban ismerlek már.
- Van benne valami, de ne legyél nagyra magaddal. – simítottam végig a mellkasán, a kezem megállt a nadrágja derekánál.
- Szeretlek.
- Szeretlek.
- Nem akarlak elzavarni és estig így itt ülnék veled, de fél óra és kilenc. Tízre a pályán kell lennem. – puszilta meg a szám
- Rendben. – másztam vissza az anyósülésre és egy lágy csókot leheltem az ajkaira búcsúzásként – Hívlak, ha végeztem.
- Rendben életem.
Intettem neki búcsúzásként majd beléptem a vaskapun. A bejáratnál igazoltattak majd a klipforgatás helyszínére kísért az egyik biztonsági őr.