Egy másik világban

1. rész - Prológus

Miután megvacsorázott, és elvégezte az esti teendőit álmosam mászott be ágyába. Magára húzta a takarót, felhúzta lábait, és még gyorsan ellenőrizte, hogy minden házi feladatát leadta-e. Kezébe vette a telefonját csekkolni a közösségimédiát, aztán bekapcsolta a ,,ne zavarjanak" üzemmódot nehogy valaki megzavarja. Éjjeliszekrényére tette a mobilt, majd végre elindította a Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. részét. Fáradtan fújta ki magát. Egy újabb fársztó nap vége. Felgumizta fekete haját, maga mellé vette a nachost és az üdítőjét, aztán simogatni kezdte az idő közbe mellé fekvő kutyáját.

- Szia, Bogyó! - símított óvatosan végig Yorkia buksián - Te is nézni akarod a Harry Pottert?

Már elpusztította minden enni és innivalóját, amikor a film feléhez ért, és álmosodni kezdett.

- Lehet ideje lenne elmenni aludni. Mit szólsz? - beszélt Bogyóhoz - Igen, egyet értek, én se szeretek félbe hagyni dolgokat. Úgyse lesz holnap első órám - vont vállat.

A lány égő szemekkel folytatta a Harry Potter nézését. Már többször bebóbiskolt, de egyszer sem fordult meg a fejében, hogy megállítsa a vidót.

- Nézz rám...A szemed az anyádé - mondta Alan Rickmannal sírás közben.

Egyik szereplő halálát sem bírta ki úgy, hogy legalább egy könnycsepp ne gördüljön végig az arcán. Oké, azért mégse essünk túlzásokba, Bellatrix és Voldemort kivétel volt. Ám mint mindnyájan ismerjük; kivétel erősíti a szabályt.

Már túl volt Fred, Lupin és Tonks halálán, és jó pár papírzsebkendőn is. Éppen azt a jelenetet nézte, mikor Molly végez Bellatrixxel. Amíg eddig elért ismét párszór elszundított, de meg mindig kitartóan nézte. Végül Voldemort megölése előtt kevéssel végleg elaludt.

*

Hajnalban egy pillanatra megébredt egy idegennek tűnő helyen, viszont nem foglalkozott vele, visszaaludt. Reggel azonban amikor kinyitotta a szemét, a szokásos bútorok és szürke fal helyett négy bladachinos ágy, pár szekrény és láda vette körül.

- Mi az Isten? -ült fel álmosan. Megdörzsölte a szemét, de amikor még mindig nem a szobájában volt, nem kellett egyetlen egy kávé sem, hogy kitisztuljon a feje. - Mi a szar? - örült pánik kerítette hatalmába.

Miután még gyorsan megcsípte magát, hogy bebizonyosodjon tényleg nem álmodik, hatalmas sikoly hagyta el a száját. Gyorsan kipattant az ágyból, és ijedten fel alá kezdett sétálni a szobába.

- Mégis mi a szent Isten történt? Hogy kerültem én ide? - motyogott maga elé - Mit keresek én itt? Miért vagyok itt? Most mégis mi a szent szart csináljak? - hadarta. Még percekig szorongva sétálgatot, majd miután a helyzethez képest sikerült kissé lenyugtatnia magát visszahuppant az ágyra. Meglepődve vette észre az alvó kutyáját.

- Bogyó, mi folyik itt? Miért a Roxfortban ébredtem? Hogy lehetséges ez? - csillapodott az ijedég, és jelent meg mellette az értetlenség. Rákönyökölt a térdére, majd a tenyerébe hajtotta a fejét.

- Jól van Silverman, ideje megemberelned magad - szólt magára - Végülis ez nem is olyan rossz - tünődött.

Mivel azt sem tudta, hogy jelenleg mi folyik a Roxfortban, kinek szólhat, hogy bizony itt valami nagyon félre ment, ruha reményében a szekrényéhez sietett. Szerencséjére talált is benne egy mardekáros talárt a hozzá illő ruhával együtt. Magához vette, majd remélve, hogy egy fürdőszobát talál az ajtó másik oldalán benyitott.

Meglepetésére ebben a szobában inkább a fehér dominált. Az ajtóval szemben egy kád, mögötte mardekár zöld színnel csempézett fal. Jobbra volt egy wc, balra egy kézmosó zöld keretű tükörrel. A fehér járólap közepén egy szőrös, szintén mardekár zöld kör alakú szőnyeg.