Egy másik világban

7. rész - Weasley ikrek

- Személyesen - válszolták szinkronban.

- Azta kurva - suttogta maga elé, majd megfordult.

- Ennyire híresek azért nem vagyunk - kacsintott Fred.

- Egyépként is egy ilyen szép ifjú hölgy figyeljen oda, hogyan beszél - vigyorgott George.

- Ne csináljatok úgy, mintha ti nem beszélnétek csúnyán - nézett összehúzott szemöldökkel felváltva rájuk.

- Még cifrábban is - legyintettek.

- Visszatérve - hajolt közelebb Fred.

- Miért voltál ilyen levert? - követve George testvére példáját ő is közelebb hajolt.

- Nem mintha közötök lenne hozzá... - bökte őket mellkason a mutató ujjával. - Mellesleg semmi említésre méltó. Már semmi bajom, ez a lényeg.

- Örülünk, hogy felvidíthattunk - mondák egyszerre, majd meghajoltak előtte, mire Haven halványan elmosolyodott.

- Mi járatban erre? Nem a Roxfortba kéne lenned? - kíváncsiskodott tovább George.

- Csak kéne - vont vállat.

- Rendben Miss Mardekár, nem kell válszolnia, ha nem akar - vigyorgott Fred.

- Mr Griffendél, és igaza van, tényleg nem kell válszolnom - lépett egész közel a fiúhoz. - De fogok - húzta széles mosolyra a száját, majd hátrált egy nagy lépést. - Tehát a kérdés az volt, hogy miért nem a Roxfortban vagyok - ismételte a haját csavargatva. - Vásárolni jöttem ha nem lenne eléggé egyértelmű - mondta felvont szemöldökkel.

- Csak így elengedett Dumbledore? - csodálkozott George.

- Az lehetetlen! - csóválta a fejét elképedve Fred.

- Ezek szerint mégse - tárta szét a karját Haven.

- Minekt sose engedett el, ez nem fair - duzzogott a két fiú maguk előtt összefont karral, mire sikerült egy őszint hangos nevetést elő csalniuk a lányból.

- Az élet nem fair - válszolta, miután abbahagyta a kacagást.

- És csak így kísérő, meg minden nélkül eljöhettél? - meredt Fred Havenre.

- Nem...Kint áll Piton a kutyámmal együtt - legyintett, mintha ez semmiség lenne.

- Te szegény! Részvétem Piton miatt - nevettet Fred.

- Micsoda? Kutya? Lehet kutyát vinni a Roxfortba? Én erről miért nem tudtam? - esett le George álla teljesen. - Nekünk csak egy nyomorult patkányunk volt, ami később kiderült, hogy egy idős fószer. Valami Peter - fintorodott el.

- Igazából még mindig nem lehet. Ami Piton illeti, nem sok vizet zavar. Néha beszólogat, de ennyi - vont vállat.

- Akkor gondolom te még új vagy erre. Jobban jársz ha nagy ívbe elkerülöd. Ha nem így teszel megkeseríti az életed. Mi csak gonosz denevérnek hívtuk - elevenítette fel régi emlékeit. - Tudod amióta tanít, az a hír járja, hogy valójában vámpír. Ha jót akarsz elkerülöd a büntetőmunkáit, még a végén az egyik este kiszívja a véred - suttogta oda Fred utolsó szavait, mire mind a hárman nevetésbe törtek ki.

- Rendbe, majd oda figyelek, hogy ne húzzam túlságosan ki a gyufát - mosolyogta.

- Található a Roxfortban egy Szükség szobája nevű terem. Azon keresztül péntek délutánonként 4 óra körül menj a Szárnyas vadkanba. Az alagútról ne szólj senkinek. Neked is csak azért mondjuk el, mert jó arcnak tűnsz. Ne élj vissza az előre beléd fektetett bizalmunkkal - mondta George, majd testvérével együtt elsétáltak.