Egy másik világban

3. rész - Zsák a foltját

- Rendben uram. Én ezt nem akartam elmondani, de úgy látszik muszáj lesz - ült vissza eltökélten a székre.

Az idő közben a dolgozatokba visszatemetkező férfi unottan bámult fel Havenre.

- Az én világomban ez az egész csak egy könyv - nézett Piton szemeibe.

- Ó drága Merlin! Miért csinálod ezt? Nem bűnhődtem már eleget? Még egy bolondot is a nyakamra küldesz? Mi jön még? - fordult színpadiasan az ég felé.

- Kérem uram. Ez tényleg komoly! Miért találnék ki ilyet? - tárta szét a karját

- Mert bolond? - tárta szét ő is a kezét.

- A szavamat adom. Az ön életük ahonnan én jövök, csak egy könyv. Hét rész van. Harry Potter és a bölcsek köve. Ez az első rész. Harry első éve a Roxfortba. A második rész Harry Potter és a Titkok Kamráj. Ez Harry második éve a Roxfortba. Van még az azkabani fogoly, a Tűz Serlege, a Főnix Rendje. Egy rész önről is el van nevezve. Harry Potter és a Félvér Herceg. Harry utolsó éve itt, pedig a Harry Potter és a Halál ereklyéi. Ezek a könyvek Harry éveit mesélik el a Roxfortban. Filmeket is készítettek belőle. Sőt van még egy könyv, Harry Potter és az elátkozott gyermek. Ez már 19 évvel az után játszódik mint az utolsó könyv. Ebből viszont már nem készült film. Most már hisz nekem? Elhiszi, hogy én nem abből a világból származom? - nézett szomorúan a férfire.

- Takarodjon. Innen. - nézett unottan, viszont a szeme lángolt a dühtől.

- Kérem! Hinnie kell nekem! - tette el a pálcáját, majd szép lassan újra felállt. Nem mozdult, csak állt.

- Azt mondtam takarodjon innen! - ordította el magát hirtelen az asztalra csapva.

Haven szemeibe könnyek gyűltek, majd lehajtott fejjel kisietett az irodából. Tudta, hogy nem fog jól reagálni Piton, mégis hatalmasat csalódott. Ezek szerint itt ragadt.

Gyors léptekkel indult el a pince hidegében. Visszaidézte, hogy mit is mondott a mardekáros lány, majd a kinyíló kőajtón átlépve a hálókörletébe sietett. Felérve a szobájukba a szekrényhez sietett leelenőrizni, hogy minden rendben van-e Bogyóval. Miután megbizonyosodott róla, hogy jól van, az ágyára huppant. Tanácstalanul, teljesen elveszve bámult ki az ablakon. Mit is képzelt amikor Pitonhoz ment? Tényleg elhitte, hogy ő majd segíteni fog? Ráadásul elárult neki mindent, amit utólag már nagyon megbánt. Miért kellet kitálania előtte? Miért volt ilyen hülye? De legalább megtudta, hogy Dumbledore is él még.

Felpattanva az ágyról rohanni kezdett. A pincéből felérve azonban tanácstalanul fordult körbe. És most? Mégis merre kéne, hogy menjen? Mindegy minden alapon balra fordulva sietett tovább. A fél Roxforton átfutva, jobbra-balra kanyarogva, végre a lépcsőkhöz ért. Tényleg egy útvesztő ez a kastély. Több helyen is úgy érezte, hogy csak körbe-körbe futkos, mint valami idióta. Bár nem csak úgy érezte, azt is csinálta. Fellépet az első lépcsőfokra, ami hirtelen mozgásnak indult. Jól írta Rowling, tényleg szeszélyesek ezek a lépcsők. A korlátot szorítva várta, hogy újra a rendes talajon állhasson. Nagy nehezen felérve a hetedik emeletre az igazgatói iroda felé vette az irányt. Hosszas séta után végül ezt is sikeresen megtalálta. A főnix madár előtt tanácstalanul torpant meg. Mi lehet a jelszó?

- Citrom por - választotta elsőnek a legegyszerűbbnek tűnő megoldást.

Mosolyogva konstatálta, hogy az irodát őrző szobor félre ugrik. Megveregetve a saját vállát felállt a lépcsőre. Megálva a nagy ajtó előtt ismét görcsbe ugrott a gyomra. Nagy levegőt vett, majd kopogtatott egyet.

- Szabad! - jött azonnal a válsz.

- Jó napot, Dumbledore professzor! - lépett be remegő lábakkal.