Egy másik világban

38. rész - Őszinteség

A lány megsemmisülve bámulta a ropogó tüzet, próbálva feldolgozni az előbbieket.

Reggel a lány elgémberedve, egy teljesen sötét szobában ébredt. A pálcájával világítva, ahogy felismerte, hogy hol van, az ajkába harapva pillantott jobbra, egy csukott ajtóra. Sóhajtva feltápászkodott, majd gombóccal a torkában a kijárat felé sétált. Mivel este nem mert a professzor után menni, a kanapén ülve kitartóan várta, hogy végre előjöjjön -ami egyáltalán nem történt meg. Mielőtt lenyomta volna a bejárati ajtó kilincsét megtorpant, majd visszalépett pár lépést. A cipőtartó szekrény tetején lévő három képet megnézve döbbentten, összeszorult mellkassal meredt az egyik képre. A baloldali egy pár éves kép lehetett, a varázsló egy Haven számára ismeretlen nővel nevet, a középsőn a fiatalabb Piton és vélhetőleg az anyukája áll egymás kezét fogva, a jobboldali pedig a koncert estéjén készült kép, amikor a taxit várva álmosan Piton mellkasának dönti a homlokát, miközben a férfi a hátát simogatva a hajába fúrja az orrát.

- Silverman! - hallotta meg maga mögött a reggeli rekedtes hangját, miután felkapcsolta a lámpát.

- Piton professzor! - fordult meg nagyot nyelve, miközben leoltotta a pálcája fényét. A tekintete azonnal a csupasz felsőtestére vándorolt, viszont a helyzetre tekintettel rögtön vissza is nézett.

- Mit keres itt? - vonta fel a szemöldökét álmosan.

- Egész este arra vártam, hogy kitolja a seggét végre abból a rohadt szobából! - förmedt rá, amitől mégfeljebb szaladt a bájitalmester szemöldöke.

- Ne beszé...

- Szerintem kibaszottul nem ez számít! - túrt a hajába idegesen, mire a férfi ingerülten sóhajtott. - De ne terelje a témát! - ment hozzá közelebb.

- Mit akar? - lépett felé indulatosan.

- Magyarázatot esetleg! - tárta szét a kezét.

- Mit magyarázzak meg? - emelte fel a hangját.

- Hogy mi a francért kellett tegnap visszahoznia az eredeti emlékeim? - fújta ki a levegőt, megpróbálva lenyugatni magát.

- Hogy lássa, egyikünknek se jó, ha valami komoly történik! - ment mégközelebb hozzá.

- Már ott is miatta volt! Ha nem lök el valami hülye oknál fogva, akkor nem történ volna meg ez az egész!

- Az istenit, Haven! - kiabált rá. A lány meghökkenve meredt a bájitalmesterre. Most tegezte el előszőr. - Tudod, azt a hülye okot erkölcsnek hívják! Amibe beleértendő, hogy nem kezdesz ki egy tőled húszonegy évvel fiatalabbal. Főleg, ha a tanítványo...

- Erkölcs? - kiabált vissza hitetlenül. - És Amerikában hol a faszba volt az erkölcsöd? Itthon felejtetted?

- Honnan tudtam volna, hogy eddig maradni fogsz? - horkantott fel.

- Ennek mi köze van hozzá, bassza meg? Ha tényleg az erkölcs lenne a legnagyobb problémád, eszed be se jutott volna hozzám érni Denverben, lényegtelen, hogy meddig maradok! Utána, hogy visszajöttünk meg főleg nem! - harsogta hitetlenül.

- Értsd meg, Haven! - nyúlt az álla alá. - Ha történik köztünk több is, az egyikünknek se jó! - vett egy keveset vissza az indulataiból. - Soha nem lesz mi! Az egész több ponton is elbukik! - a férfi szavai hallatán úgy érezte, hogy egy tőrt döftek a szívébe, és minden egyes szó után egyre mélyebbre tolták.

- Milyen több pont? - nézett szomorúan az éjfekete szempárba. - Engem nem érdekel, hogy idősebb vagy, és az sem, hogy a tanárom vagy! Igazából soha nem tekintettem rád úgy, mint a professzoromra. Visszamenni pedig úgysem akarok!