Egy másik világban

10. rész - Cetli

Az pedig, hogy ott lehetett, a Pitonnal történtek ellenére hihetetlenül boldoggá tette.

A különóra a vártnál hamarabb is elérkezett. Az Átváltoztatástan tökéletesen telt, McGalagony borzasztóan jófej volt, a feladatok pedig egész hamar sikerültek neki. A vacsora viszont már nehezebben ment. Hozzászokott a stressz helyzetek kezeléséhez a sok verseny miatt, viszont ez most teljesen más volt. Alig bírt valamit megenni. Nagy nehezen letuszkolt pár falat sült csirkét, de több nem ment. Görccsel a hasában indult el a klubbhelyiségből a pár méterre lévő irodába. Az előtte lévő órákba próbálta magát felkészíteni, de Piton haragjával nem lehet semmit kezdeni. Vett néhány mély lélegzetet, aztán felemelte a kezét. Néhány másodperc hezitálsá után pedig bekopogott a szobába. Miután meghallotta a ,,szabad" kiáltást, tudta, hogy a halálába sétál.

- Jó estét professzor! - lépett be a szobába.

A férfi még a fejét sem emelet fel az érkezésére, csak tovább javította a dolgozatokat. Ami neki igazából semmi jót se jelentett. Nem csak azért, mert, hogy ugye nem fogalakozik vele, hanem azért is, mert ebből tuti veszekedés lesz. Már előre tudta. Viszont amiért nem nézett fel, nem tudta, hogy, éppen mit csinál, ezért az kihasználva ismét alaposabban megnézgettr a férfit.

A professzor pontosan ugyan úgy nézett ki, mint amikot először látta. A haja az arcába lógott, takarva egy kis részt a látóteréből. A testtartása görnyedt volt. Az ujjai elfehéredtek és erek dudorodtak ki rajta a szorítás hatására. A helyiségben ismét síri csend volt, csak az író eszköz sercegése hallatszott. Az illat is szintén ugyan az volt. Fűszer.

Ahogy a szobában is jobban körbenézett, észrevette, hogy az egyik ajtóra egy, felirat van ragasztva. Villámcsapásként érte a felismerés. Nem látott el odáig, de pontosam tudta, hogy miért van ott. Elkerekedett szemekkel bámulta az ajtón lévő cetlit, majd Piton felé fordult. Ezt soha sem képzelte volna róla. Soha nem hitte, hogy valójában ilyen gyerekes. A kis ideig tartó sokkos állapot után hirtelen kirobbant belőle a nevetés. A vihogását az szakította félbe, hogy érezte, hogy elkezdi őt bámulni a férfi. Ami nem jelentett túl sok jót. Az előbbi kacagástól vízhangzó szobába újra beállt a síri csönd. A bájitalmesterre nézve nem tudott semmit leolvasni róla. Nem látszódott érzelem az arcán, csak a semmit mondó álarc. Ő csöndben állt, a férfi csöndben ült és farkasszemet néztek. Zavartan beletúrt a hajába, miközben állta Piton gyilkos tekintetét. Az arcán hiába nem látszott semmi, a szemeiből mindent tökéletesen ki lehetett olvasni. Egy idő után úgy döntött inkább nem feszíti tovább a húrt, elkapta a tekintetét és az utasítást követve átment a Bájitaltan terembe. Milyen abszurd helyzet. Soha nem gondolta, hogy úgy besértődik majd rá a férfi, hogy nem lesz hajlandó hozzá szólni. Mondjuk sok mindent hitt. Többek között, hogy sosem jut el a Roxfortba. És láss csodát, éppen ott volt. Ezek után tényleg úgy gondolta, hogy bármi megtörténhet. Még a végén a férfivel is együtt lesz. Szép álmok.

Az egyik padon egy elsős tankönyv volt rakva egy üst társaságában. Hát tényleg az alapoktól kezdik. Vagyis kezdi, mert a professzor nem hajlandó tárgyalni vele. Amit igazából nem is értett. Nem tett olyan szőrnyű dolgot, hogy így megharagudjon rá. Kinyitotta az első oldalon, majd olvasni kezdett. Az első recepthez érve memorizálta a hozzávalókat, majd a szertárhoz ment. Kivett minden szükséges dolgot, aztán elkezdte előkészíteni őket. Az órán főzött Amortentiához képest ez gyerekjáték volt és jóval kevesebb ideig is kellett dolgozni rajta. Miután végzett eloltotta a tüzet az üst alatt, majd üvegbe rakta a bájitalt hülni. Amíg várta a tanári asztal köré rakott üvegeket kezdte tanulmányozni. Az egyik csillogós üveget a kezébe véve kezdte nézegetni. Már tette volna épp a helyére, amikot megcsúszott az izzadt tenyerébe, majd rohamosan a föld felé kezdett haladni. Megpróbálta utánna kapni, de csak lökött rajta egyett. Az utolsó pillantban azonban hirtelen megállt a levegőben. Csodálkozva az üvegre meredt, aztán az ajtó irányába kapta a fejét. Jól sejtette. A professzor az ajtóban állt.