Egy másik világban

4. rész - Nagyterem

Feltépte az ajtót, majd hangos csapodással bevágta maga mögött.

Az igazgató utasítására visszament a szobályába, és tértágító, illetve hangtalanító bűbájjal próbálta ellátni a szekrényt.

- Disaudio - ismételte már harmadszorra, a szekényre irányított pálcájával. - Merlin tangájára! Működjél már - sóhajtotta elkeseredve. - Disaudio - mondta határozottabban az eddigieknél, aztán hírtelen már nem hallotta a rádióból szóló zenét, amit próba képpen tett oda. - Ez az! - boxolt bele a levegőbe. A tértágító bűbáj valamivel egyszerűbb varázslat, az már másodjára sikerült Havennek.

Megbeszélték Dumbledore-ral, arra tekintettel, hogy csütörtök van, az órái majd csak a következő héten kezdődnek. Legalább lesz pár napja felfedezni a kastélyt. Az órarendjébe csak a legfontosabb tantárgyak kerülnek, ezzel is könnyítve a dolgát. Illetve, ha valaki kérdezősködni kezd róla, megmondja, hogy cserediákként érkezett, és azért most kezdi a tanévet, mert elhúzódtak a papirok.

Az órájára pillantva tanácstalanul ült le az ágyára. Nem tudta, hogy mit is csinálhatna most. A vacsora még messze van, a többi diáknak még órája van. Végül felnyitotta a ládája tetejét, és az óratendjét kezdte tanulmányozni. Hétfőn dupla Bájitaltannal kezd. Ezt a pechet. Alapból nem bánná, érdekli a tárgy, és még a tanárt is szereti, csak hát a professzor nem éppen úgy viselkedik vele, ahogy azt ő szeretné. Tovább nézegette a lapot, végül összesen hét tantárgyat számolt. Bájitaltan, Átváltoztatástan, SVK, Gyógynövénytan, Rúnaismeretek, Számmisztika és Bűbájtan. Merte remélni, hogy az összes régi tanár él, és ők fogják tanítani. Hosszas szemlélés után visszadobta a ládába, majd eldőlt az ágyán. Az eszébe se jutott, hogy nincs egy darab ruhája sem, ami azért nem árthat. Keresett egy pergament, és egy pennát, majd gyorsan írt Dumbledore-nak egy levelet.

Kedves Igazgató Úr!

Elfelejtettem említeni, hogy szükségem lenne néhány holmira. Esetleg van rá lehetőségem, hogy a hétvége folyamán ellátogassak az Abszol Útra?

Előre is köszönöm:
Haven S.

Kettéhajtotta a papírt, egy borítékba csúsztatta, majd ráírta Dumbledore nevét. Lehangoltan fordult körbe a szobába. Nincs baglya amivel eltudná küldeni. A bagoly ház meg foggalma sincs, hogy hol lehet, akkor már az igazgatói irdoába is mehetne. Végül idegesen egy szobatársa baglyához lépett. Csak nem lehet belőle baja, amit nem tud, nem fáj. Kinyitotta a kalitkát, majd a madár lábára kötötte a küldeményt.

- Vidd el Dumbledore professzornak! - simította meg az állat fejét, majd kinyitotta az ablakot, hogy útnak indulhasson a madár.

Az ablakban állva várta a kiskedvenc visszatérését. Meglepődésére hamar visszatért a jószág. Amint berepült, becsukta mögötte az ablakot, s visszazárta a kalitkába. Furának tartotta, hogy nem küldött vissza semmit Dumbledore, de úgy volt vele, biztos sok dolga van, majd válaszol. Összehúzott szemmel kapta az ablak irányába a fejét. Egy bagoly kopogtatott rajta. Kényelmesen odasétált, majd leoldotta a lábáról az üzenetet. Lehajolt, és az asztalra készített bagoly csemegébe nyúlt. Kivett egy pár szemet, majd odaadta a jószágnak. Az amint megkapta jutalmát huhogva elrepült. Érdeklődve nézte a kezében tartott papírt, az ő neve állt rajta. A homlokár csapva konstantált, miként bizonyára elfelejtette mondani a bagolynak, hogy várja meg a a varázsló válaszát. Érdeklődve nyitotta ki a pergament.

Miss Siverman!

A szombati napon Piton professzor kiséretével ellátogathat majd az Abszol Útra. A fizetés miatt ne aggódjon. Az iskolánk finanszírozza a vásárlását. Az indulás reggelén elegendő Galleont adok a professzornak.