Egy másik világban

34. rész - Ismeretlen feladó

- Tudtam, hogy itt fogom találni Perselus! - hallotta meg azonnal, ahogy kinyitotta a szemit.

Haven a férfi mellkasáról felemelve a fejét, megrökönyödve meredt Dumbledore-ra.

- Mit csinál itt Dumbledore? - morogta rekedten Piton.

- Már egy ideje elkezdődött az első óra - mondta beljebbsétálva.

- Fantasztikus - dünnyögte miközben Haven visszafúrta a mellkasába a fejét. A takró alatt óvatosan, hogy Dumbledore ne láthassa végigsimított fél kezével a hátán, majd a derekán hagyta pihenni.

Haven mivel még félig aludt, a beszélgetés felét fel sem fogta, már csak a nevére kapta fel a fejét.

- Tessék? - motyogta.

- Illetve, gondoltam akkor már ránézek Miss Silvermanra - ismételte. - Hogy van, Kisasszony? - mosolyodott el.

- Jól köszönöm - mosolygott vissza.

- Mindjárt megyek Dumbledore, nyugodtan távozhat - tett egy apró célzést a bájitalmester, hogy nagyon is zavar.

- Értem, értem - biccentett somolyogva.

- Viszont látásra, igazgató úr! - intett Haven, miközben kilépett a függönyön a professzor.

- Végre - dörzsölte meg az orrnyergét a férfi. - Mennyi az idő?

- Pár perc múlva tíz - szólt visszatartott nevetéssel.

- Annyira nem hiányoltak ezek szerint - dünnyögte, mire Haven felkuncogott.

- Mintha érdekelné - szólt szórakozottan.

- Jogos - biccentett, miközben felült, a lány pedig követte a példáját.

- Mikor mehetek végre ki innen? - pillantott fel a mostmár ágy mellett álló varázslóra.

- Mutassa a karját! - szólt, majd a lehető legóvatosabban elkezdte letekerni a kötéseket. - Ha holnap nem is, pénteken már biztosan - nézte meg alaposan, mire Haven elmosolyodott. - És úgy tekerje vissza a gézt, hogy hagyja ki a hajlatot. Legalább tudjon valamit csinálni - mondta, majd meg se várva a lány reakcióját, elment.

Haven pislogás nélkül meredt a férfi után. Mekkora hülye! Hogy ez eddig eszébe se jutott...

Éppenhogy összekészülődött, és megreggelizett, amikor jött Madam Pomrey leellenőrizni az állapotát. Miután ő elment, szinte azonnal két váratlan vendég jelent meg.

- Hogy van Miss Mardekár? - óbégatták szinkronba.

- Mi a szar? - kerekdett el Haven szeme. - Mi?...Hogyan? - az ikrek szórakozottan huppantak le egy-egy székre.

- Elég egyszerűen - tárta szét a kezét Fred.

- A birtokra hopponáltunk, és bejöttün a főkapun - folytatta George.

- Aztán feljöttünk...

- És ta-dam! Itt vagyunk - tárta szét a kezét.

- Ha-ha, de vicces! - forgatta meg a szemét.

- Az - bólogatott hevesen a két iker.

- De ki mondta, hogy itt vagyok? - értetlenekdett.

- Passz - vont vállat George.

- Katunk egy levelet. Ennyi.

- Megvan még? - ráncolta a szemöldökét.

- Aha - húzta elő a zsebéből Fred, majd odanyújtotta.