Egy másik világban

25. rész - Koncert

Egy pillanatra abbahagyta a szöveget, hátrapillantott rá, egymásra mosolyogtak, és visszafordulva élvezte a koncertet tovább.

- Ez kurva jó volt! - mondta Rose, amikor kiléptek a stadionból, és megcsapta az arcukat a hideg szél.

- Durván - értett egyett Haven.

- Mekkora mázlista vagy - rázta hitetlenkedve a fejét Angelica.

- Még mindig el se hiszem.

- Ti hova mentek éjszakára? - kérdezte Angelica, miután lesétáltak a stadion előtti lépcsőn.

Haven kérdőn Pitonra pillantott.

- Még nem tudjuk - mondta egyszerűen.

- De...- húzta össze a szemöldökét Haven. - Nem...?

- Nem megy több járat.

- Akkor...? - túrt bele a hajába.

- Itt éjszakázunk - vont vállat.

- Mivel mennétek? - kérdezte Nathan.

- Vonat - tette zsebre a kezét a professzor.

- De az még ilyenkor jár nem? - értetlenkedett Rose.

- Brightonba már nem.

- Miért nem jöttök hozzánk? - ajánlotta fel Angelica. - Van egy pulsz szobánk, mert a lánynak aki ott aludt volna meghalt a mamája, és ma volt a temetés. Egyszemélyes az ágy, de van olyan széles, hogy simán elfértek rajta ketten.

- Hát...Mi...- vörösödött el a lány.

- Ti nem vagytok együtt? - csodálkozott Nathan.

- Pedig nem úgy néztetek ki a koncert alatt, mint akik csak barátok - nézett rájuk hunyorogva Haven édesanyja.

Haven széttárt karral nézett szüleire és a kersztanyjára.

- Elalszok én a földön - fordult a lány felé a varázsló.

- Akkor ezt megbeszéltük - mosolyodott el Rose.

- Hív valaki taxit? - kérdezte Angelica, miközben összébb húzta magán a bőrkabátját.

- Majd én - vette elő a telefonját Nathan.

- Nem kell, hogy a földön aludjon - fordult halkan a varázsló felé.

- Miért, velem akar aludni? - húzta fel a szemöldökét.

- Rossz hír - tette a mellkasához a készüléket a lány édesapja. - Nem tudnak jelenleg olyan autót küldeni, amiben mindanyian elférünk.

- Ne már!

- Nem baj, majd mi megyünk külön - nézett a többiekre Piton, majd Havenre.

- Nekem jó - vonta meg a vállát.

- Jó akkor kettőt rendelek - mondta, és visszatette a telefont a füléhez.

- Nem válaszolt - fordult háttal a professzor a többieknek, hogy ne hallják a beszélgetésüket.

- Nincs rá jó válasz - közölte.

- De, van.

- És mi az? - döntötte jobbra el a fejét.

- Azt már maga döntse el - húzta félmosolyra a száját.

Szemforgatva lépett hozzá közelebb, majd álmosan a mellkasának döntötte a homlokát. Piton végig simított a hátán, majd átkarolta a csipőjét.

- És akkor nincsenek együtt, igaz? - hallották Rose nem eléggé halk hangját.

- Nem, nem vagyunk együtt - válaszolt vissza a lány.