Egy másik világban

11. rész - Veritaserum

- Na ne hülyéskedj! Ki ne találd, hogy bejön Piton! - hüledezett Ida.

- Micsoda? - meresztette Alondra a szemeit.

- Nem, nem, dehogy! - kezdett azonnal védekezni.

- Biztos? - gyanakodott Calla.

- Igen, biztos!

- Túl heves reakció, tuti bejön - állapította meg Aura.

- Merlin! Dehogy jön be! - tagadta folyamatosan halálra rémült arccal.

- Igazat kell, hogy adjak Aunak - rázta a fejét Calla.

- Merlinre már! Hányszor mondtam, hogy ne hívj Aunak! Falra mászok tőle! - kelt ki magából a boszorkány.

- Szar ügy - tárta szét a kezét Calla.

- Jó, jó, azért ne térjünk el az eredeti tárgytól. Haven? Nincs valami bevallani valód? - méregette összehúzott szemmel Ida.

- Nincs. Mondtam már. Nem az esetem - hazudta szemrebbenés nélkül.

A lányok egy ideig csak hallgattak és szemkontaktussal megbeszéltek valamit.

- Nem tudjuk, hogy higgyünk-e neked - szólalt meg végül Alondra. - Nem ismerünk eléggé, nem tudjuk eldönteni, hogy ilyen meggyőzőn hazudsz vagy tényleg nem az eseted. Reméljük nem haragszol ezért meg ránk.

- Nem az a típus vagyok aki ilyenen megsértődik. Azzal pedig, hogy kételkedtek nem tudok mit kezdeni - vonta meg a vállát Haven.

- Ilyen válszt vártunk tőled - biccentett Ida.

A lány nem szólt, csak kedvesen a négy boszorkányra mosolygott.

*

Még hajnalig beszélgettek és hülyéskedtek. Minden lehetséges téma szóba került. Reggel mind az öten viszonylag kialvatlanul keltek. Haven direkt utolsó maradt, így már csak ő maradt a szobába, a többiek a klubbhelyiségbe voltak. Sietősen a szekrényhez lépett és feloldotta a bűbájt. Szegény kutya halálra volt rémülve az elmúlt pár napban és a helyzet még mindig nem javult. Bár ez érthető. Óvatosan a remegő állat segge alá nyúlt, majd kiemelte a lyukból.

- Jajj szegény Bogyó - szomorúan puszilta meg az apró jószág fejét.

Az ölébe tette és simogatni kezdte nyuktatás képpen. Egy ideig az ágya oldalának dőlve ült Bogyóval az ölében, majd kimért egy adag kutyakaját és a szekrény aljába szórta. A csapnál kicserélte a vizet a tálban, s egy utolsó simogatás után csüggedten visszatette a szekrénybe a kutyát. A fürdőszobába sietett, ahol gyorsan felöltözött és a tükör elé lépett. Gyors mozdulatokkal megigazította a göndör tincseit, feltette a szokásos "sminkjét" és a többiek után ment.

Az érkezésére Nash, Alondra és Aura egy emberként pattant fel a kanapéról.

- Na végre már! Éhen halok! - panaszkodott a fiú miközben kiléptek a kőajtón. - Már kezdtem aggódni, hogy lehúztad magad a WC-n vagy valami hassonló.

- Ha ha - forgatta meg mosolyogva a szemeit.

- Gyógynövénytannal kezdünk? - szólalt meg Alondra, miután már egy ideje csöndben lépkedtek a zajos folyosókon.

- Azt hiszem - bólintott Haven.

- Jajj, pfuj - grimaszolt Aura.

- Ennyire gáz? - húzta el a szájá a lány.

- Á, nem. Csak Aurának - kezdte nyuktatni Nash. - Valamiért nem bírja a professzor - tárta szét a karját.

- Valamiért? - húzta össze a szemöldökét gyanakodva Haven.