Egy másik világban

31. rész - ,,Tudja mit? Bassza meg!"

Tényleg Oscar-t érdemelne ilyen jó alakítás után.

Nem volt túl jó éjszakája, minden alkalommal amikor becsukta a szemét, újra és újra lejátszódott előtte a délutáni jelenet. Reggel a tükör előtt állva szinte leállt a szíve, ahogy meglátta magát. Mint a mosott szar. Bucira sírt fej, vérvörös szemek, alatta két nagy karikával. Igazán bájos látvány. Reszketeget sóhajtva párszor megmosta az arcát hideg vízzel, majd megremegő szájjal a Piton által készített krémmel -még év elején adta a lányoknak, mert történt valami- kente be az arcát. Valóságos csoda egyépként, mintha át se zokogta volna az éjszakát. Bárcsak. A mosdókagylón támaszkodva keményen nézett a saját szemeibe. Össze kell szednie magát. Direkt csinálja, csak el akarja taszítani magától. És bár szíve szerint tovább loholna utána, az egója nem engedi. Ó, hogy az egó mekkora úr. Ellökve magát gyorsan felöltözött, majd mivel lusta volt hajat mosni, a copfhoz meg túl rövid, hogy ne nézzen ki hülyén, egy Nike baseball sapkát tett a fejére. Az ajtó előtt megállva kihúzta magát, és bár semmi életkedve nem volt, úgy tett, mintha lenne.

- Mehetünk? - kérdezték a lányok.

- Aha - biccentett, majd a klubbhelyiségben kiegészülve a fiúkkal indultak el.

Az úton, bár senkihez nem volt kedve, mégis végig hülyéskedett a többiekkel, nehogy feltünést keltsen. Már majdnem a Nagyteremnél voltak, amikor mellé sorolt Elijah.

- Minden oké? - kérdezte halkan.

- Persze. Miért? - pillantott fel rá kérdőn.

- Semmi - rázta meg a fejét, majd elmosolyodott. - Jól áll a sapka - jegyezte meg.

- Köszi - mosolyodott el zavarba jőve, majd a következő pillanatban felnevetett, amiért a srác lerántotta az ellenzőjét.

Elijah mosolyt színlelve nézte a lányt. Bár Haven azt hitte, hogy hülyülésből húzta le, valójában azért tette, hogy ne lássa a feléjük szemből közeledő professzort. Miközben beletúrt a jeges szőke hajáb találkozott a tekintetük a férfiéval. Az állkapcsát összeszorítva, idegesen állta a pillantását, majd ahogy Piton átnézett róla Havenre, majd vissza rá, egy utolsó gyilkos pillantást vetett a tanárára. A lány ebből semmit se vett észre, a barátaival beszélgetett. És talán így is volt jó.

A négy lány, és Nash után, magában imádkozva lépett be az ajtón. Csak ne legyen ott. A ház asztalok között sétálva óvatosan a professzori asztal felé sandított. Üres a helye. Valamiféle megnyugvás járta át, viszont ez nem tartott sokáig, ugyanis meglátta Jodie-t. A szeme megvillant, míg a keze ökölbe szorult. Egy pillanat alatt átjárta a düh és az utálat, amitől feszíteni kezdett a mellkasa.

- Hé, hé, nyugi! - suttogta a fülébe Ida, miközben a vállára tette a kezét.

- Miatta van! - szűrte ki a fogai között.

- Tudom, de már úgyse tudsz változtatni ezen - pillantott át Haven válla fölött a prefektusra. - Úgyse akar tőle semmit Piton! Hidd el!

- Tényleg? - szaladt föl szemöldöke. - Nem úgy tűnik - sziszegte ingerülten.

- Haven!

- Bocsi! Nem rajtad kéne kitöltenem - sóhajtotta megrázva a fejét.

A padra leülve a jobbjára Alondra került, míg a baljára sorba Calla, Ida és Aura. A műzlijére éppen tejet öntött, amikor egy kutakodó pillantást érzett magán. Azonnal abba az irányba fordulva, ahonnan érezte, Dumbledore kék íriszeibe nézett. Látta, hogy egy pillanatra enyhén összeszűkül a szempár, majd egy mosolyt küldve felé, visszafordult a reggelijéhez. Haven értetlenül ráncolta össze a szemöldökét. Most a fejébe nézett? Vagy amúgyis tudja? Teljesen összeszavarodva kezdte kanalazni az ételét. Fura. Éppen egy újabb adagot emelt a szájához, amikor megdermedt a mozdulatban.