Egy másik világban

5. rész - Bogyó

A szombatról már tud?

Másnap reggel kialvatlanul kelt fel. Egész éjszaka alig aludt. Ha nem éppen az járt a fejében, hogy végre beteljesült gyerekkori álma, és végre a Roxfortban van, akkor minden gondolatát Piton töltötte be. Mire felébredt senki nem volt a szobába. Csalódottan konstantált, hogy a két idegen lányt megint lekéste.

Nyújtózkodott egyett, majd kikelve az ágyából a szekrényhez sétált. Ez így nem megoldás. Tegnap Dumbledore valahonnan előszedett egy pelenkát, hogy arra végezze el a dolgát Bogyó, de azt már lekéne cserélni. Tegnap este felcsempészet egy csirkecombot kutyájának, de nem szokta emberi étellel etetni, így ez sem működik hosszú távon. A vizet megoldja, de az sincs rendben, hogy egész nap egy szekrényben van szerencsétlen állat. Sőt, nem, hogy nincs rendben, egyenesen katasztrófa. Leguggolt, majd kiemelte a halálra rémült kisállatot.

- Szia Bogyó! - símogatta meg a fejét.

Majd holnap megpróbálja rávenni Pitont, hogy had vigye magukkal az Abszol Útra. A gondolatra összugrott a gyomra. Egy egész nap kettesben Pitonnal.

Utoljára megsimogatta Bogyót, aztán visszarakta a szekrénybe, és egy bűbájjal levédte. A ládájába nyúlva elővette a tegnapi ruháját, és a fürdőbe ment. Mivel nem tudott fogat mosni, megivott vagy fél liter vizet. Gyorsan felöltözött, majd a tükörképét bámulva eldöntötte, hogy muszáj lesz majd valami sminket is vásárolni. Az órájára pillantva látta, hogy ha siet még éppen megtud reggelizni. Futó lépésben ment a nagyterem felé.

A nagytetembe beérve már csak elszórva látott egy-egy diákot reggelizni. Gyors pillantást vetett a tanári asztal felé, ahol egyedül Piton és McGalagony ült, és beszélgetett. Mardekár asztalhoz leülve szedett pár kanál műzlit a tányérjába, s leöntötte teljel. Komotósan elfogyasztotta a reggelijét, majd már ált is volna fel, amikor Piton hirtelen ott termett mögötte. Ijedten huppant vissza a padra.

- Holnap várom a tölgyfa ajtóban pontban 9-kor - mondta monoton hangon. - Érthető voltam?

- Igen uram - biccentett.

A bájitalmester már nagy léptekkel tovább indult, amikor Haven utána szólt.

- Professzor! - ált fel.

A férfi nem mozdult, csak megtorpant. Haven tudta, hogy ilyenkor arra vár, hogy ő oda menjen, és majd út közben elmondja, hogy mit akar. Gyors léptekkel indult a professzor felé. Mire elég közel ért Piton újra útnak indult.

- Tudom, hogy így is elég nagy dolog, hogy eljön holnap velem, viszont szeretném megkerni, hogy had vigyem a kutyámat is - túrt bele a hajába.

A férfi annyira megilletődött, hogy egy pillantara megtorpant.

- Micsodát? - meresztette rá a szemeit.

- A kutyámat - ismételte lehajtott fejjel.

- Azt már nem! Egyáltalán mit keres itt? És most hol a szent égbe van? - indult újra el. Olyan gyors, és nagy léptekkel ment, hogy a lány szinte futott utána.

- Kérem professzor! Tegnap reggel óta a szekrényemben van szegény Bogyó - húzta el a száját.

- Tessék? A szekrényében? Ezt ön sem gondolhatja komolyan - nevetett hitetlenkedve.

Amikor észrevette, hogy igen is komolyan gondolja Haven, és nem vicc, megrökönyödve bámulta a lányra. - Most azonnal hozza az irodámba azt a Merlin verte állatot - dohogott. - Mondom most! - akkorát kiáltott amikor látta, a lány nem mozdul, hogy az egész folyosó vízhangzott tőle.

A körülöttük álló összes diák őket kezdte figyelni. Gyorsan körbenézett Haven mielőtt futni kezdett, és egy csomó sajnákozó tekintettel talta szembe magát. Mindenki tudta, ha Piton kiabál az nem jelnet jót.