Egy másik világban

2. rész - Perselus Piton

- Szabad - szólt ki unottan Haven álltal oly' jól ismert hang.

Gyorsan megigazította kinézetét, majd idegesen, vett még pár nagy levegőt és a kilincsért nyúlt. Egy ideig csak fogta, majd hevesen dobogó szívvel lenyomta, aztán belépett.

Az ajtó kinyílása után rögtön megpillantotta a dolgozatokat javító Pitont. A kezével görcsösen szorította a kezében lévő pennáját, ami hatására erek dudorodtak ki kézfején. Az asztala fölé görnyedt, látóterébe kissé belelógott fekete haja, ami meglepő módon egy kicsit sem volt zsíros. Arca közepén kampós orr díszelgett. Orrába fűszeres illat kúszott. Az ajtóval szemben volt az igen magas kőasztal, mögötte egy bőr karosszékkel, amiben Piton professzor ült. Az asztal tetején szépen elrendezett pergamenek helyezkedtek el, pár pennával. A vendégeknek hasonló szék volt kikészítve, mint a klubbhelyiségben. A professzor háta mögött egy hatalmas könyvespolc volt található. A helyiségben néma csönd fogadta, csak a penna halk, jellegzetes hangját lehetett hallani.

- Jó napot, Piton professzor! - mosolygott.

Hangja hatalmas víszhangott vert a szobába.

- Kibámészkodta magát? - morogta.

A férfi hangjára azonnal végigfutott rajta egy különös érzés és libabőrös lett.

- Öhm...Elnézést - kezdte harapdálni a száját.

Hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon. Nem mehet oda valakihez azt mondani, hogy az egész élete csak egy film, és ő valami csoda folytán belepottyant.

- Kinyögné végre mi a problémája? Ne húzza itt az időmet, ha nem tudja elmondani mit akar tűnjön innen. Nem érek rá egész nap - dohogott Piton.

- Öhm...Egy elég kényes téma kapcsán segítséget szeretnék kérni öntől - tördelte ujjait.

- Esküszöm, hogy szétátkozom, ha ön is szerelmi tanácsadónak néz! - cserélte ki indulatosan a pergament maga előtt.

- Tessék? - húzta össze szemöldökét, majd hangos nevetésben tört ki.

Tényleg ezt mondta? Életében nem gondolta volna, hogy egyszer hallani fogja ezeket a szavakat Perselus Piton szájából. Sőt, igazából életében nem gondolta volna, hogy személyesen találkozhat vele.

- Mégis mi olyan átkozottul nevetséges kisasszony? - csapta az asztalra az írószközt, ami hatására egyből abbahagyta a lány a nevetést, s ezután a professzor Haven ottléte óta először felnézett. Egyenesen a lány szemeibe.

Ahogy a férfi fekete íriszeibe nézzet dió méretűre ugrott össze a gyomra, és teljesen lefagyott. Amikor Piton először meglátta őt, Haven látta az arcán átsuhanni a meglepődést, és még valamit, de a másik hamar rendezte vonásait, újra a szokásos semmit mondó álarcát látszatta.

- Ha jól sejtem, most azon gondolkodik, ki is lehetek - segítette ki Piont, miután hosszabb ideig már-már kínos csend állt be.

- Jól gondolja. Ismernem kéne? - húzta fel jobb szemöldökét.

- Nem - válszolot Haven egyszerűen.

Egy ideig csendben méregette a bájitalmaster, majd ismét maga elé vett pár pergament, s azokat kezdte tanulmányozni. A lánynak foggalma sem volt, hogy mi történhet az előtte ülő fejében. Végül Piton felemelte fejét, és érdeklődve az idegenre nézett.

- Az igazgató úr ismeri? - kérdezte, és kereszdbe tette lábait, majd összekulcsolta ujjait, úgy támaszkodott meg asztalán.

- Ami azt illeti...Nem - túrt bele a hajába.