Egy másik világban

17. rész - Labirintus

Párbajozni fognak.

Már jócskán éjfélt ütött az óra, már áthaladtak a vasárnapra, amikor Haven még mindig mosolyogva idézte vissza az előző napot.

Reggel nagyot nyújtózkodva kelt ki az ágyából. A szoba már üres volt, a többiek már elmentek. Elővett egy kényelmes outfitet, majd a neszeszerével együtt a fürdőbe vonult. Vette egy hosszú hidegzuhanyt, aztán maga köré csavarva egy fehér törölközőt kilépett a szőnyegre. A papucsába lépve a tükör elé csoszogott, szomorúan konstantálta, hogy a füle előtt a hajvonalához nőtt egy méretes pattanás. Egész tinédzser korában szenvedett velük és a miteszerekkel, végre kitisztul a bőre, erre tessék. A fejét rázva a ruháiért nyúlt, majd komótosan öltözködni kezdett. A szokásos módon megcsinálta a szempilláit, de a tust most kihagyva előre hajolt megigazítani a haját. Elvégezte az elmúlt pár napban kialakult reggeli rutinját Bogyóval, aztán a cipőjébe bújt és feltette az óráját. Ránézve a számlapra lemondóan sóhajtott egyet. Megint lekéste a reggelit. Amikor kilépett a klubbhelyiségbe már csak elszórtan üldögélt egy-egy házbéli diák, a többiek már valőszínüleg a birtokon voltak. Unottan a konyha felé vette az irányt, ahová amikor belépett egy reggeliző társ fogadta.

- Jó reggelt Piton professzor! - mosolyodott el egyből.

A férfi reakcióját látva, ő annyira nem örült a társaságnak.

- Ne nézzen már - fordult hátra Haven, amikor már egy ideje magán érezte a professzor perzselő tekintetét.

- Szerinte nincs jobb dolgom, mint magát bámulnom? - tagadta egyből lesajnálóan.

- Ezek szerint, nincs - vont vállat, majd visszafordult.

- Elég! - csapott az asztalra dühtől lángoló szemekkel, mire a lány összerezzent.

- Uh...Elnézést - fordult meg meghökkenve.

Nem gondolta, hogy ennyire beidegesedig rá. Értetlenül fordult a kiviharzó bájitalmester után. Miután megreggelizet, hezitált, hogy a többiek után menjen vagy a klubbhelyiségbe, végül úgy döntött inkább kimegy ő is a birtokra. Hosszú keresgélés után sem találtak őket, ezért egyenesen Hagrid kunyhója felé vette az irányt.

- Szia Hagrid! - lépett be mosolyogva a kunyhóba.

- Haven! - lépdelt hozzá az óriás, majd megölelgette a lányt.

Mire kiszabadult az ölelésből, azt hitte kettétörtek a bordái.

- Nem voltak nálad a többiek? - nézett szét a lakásában, de csak Agyar volt ott.

- Nem.

Még mielőtt távozott volna megsimogatta a kutyát, majd mégegy bordatörős ölelés után kilépett a kunyhóból. Tanácstalanul álldogált egy ideig, majd megindult a Kviddics pálya felé. Az egyetlen ötlete maradt.

- Merlinre, ti mikor keltek? - kiabált fel, a három fent repkedőnek.

- Nyolckor, miért? - kiabált le Alondra.

A lány nem válaszolt csak legyintett egyet.

- Nem jössz? - kiáltott le Nash.

- Nem repültem még - jött zavarba.

- Azt hogy? - ordított le a fiú.

- Így - tárta szét a kezeit.

- Akkor most megtanítunk - mosolyodott el Aura, majd mind elkezdtek leereszkedni. - Szóval, arra még emlékszem elsőből, hogy lerakod magad mellé a seprűnt és azt mondod hogy: fel! - kezdte a lány.