Egy másik világban

22. rész - Zsupszkulcs

Az egyetlen különbség, hogy Piton ezúttal valami különös dologgal a szemében nézte a lányt, ami Havennek fel sem tűnt.

A napok rohamosan teltek. Mire Haven feleszmélt a koncert reggelén ébredt. Gyomorgörccsel a gyomrában tápászkodott ki az ágyából. A ládájáról leszedte az előző este alaposan átfontolt szettjét és hulla fáradtan a fürdőbe vonult. Egy hosszú frissitő tusolás után felöltözött és rendbeszedte az arcát.

- Jó leszek így? - sétált ki a többiekhez és végigmutatott magán.

Fekete szélesszárú szakított farmer, sötetzöld crop top, fekete-fehér susogós anyagú melegítő felső és Ida sötétzöld-fekete-fehér kölcsönkért Jorden-je.

- Csinos vagy! - dicsérték meg a többiek.

- Tudom - vigyorodott el és megdobta a haját.

- Hülye - rázta a fejét Calla nevetve.

Elmosolyodott, majd az ágyához sétalva lehuppant rá és beszélgetni kezdtek, amíg Ida ment a fürdőszobába. Az ajtón kettőt kopogva dugta be a fejét Nash.

- Kész vagytok?

- Persze - válaszolta Aura és elindultak reggelizni.

- Mi van néger? - kiáltott oda egy random alsóbbéves, miközben a folyosón sétáltak.

- Anyád picsája - kiabált vissza, majd, ha mi sem történt volna, továbbment.

- Mi a franc? - döbbent le Haven.

- Ne is törődj vele - legyintett a fiú. - Már megszoktam. Egész életemben megkülönböztettek, elítéltek és csesztettek a bőrszínem miatt. És ez soha nem is fog változni. Mindig voltak, és mindig lesznek is rasszisták. Jobban jár az ember, ha csak szimplán elengedi és nem veszi magára.

- Sajnálom - húzta el a száját szomorúan.

- Kösz - mosolyodott el és átkarolva Haven vállát mentek tovább.

Már majdnem a Nagyteremhez értek, amikor majdnemhogy felborítva Havent elhaladt mellettük Piton. Értetlenül néztek a lobogó taláros professzor után.

- Na, ez mi volt? - ráncolta a szemöldökét Nash?

- Na, vajon mi? - bökte oldalba Aura Havent.

- Ki ne találd már! - nézett rá Haven felhúzott szemöldökkel.

- Huuuu - adták a háttérhangot a boszorkányok.

- Mi van? - kezdett a többiek között forgolódni Nash, miután levette a kezét a lányról.

- Semmi - legyintett mosolyogva Alondra.

- Ne már! - háborodott fel a varázsló.

- Lányos dolog, ne törődj vele.

- Ki ne találjátok már! - ismételte Haven.

- De - vigyorgott Ida. - Nagyon is kitaláljuk - mondta, de ennyiben is hagyták, mert beértek a Nagyterembe.

*

Mivel a többiektől már elköszönt, de volt még ideje, a Fekete-tó partjára ült, mint az elmúlt napokban, amint volt egy kis ideje. Már egész hűvös volt, de mivel Amerikában még elég meleg van november elejéhez képest, inkább ahhoz az időhöz öltözött fel. A hideg szél néha-néha belekapott a hajába, ilyenkor kirázta a hideg. A hatalmas tó habjaira bámulva gondolkodott. Összeszorult mellkassal gondolt a szeretteire. Nagyon hiányoztak neki az otthoniak. Az elején még nagyon élvezte, de akkor. Akkor már nem igazán. Először csak egy könnycsepp gördült végig az arcán, majd megállás nélkül útnak indultak. Két világ közé szorult.