Egy másik világban

39. rész - Megoldás

Dumbledore szokásos kedvesen csengő hangját meghallva, a szituációhoz képest túlságosan jókedvűen lépett be az ajtón.

A kör alakú irodába belépve, miután köszöntötte a jelenlévőket, végigsiklott a pillantása az alvó -vagy legalábbis azt tettető- régi igazgatónők és igazgatók protréjain, majd megállapodott Dumbledore-on.

- Citromport? - kérdezte derűs mosollyal az igazgató, viszont úgy tűnt, a vidámságban csak Haven osztozott vele. Miután mind illedelmesen visszautasítottak az édességet, az igazgató elkomolyodott. - Miss Duke, elmondaná, mi történt? - pillantott rá Dumbledore, mire Haven értetlenül Perselus-ra nézett. Nem lenne egyszerűbb csak megnézni az emlékeiket? A férfi alig észrevehetően jelezte neki, hogy várja ki a végét, mire a lány átvezette a tekintetét a varázslóról a Hugrabugosokra.

- Megfenyegetett! - bökött rá hisztérikusan, mire elkerekedett Haven szeme.

- Igen! Mind a kettőnket! - helyeselt Gia.

- Ki? - dőlt előre a székében, hogy jobban rájuk lásson. - Én biztos nem! - háborodott fel, Nadie-ra, majd Dumbledore-ra pillantva, mire érezte, hogy Perselus óvatosan meglöki a térdét a sajátjával.

- Nyugodjon meg, Miss Silverman! - szólt kedvesen Dumbledore. Haven a bájitalmesterre sandítva halkan sóhajtott, majd visszadőlt. - Ennyi történt? - kérdezte nyugodtan az igazgató.

- Igen - bólintott Nadie kihúzva magát.

- És megtudhatnám, hogy mivel fenyegette magát Miss Silverman? - döntötte kissé oldalra a fejét.

- Hát... - hápogta, mire Haven visszafolytott mosollyal az asztallapot kezdte fixírozni.

- Miss Duke? - szólította meg Dumbledore.

- Azt mondta... - motyogta kelletlenül.

- Nem történt ilyen, igazam van Miss Duke? - kérdezte Dumbledore várakozóan.

- Nem - vallotta be kerülve mindenki tekintetét.

- Azt tudja Miss Duke, hogy most akár el is tanácsolhatnám? Nem ez az első ilyesfajata ügye már - mondta komoran, Nadie pedig lesápadt.

- Kérem ne! - pánikolt be azonnal. - Ne, ne, kérem, ne! - rázta a fejét hevesen. - Nem küldhet el innen! - gyűltek könnyek a szemébe. - A Roxfort az otthonom! - Haven elképedve végignézett a professzorokon, majd megállapodott a tekintete Nadie-n. Soha nem látta még ilyen sebezhetően és soha nem is gondolta, hogy látni fogja.

- Tudom, Miss Duke - szólt lágyan az igazgató. - Nem áll szándékomban elüldeni magát...egynelőre. Vegye ezt egy utolsó figyelmeztetésnek!

- Köszönöm! - hajtotta le a fejét hálásan, amitől a vörös haja függönyként eltakarta az arcát. Haven egy ,,itt most mi az isten történt?" arccal a bájitalmester felé fordult, de a férfi csak alig láthatóan megrázta a fejét.

- 15 pont a Hugrabugtól. Fejenként - mondta Dumbledore. - Viszont látásra! - mosolyodott el, mire Haven és Perselus összenézett.

- Viszont látásra! - köszönt el Herbert és kivitte magával a két lányt.

- Viszont látásra! - állt fel McGalagony, majd az ajtóból gyorsan visszatekintett az ülőkre, aztán kiment.

- Igen? - az idős varázsló felváltva pillantgatott a lány és a férfi között.

- Öhm... - sütötte le a szemét, a pulcsiujját a kézfejére húzva. A férfi bíztatóan a combjára tette a kezét, Haven pedig ennek hatására nagyot nyelve Dumbledore szemébe nézett. - Szeretnék itt maradni - mondta ki gyorsan. - Pokol volt ott az életem. Nem bírnám ki, hogy visszamenjek oda.