Egy másik világban

40. rész - Készülődés

Perselus kabátjának a gallérját megfogva lehúzta magához az arcát, majd lassan megcsókolta.

A beszélgetésükben éppen beállt a csend. Perselus Haven lába között feküdve, a mellkasán pihentette a fejét, miközben mind a ketten egymást simogatva figyelték a hangosan ropogó tüzet, és némán élvezték a másik társaságát.

- Vannak karácsonyi díszeid? - pillantott le rá.

- Nincs - vágta rá azonnal.

- Őszinteség, Perselus! - förmedt rá.

- Vannak, de a te esetedben nincsen - javította ki.

- Legalább egy karácsonyfát állítsunk fel! - kérte, mire a férfi sóhajtott egyet. - Perselus! - a bájitalmester abbahagyva a háta simogatását megtámaszkodott a kanapén, hogy felnézhessen rá.

- Minek? - kérdezte unottan, mikor már egy szinten volt a fejük. - Fölösleges.

- Légyszi! Ne legyél hangulat gyilkos! - ráncolta a szemöldökét, ennek hatására pedig fújtatva a mellkasának támasztotta a férfi a homlokát, majd feltápászkodott.

- Még jó, hogy én, a hangulat gyilkos típus vagyok - morogta, majd miután felsegítette Havent, magához hívott egy kisebb kartondobozt.

Kivéve belőle egy apró, már összerakott műfenyőt, letette a kandalló melletti sarokba és felnagyította. A lány vigyorogva a férfire nézett, aki fejcsóválva feltűrte az ingét, majd a kartondoboznak is visszaadta az eredeti méretét.

- Ne legyél már ennyire morcos! - ölelte át hátulról. - Csak érezd egy kicsit jól magad! - Perselus végigsimítva Haven kezén lassan megfordult, majd magához húzta a lányt.

- Elmegyek megkeresni az égősorokat - mondta, majd miután elment, Haven a cipősszekrényhez sétált.

A képüket a kezébe véve az ajkába harapott. Ha az nincs ott, eszébe se jut megállni, úgy viszont nem fut össze Perselus-szal, nem beszélik meg, ő pedig Szilveszter után visszamegy 2021-be, mintha az elmúlt két hónap soha nem is lett volna.

- Ez honnan van? - fordult hátra, ahogy hallotta, hogy kijött a varázsló szobájából.

- Rose-ék adták egy borítékba. Nem emlékszel? - ment közelebb. A képre lenézve összevont szemöldökkel elgondolkozott, majd hirtelen beugrott az egész. Búcsúzkodás után nyomta a keresztanyja a kezébe.

- De, mostmár, igen - pillantott fel a bájitalmesterre. - Hogy került hozzád?

- Miután rájöttem, hogy nem emlékszel, ellpotam - vallotta be megvonva a vállát, amitől Haven elnevette magát. - Ott van a többi - mutatott a felső fiókra.

A fehér borítékban másik három kép volt még. A tömegben, ahogy a villogó fények között Perselus kisimítja a haját az arcából, amikor neki lökték, ahogy a koncert után kinyitja neki a férfi a taxi ajtaját, ő pedig rámosolyogva beszáll, és este, egymás mellett ülve eszik a konyhában a pizzájukat. Az összes képen, ahogy egymásra néznek látszik, hogy mind a ketten oda és vissza vannak egymásért. Szíve szerint elvitt volna legalább egyet, de tekintettel, hogy a fiúk bejárnak hozzájuk, visszatette őket a helyükre.

- Honnan tudtad, hogy nem emlékszem? - fordult felé, a két kezével a szekrénynek támaszkodva.

- Amikor lejátszódott egy ugyanolyan párbeszédünk, megfájdult a fejed. Ez a hibás emlékezet módosítas miatt volt - a férfi szavait hallva azonnal beugrott neki, amikor Helios bunyóját követően történt ez.

Már elindultak éppen az ellenkező irányba a bájitalmesterrel, mire a barátainak odaszólva, a fülében dobogó vérrel a férfi után sietett. Bármennyire is beégeti magát, tudnia kell, hogy mi a baja.