Egy másik világban

24. rész - Múlt

Az elmúlt órákban még nevetni is hallotta, akkor pedig száz százalék biztos volt, hogy, ha felnézne, egy üres arcot látna.

- Arra tessék! Ott leellenőrzik a táskájukat és utána már mehetnek is be - mondta vontatottan egy fiatalabb lány és visszanyújtotta a jegyeiket.

- Köszönjük! - mondta Piton.

Havennek nyújtotta a papírt és már el is kapva róla a tekintetét az ellenőrző ponthoz indult.

- Jó estét! - köszönt.

- Jó estét! - mondták szinkronban.

A lány átemelte a hasitasiát a fején és előre nyújtotta. A srác egy pillanat alatt átnézte a fakkokat és már vissza is adta.

- Uram? - pillantott fel a bézbólsapka alól.

- Nincs.

- Akkor már mehetnek is, jó szórakozást! - tólta fel a szemüvegét mosolyogva.

A férfi csúnyán lenézett rá, mire azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. Haven elnézéstkérően pillantott rá, majd elsétált mellette. Ahogy egyre közeledtek, úgy nőtt az emberek száma és a hangzavar is. Kisebb, nagyobb csoportok és párok tolongtak az ajtónál várva, hogy bejussanak. Míg az emberek siettek el melletük, hogy minél hamarabb beérjenek, Piton és Haven is a tömeget páztázva próbálták keresni a szülőket, viszont se a tömeg, se a félhomály nem volt a segítségükre.

- Valami? - szólt a lányhoz hosszú idő óta előszőr.

- Semmi - rázta meg a fejét.

Mikor már majdnem az ajtóhoz értek, a professzor hirtelen megragadta Haven kezét és jobbra kezdte terelni. Értetlenül nézett fel rá, mire a bájitalmester előre bökött az állával. Egy, az anyukájára hasonlító alakot látott benyomulni, az éppenhogy kinyílt ajtón. Felgyorsítva a lépteiket utána indultak, de mire beértek már csak a hült helyét találták.

- Nem hiszem el - dörzsölte meg a bal kezével a halántékét a lány.

- Elmondaná, hogy most mégis mi a problémája? - pillantott a neki háttal álló lányra felhúzott szemöldökkel.

- Semmi - mondta miközben megfordult, viszont arra nem számított, hogy ilyen közel áll hozzá professzor.

Felgyorsult szívveréssel nézett fel a férfi szemeibe. Egy hosszabb pislantás után, a tekintetével követve saját mozdulatait lassan előre nyúlt és a mellkasára tette a kezét. Amint megérezte a tenyere alatt a fekete póló anyagát egymás után egy pillanat alatt többször is szétátkozta magát. Óvatosan visszanézett Pitonra, de nem igazán tudta eldönteni, vajon mit is érezhet vagy gondolhat. Végül végtelenül hosszú pár másodperc után hirtelen elvette a kezét és kikerülve a mögöttük lévő külön VIP ajtó felé kezdett sietni. Csupán pár méter választhatta már csak el tőle, amikor mind a két felkarján erős fogást érzett, majd hátra fordították. Amint levette róla a varázsló a kezeit nagyot nyelve, már-már félve sandított fel az éjjfekete szempárba. Egy hosszú percig semmi nem történt, majd a varázsló törte meg a csendet:

- Ne merjen legközelebb bárhová is menni nélkülem, az én felügyeletem alatt van, ha bármi történik, az én felelőségem - csattant fel ingerülten. - Megértette?

Haven teljesen lesokkoltan állt Piton előtt. Szinte mindenre, de biztos nem erre számított.

- És amikor otthagyott az utcán egyedül? - mondta végül.

- Parancsol? - tornyosult felé felhúzott szemöldökkel.

- Amikor kiderült, hogy órákkal korábban jöttünk, és az utcán hagyott egy idegen országban egyes egyedül. Akkor nem az ön felelősége voltam?