Egy másik világban

27. rész - Bunyó

Tudva, hogy a házvezetőjük úgyse megy utánuk, a klubbhelyiség szőnyegén kiterülve felgyorsult légzéssel vihogtak.

Reggel fájó fejjel és eldugult orral ébredt fel. Az arcát megdörzsölve ült fel, mire látta, hogy már mindenki elment. A szokásos reggeli dolgait elvégezve indult el. Egy zsepit előhúzva a pulcsizsebéből hangosan fújni kezdte az orrát, amire nem éppen kevés undorodó pillantást kapott a portréktól. A szemét megforgatva a mellette lévő kukába dobta a szemetét, majd befordult a nagyterem folyosólyára. A nagy ajtón belépve meglepődve konstantálta, hogy szinte fullon van. Az asztalok között a szemével egy helyet folyamatosam szugerálva, mintha attól egyik pillanatról a másikra ott teremne sétált végig. Csalódottan elkapva a tekintetét a barátait kezdte keresni. Köszöntve egymást végül Aura és Ida közé ült le. Alighogy kiszedte a reggelijét a tányérra, Errol csapódott bele. Mosolyogva lekötötte a lábáról a levelet, majd egy kocka szárazkenyeret a szájába adva hagyta, hogy elrepüljön. Az üzenet első pár sorát elolvasva a szája elé kapva a kezét sok önüralom kellett neki, hogy ne kezdjen el visítozni.

- Mi az? - kérdezte kíváncsían Calla.

- Bár még korai, de meghívtak az Odúba karácsonyozni - fordult felé boldogan vigyorogva.

- Melyik napra? - tette le a bögréjét Aura.

- 24.-ére - fújta ki az orrát ismét.

- Akkor jó - könnyebült meg Nash. - Akkor mi meg 25.-ére hívunk meg.

- Kajak? - szaladt fel mind a kettő szemöldöke.

- Aha, alap - vont vállat Ida. - Vacsorázunk, utána meg ajándékozás.

- Szüleid is jöhetnek, nekünk mindig ott vannak - tette hozzá Alondra.

- A szüleim biztosan nem, de én szívesen megyek!

- Megbeszéltük - biccentett Aura.

Haven boldogan ette tovább a reggelijét, és azt hitte semmi nem ronthatja el a kedvét. Hát...benézte. A hátsó tanári ajtót kicsapva Piton érkezett meg mögötte lobogó talárral. A tekintetük egyből találkozott, mire a professzor semleges arckifejezése még hidegebbé és távolságtartóbbá vált. Gombóccal a torkában hajtotta le a fejét érezve, hogy elmegy az étvágya.

- Történt valami? - kérdezte halkan Aura.

- Semmi olyan, amit ő nem akart volna - suttogta a fejét rázva. - De igazából nem is nagyon történt semmi - hazudta.

- Hát, akkor nem tudom - mondta furán, majd elfordította a fejét. Haven felhúzott szemöldökkel nézte a barátnőjét, majd előhúzott egy zsepkedndőt.

Tényleg nem tudta, hogy mi lehet a férfi baja. Ahogy elmondta Aurának is, semmi olyan nem történt pénteken, amit ő nem akart volna. És, ahogy visszagondolt az előző előtti napra, mintha pusztán csak egy álom lett volna. Az a sok dolog ami történt. Szombaton pedig pláne nem vol semmi olyan. A fejét megrázva kapta fel a fejét.

- Tegnap roxsmorti nap volt, nem?

- Ja, de - vont vállat Nash.

- De, akkor...

- Nem volt kedvünk menni - kortyolt a töklevébe Ida.

- Meg amúgyis aludtál - szólt teli szájjal Calla.

- Legközelebb, ha elaszok nyugodtan keltsetek fel - mondta nem tetszően Haven.

A témát elterelve a többiek jókedvűen folytatták a reggelit, míg Haven gondolatai újra Pitonnál kötöttek ki. Valahogy Az Odúba való meghívás miatti jókedve egy pillanat alatt elillant. Pedig gyerekkora óta álmodozott róla, hogy egy ilyen karácsonyon részvesz. És az a rengeteg ember. Mégjobban elcsesződött kedvvel, hogy már a férfi miatt ennek se tud örülni, dühösen tette le a villáját. Miért kell ilyen idiótán viselkednie. Biztosan nem veszi be, hogy közömbös felé. Ehhez már túl sok dolog történt közöttük a koncerten. Erről ahogy eszébe jutott ismét, hogy szorítja az idő, a düh ismét szomorúságba váltott. A mellkasában szorító érzéssel itta ki a poharából az utolsó kortyot és állt fel a többiekkel együtt.