Egy másik világban

37. rész - Igazság

- Csak tudja, ha bármikor beszélni akar valakivel, én itt vagyok - nézett mélyen a szemébe, majd elengedve a lányt, maga mögött örvénylő talárral bement a kastélyba.

- Csendet! - tette fel a kezét Dumbledore. - Biztos mindnyájan értesültek már róla, hogy a mai nap folyamán, a roxmortsi kirándulás közben az egyik diákot megtámadott egy dementor. Szerencsére Lupin professzor... - pillantott a férfi felé. - ...éppen arra járt, így sérülés nem történt - mondta, mire több diák -inkább Griffendélesek- tapsolni kezdtek. - Egyenlőre viszont szereték nyomatékosan megkérni mindenkit, hogy ma ne tartózkodjon tanári felügyelet nélkül a Roxfort szabadtéri területein, baleset vagy tragédia elkerülésének érdekében - szólt komoly tekintettel. - Viszont akkor térjünk rá arra a részre, ami minden jelenlévő diákot érdekel - vidult fel, mire mindenki fészkelődni kezdett. - A tévhitek ellenére nem, a bál nem marad el - mosolyodott el, ahogy gyerekek üdvrivalgásban törtek ki. - A Roxmortsba holnap mennek vissza, a bál pedig 25-én kerül megrendezésre - jelentette ki. - Azonban nem húznám tovább fölöslegesen a szót, jóétvágyat kívánok! - lépett le a pódiumáról.

- Azt nem értem, hogy, hogyan került ide egy dementor? - kanalazott a szájába egy adag levest Alondra.

- Kérdeztem Dumbledore-t, de nem válaszolt - vont vállat Aura.

- Miss Silverman! - állt meg hirtelen a lány mögött, amitől Havem összerezzenve letette az evőeszközt, majd felé fordult. - Csak nem megijedt? - vonta fel a szemöldökét.

- Dehogy - forgatta meg a szemét.

- Dumbledore beszélni szeretne magával - tért a lényegre.

- Rendben - biccentett, aztán visszafordult az asztalhoz.

- Most - pontosította.

- Most? - szaladt fel mindkég szemöldöke.

- Ennyire értetlen? - meredt rá unottan.

- Nem ér rá később? - próbálkozott a hajába túrva.

- Nem.

- De...

- Nem ismétlem el magam - szólt a türelmét vesztve, mire Haven szóhajtva felállt.

- Bocs - tárta szét tehetetlenül a kezét a barátaira nézve.

Az asztalok között átsétáltva lehangoltan pillantott körbe a teremben. Az utolsó normális vacsorája a Roxfortban. Egy ,,köszönöm"-öt motyogva még utoljára visszanézett a nyüzsgő Nagyterembe, majd kiment Piton előtt.

- Dumbledore nem szeret vacsorázni? - morogta Haven, mire a férfi egy gyilkos pillantást küldött felé. A lány a nyakát behúzva az ajkába harapott, hogy visszatartsa a nevetését.

- Bizonyára az igazgató úr - nyomta meg az utolsó két szót - is szeret vacsorázni.

- Remek! Akkor most miért is nem azt csináljuk? - vonta fel a szemöldökét.

- Belehalna, ha csak egszer is befogná és nem a panaszkodását kellene hallgatni, igaz? - meredt rá Piton unottan.

- Bizonyára - biccentett gúnyosan a férfire mosolyogva.

- Remek! - forgatta meg a szemét.

Az irodáig vezető maradék út csöndben telt el. A csigalépcsőn a bájitalmester ismételten előre engedte Havent, majd ahogy bekopogott Dumbledore irodájába, szinte azonnal jött a válasz. A lányon ahogy belépett a félkör alakú irodába, mint mindig végigfutott a varázslat az egész testében, és ahogy Pitonra nézett, rajta is. Látszott, hogy teljesen ellazul. Az igazgató a szokásos mosolyával köszöntötte őket és miután leüktek citromporral kínálta őket. Miután kifaggatta Havent, hogy jól van-e a dementorral való találkozás miatt, megbeszélték, hogy két ünnep között a Roxfortban marad a lány, majd útjára engedte őket.