Egy másik világban

30. rész - Jegesszőke hajú srác

Talán még soha nem beszélt így vele.

Dumbledore mindekit a Nagyterembe hívatott, így egy hatalmas tömeg alakult ki az ajtó előtt. Havenék leghátul álltak, és várták, hogy végre ők is sorra kerüljenek. Hosszas várakozás után végre lement a tumultus, majd az utolsók között bementek a telitömött helyiségbe. A Mardekár asztalhoz leülve mind érdeklődve várták, hogy mit szeretne az igazgató.

Haven az állát támasztva nézett a professzori asztal felé, de nem tudta túl sokáig az idős varázslón tartani a tekintetét, mindúttal átsiklott a mögötte ülő fekete alakra. Piton megérezve ezt a lányra pillantott. Amint találkozott a tekintetük Haven azonnal zavartan lesütötte a szemét, majd halványan elvörösödve kényszerítette magát, hogy csakis Dumbledore-t nézze, bár érezte magán a bájitalmester perzselő nézését.

-...Az eddigi évekhez hasonlóan, december 23-án ismételten megrendezésre kerül a Karácsonyi bál. A táncpróbák menetéről szokásosan a házvezető professzoraik fogják tájékoztatni magukat - kapta el a szónoklat végét, amitől telejesn izgalomba jött. Bál a Roxfortban. Igen, jól értette, bál a Roxfortban. Jó ég!

*

Már mindenki aludt, egyedül ő forgolódott, nem jött álom a szemére. Kinézve az ablakon, látta, hogy újra szálingózni kezd a hó. Több se kellett, a karácsonyi pizsomájához felvett egy vastagabb szürke pulcsit, zoknit, és a fehér-szürke magasszárú sneaker-ét -az Abszol Útról maradt pénzből vette, amit hiába próbált visszaadni, nem fogadta el Dumbledore-, majd kiábrándító bűbájjal elindult kifelé. Maga előtt összefont karra, halvány fénnyel a pálcájából sétált a folyosókon. Csak a léptei, és a vele veszekedő porték hangja hallatszódott, semmi más. A kastélyon belüli kis kerthez érve amint kiment, megcsapata a téli hideg. A látvany gyönyörű volt. A felhők mögül éppenhogy kilátszódott az erősen "világító" Hold, a hó egyre nagyobb pelyhekben, és egyre intenzívebben esett, így egyre inkább kezdett eltűnni a széttaposott réteg, a helyét pedig a firss hó vette át. A pulóver ujját lehúzva, és magát összehúzva, a felfelé szálló leheletét nézve indult a szokásos padjához. Amennyire csak tudta maga alá rángatta a pulcsija alját, és leülve a vele szemben lévő oszlopok mögötti tájat kezdte bámulni. A ruhája egyre nőtt a hópelyhek maguk után hagyott vízfoltokkal, és a haja is egyre nedvesebb lett, de nem törődve vele csak ült tovább a gondolataiba temetkezve. Annyi minden járt a fejében, hogy csoda, nem robbant szét a feje.

- Silverman! - szólt rekedt, fáradt hangon.

- Jézusom! - ugrott meg a szívére téve a kezét.

- Nem nyugodt a lelkiismerete? - kérdezte folvont szemöldökkel.

- Elvoltam gondolkozva! - förmedt rá.

- Hogyne - bólintott, majd megkerülve a padot leült Haven mellé. - Mi van magán Silverman? - szaladt fel a szemöldöke a nadrágjára nézve. Világos szürke alapon elszorva mini mikulások, rénszarvasok és candy cane-ek.

- Karácsonyi pizsi - közölte összevont szemöldökkel mosolyogva.

- 8-a van - szólt értetlenül.

- Már elsején is volt rajtam. Van egy pár... - mondta a férfi arcán szórakozva.

- Hány éves pontosan? - kérdezte, mire Haven felnevetett.

- Elvileg 19...

- Gyakorlatilag 5 - fejezte be Piton.

- Igen - bólogatott mosolyogva. - Annyira szép a kastély így, havasan - szólalt meg percek múlva hátrapillantva.

- Gyerekkorom óta nem tudok betelni a látványával. Minden télen újra és újra levesz a lábamról - mondta továbbra is az előttük elterülő tájat bámulva, mire Haven meglepődve, hogy ezt mondta, felé kapta a fejét. A távolba meredő professzort nézve egy pillanat alatt döntött, majd a törkában dobogó szívvel, minden mindegy alapon közel csúszott, és a vállára hajtotta a fejét, pont, mint Amerikában. - Mit csinál? - kérdezte halkan, lenézve rá.