Egy másik világban

9. rész - Amortentia

- Szívesen - mosolyodott el boldogan.

Haven boldogan indult hétfő reggel Bájitaltanra. A terem előtt legtöbben feszülten, gyomorgörccsel áldogáltak, azonban a lány teljes nyugalamt árasztott magából. Valójában félnie kellett volna, mert nulla tudással megy egy végzős órára, mégis bízott abban, hogy úgysem szivatja meg Piton.

- Befelé! - szólt a háta mögött egy mély, éles hang.

Hangos csapodással vágodott az ajtó a kőfalnak, majd beözönlöttek a diákok a helyisébe. Utolsóként a professzor lépett be, majd bevágta maga mögött az ajtót. Susogó talárral az asztalához ment, leült, majd egy laza pálcamozdulattal elkezdett felíródni egy recept a táblára. Miután az összes hozzávaló felkerült a táblára Haven lassan átfutotta azokat. Villámcsapásként érte a felismerés, bőre fal fehérre váltott. Azonnal megismerte.

- A mai napon Amortentiát fognak készíteni - kezdte Piton, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. - Az Amortentia a világ legerősebb szerelmi bájitala. Sajátos fényes gyöngyházszínű és jellegzetes spirálosan felszálló gőzű főzet. Igazi szerelmet nem ébreszt, csak erős megszállotságot az illető iránt akit először meglát. Ha megszagolják érezhetik annak az illatát, akit a legjobban szeretnek, illetve akire a legjobban vágynak. Ám a főzetet nem könnyű elkészíteni. A pontos leírást a 349. oldalon találják meg - mondta, majd leült az asztalához. - Jó munkát! - tette hozzá gúnyosan.

Kinyitotta a lány a könyvet, majd olvasni kezdte az elkészítést. Mégegyszer átfutotta a táblát, majd memorizálta a látottakat és a szertárhoz indult. Kivette a megfelelő hozzávalókat, aztán elővett egy üstöt és tüzet gyújtott alatta.

Már az óra felénél terjengeni kezdett Piton illata a teremben. Fűszer, gyógynövény, régi könyvek és egy illat, amit nem tudott hova tenni. Mélyeket szippantva raktározta el az emlékeibe. Az óra vége felé sikerült összehoznia egy gyöngyházi színű löttyöt.

Miután mindenki végzett a professzor lassan körbe indult, és megnézte az alkotásokat. A Griffendélesekére egytől egyig tett egy lesajnáló megjegyzést, néha még pontot is vont le, viszont a Mardekártól egyet se, bármilyen lett. Márpedig senkinek sem lett eddig kiváló, a többség az elfogadhatót érte el és pár kiemelkedőbb a várakozáson felülit.

- Lássuk Miss Silverman - lépett oda hozzá.

A professzor közelségétől Haven pulzusa egyből az egekbe szökött.

- Az állag és a szín stimmel - mondta, majd kutakodó tekintettel kezdte vizslatni a lányt, majd újra a főzetet.

Gyors minőség ellenőrzés után csodálkozva meredt Piton Havenre. - Várakozáson felüli - közölte.

- Mi? - meredt rá a lány.

- Tán' nem hall jól Miss Siverman? - nézett rá mérgesen.

- Merlin rottyos tangájára! - tapsolt egyet örömébe, miután a férfi elment.

Nem gondolta volna, hogy az első bájitala jól fog sikerülni. Főleg nem egy ilyen nehéz.

- A következő órát azzal kezdjük, hogy mindenki megszagolja az Amortentiát és beszámol az általa érzett illatról - mondta a férfi miután vissza tért az asztala elé, majd hátranyújtva a kezeit megtámszkodott.

És megtörtént amitől Haven a legjobban tartott. Hulla fehéren, lesokkoltan bámulta a padon az üstöt, aztán miután a bájitalmester elhagyta a termet annak a helyét.