Egy másik világban

6. rész - Abszol út

A nap vége azt jelentette, hogy lassan eljön az Abszol Úti látogatás Pitonnal.

Reggel lett. Már korán izgatottan pattant ki az ágyából. Kiszedte a ládájából a szokásos egyenruhát, viszont a nyakkendőt most inkább benne hagyta. A fürdőbe belépve lepakolt, majd a tükör elé lépett. Mosolyogva konstantálta, hogy frissnek és kipihentnek néz ki. A fogkeféjhez nyúlt, majd komótosan mosni kezdte a fogait. Szerencsére tegnap kiderült, hogy Idának van egy plusz, amit Havennek adott. Felöltözött, majd megigazította a haját. Jól akart kinézni. Tudta, hogy nincs esélye Pitonnál, de azért próbálkozni csak lehet.

Mivel 9 óra még messze volt, és még reggelizni is korán volt, kisétált a Fekete tóhoz. Egészen megnyugtató ott lenni. Nem figyelte az időt csak gondolataiba temetkezve üldögélt. Mikor hasa hangos korgással jelezte, hogy reggeli idő van már, az órájára pillantott, amit még Dumbledore-tól kapott csütörtökön. És ezt bárcsak korábban tette volna meg. 9 óra lesz 10 perc múlva. Hát ennyit a reggeliról. Lélekszagadva rohant a pincébe Bogyóért. Gyorsan felkapta a jószágot, és már futott is a tölgyfaajtóhoz. Ilyenkor áldja az eget, hogy még annó elkezdte az atlétikát. Mit kezdene most az évekig tartó futás nélkül? Valószínüleg már a temetésére készülnének.

- Látom, jól bírja a futást. Mást se lát az ember, mint, hogy egész nap fel-alá rohangál - indított egy beszólással Piton.

- Önnek is jó reggelt professzor! - mosolygott rá gúnyosan. - Mellesleg elfelejtettem nézni az időt, a Fekete tó...

- Nem kértem magyarázatot - vágott közbe feltartott kézzel. - Indulhatunk?

- Gondolom úgyis mindegy, hogy mit válszolok - vont vállat, majd a bájitalmester után sietett.

- Helyes megállapítás kisasszony - biccentett a varázsló. - A barátai tudnak a mai Abszol Úti látogatásunkról? - kérdezte, majd kinyitott az ajtót és előre engedte a lányt.

- A barátok enyhén szólva túlzás, de igen tudnak róla - mondta Haven.

A birtok határáig egy árva szó nem esett közöttük.

- Bírja a hopponálást? - fordult Piton Haven felé.

- Még nem hopponáltam - túrt idegesen a hajába.

- Persze, hogy nem - forgatta a szemeit.

- Tudom professzor, hogy őrültségnek hangzik ez az egész ami velem történik, én sem hinném el. De nagyon is igaz. Elejétől a végéig. Nem tudom, hogy mivel tudnám elérni, hogy bízzon bennem, és elhiggye, sőt nem is lenne fontos, tudom, hogy nehezen bízik meg az emberekben, csak legalább hinne nekem - csóválta elkeseredve a fejét.

A férfi kifejezéstelen arcal bámulta, aztán jobb kezével elvette Haventől Bogyót, a masik hezével pedig megragadta a lány csuklóját, és máris hopponált. Havennek feleszmélni sem volt ideje, már csak a rántást érezte a köldökénél. Miután megérkeztek egy sötét sikátorba, kirántotta csuklóját a férfi szorításából, majd a falnak támaszkodva elhányta magát.

- Tudna nekem varázsolni egy pohár vizet? - kérdezte, még mindig a falnak támaszkodva.

Nem szólt semmit, csak oda nyújtotta a kért dolgot.

- Köszönöm - mondta, majd beleivott a friss, hideg vízbe.

- Mehetünk végre? - morogta.

- Igen - mondta összeszorított szemekkel.